Utaztam ma a metrón, és látom, hogy a BKV-s ellenőrök változtattak a módszerekeiken és már mindkét irányba ellenőrzik az utasok jegyeit, bérleteit. Ami azért jó, mert nő a jegybevétel. Egy dolog amit nem értek, hogy ha már úgy is óriási álmokat szőnek a csipkártyás bérletekről, miért nem a drágán felújított metróval kezdték, kapuk felállításával (persze más kérdés, hogy a lifteket a mozgássérülteknek, és más esélyegyenlőségi cuccokat is kihagytak...). A rendszer több helyen működik, és bár lassította volna a közlekedést, egyrészt elmondható, hogy forgalmasabb városokban is bevált már, másrészt amikor csak egy mozgólépcső működik, amúgy is feltórlódik a sor, a kapuk csak az amúgy is lelassított tömegnek adnának némi hasznos feladatot amíg vár...
Visszatérve az esélyegyenlőségre, a BKV-sok nem igazán tettek érte a metrófelújítás során (máshol azért tesznek, lásd az új Volvók, az új Combinók), ellentétben a Kossuth téri megállóban elhelyeztek egy "esélyegyenlőségi szobrot", ami egy vak bácsit ábrázol a kutyájával. Eredetileg a metrószerelvényekből is látszana, hogy egy vak bácsiról van szó, a botjáról, de azt ellopták!! Nem tudom mit vár magától Magyarország a tolerancia szintjén és fejlődés terén, ha egy max ötszáz forintot érő botot el lehet lopni egy forgalmas helyen található szoborról (arról már nem is beszélve, hogy a lopás negatívuma, mondhatni rossz karmája mennyire szöges ellentétben áll a szobor által kifejezett jobbító szándékkal a tolerancia felé, de minden jóindulatot lecsupaszít a bűn a szoborról...). Egyszerűen felháborító az egész!
Végül egy vidámabb történet. Alsóban egy iskolai kiránduláson voltunk egy emeletes buszon, és kisgyerekként elkezdtünk játszadozni a busz gombjaival, mire ránk szólt az egyik tanítónéni "Ne játsz a gombokkal, mert elrontod a buszt" :-). Csak a jószándék vezérelte, és a feltétel nélküli szeretet a gyerekek iránt (milyen idilli idők voltak). Jó tíz évre rá élőben láttam bekövetkezni a jóslatát. Londonban az egyik metróvégállomáson egy kisgyerek végignyomogatta a bentálló vonat összes létező ajtónyító gombját, és sikerült kinyitnia az utolsó kocsi pilótafülkéjének ajtaját, aminek az lett az eredménye, hogy a metró istennek se akart elindulni, vagy tizenötször nyitogatta csukogatta az ajtajait, de csak nem zárult be mind (a sofőrajtó külön van kezelve...). Végül én siettem a metrósok segítségére és feljelentettem a nyitott ajót az egyik metrós dolgozónál, aki rádión rögtön kerített egy embert, hogy nézze már meg (bár 15m-re állhatott csak az ajtótól), de innen válik unalmassá a történet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése