Magyar Wikipédia Magazin

2011. március 15., kedd

Szerkesztői trendek a Wikipédián

A Wikimédia Alapítvány most publikálta az angol és több nagyobb Wikipédia szerkesztőségi szerkezetét vizsgáló kutatásának eredményeit. A vizsgálatok azt mutatták, hogy az új szerkesztők aránya egyre kisebb és az új szerkesztők közül egyre kevesebb marad hosszú távon szerkesztő.

A közreadott kutatási metodológiára és szoftverre építve elkészítettem a diagramok nagy részét az magyar Wikipédiára is.

Szerkesztői koreloszlás

Először azt vizsgáltam meg, hogy egy adott évben aktív szerkesztők milyen régóta aktív wikipédisták. Aktívnak az számított, aki életében legalább tíz szerkesztést végzett és csatlakozása óta minden évben legalább ötvenet. 

A 2010-es évben a megoszlás így nézett ki az angol és a magyar Wikipédián:
A korábbi évekre vonatkozó adatok egymás mellett:
Magyar Wikipédia

Angol Wikipédia
Az új szerkesztők csökkenő aránya mellett az abszolút számuk is csökkenni kezdett.
Magyar Wikipédia

A szerkesztők számának csökkenése az angol Wikipédián szerencsére még nem annyira jellemző a magyar Wikipédiára, de az új szerkesztők száma hasonlóan csökkent.

Szerkesztők megtartása
Egy másik tényező amit a kutatás vizsgált, hogy egy adott időszakban kezdő wikipédisták mekkora eséllyel szerkesztenek egy év múlva is. Ehhez a vizsgálathoz a kezdő, vagy új wikipédista az aki átlépte a 10 szerkesztéses küszöböt.

Magyar Wikipédia. Kék: az adott hónapban egy szerkesztést végző szerkesztők közül még egy év múlva is szerkesztők aránya. Piros: az adott hónapban a 10. szerkesztésüket elvégzők közül még egy év múlva is szerkesztők aránya
Angol Wikipédia. Piros: az adott hónapban 10. szerkesztésüket megtevő szerkesztők közül a még egy év múlva is szerkesztők aránya
Míg az angol Wikipédián egyértelmű és szépen kirajzolódik a lefelé tartó trend, ez a magyar Wikipédia esetén kevésbé egyértelmű. A magyar Wikipédia kisebb szerkesztői száma miatt a statisztika nem ennyire egyértelmű vagy tiszta, pl. van egy hónap 2004-ben amikor az akkor csatlakozó szerkesztők közül senki nem volt aktív a csatlakozást követő 12. hónapban.

A megtartásra vonatkozó eredmények így sokkal érdekesebb a szerkesztők számával reprezentálva.
Magyar Wikipédia. Kék: Adott hónapban első szerkesztésüket megtevő szerkesztők. Piros: Azon szerkesztők, akik az első szerkesztésük megtétele után 1 évvel még szerkesztenek. Zöld: Az adott hónapban a 10. szerkesztésüket elvégző szerkesztők. Lila: a 10. szerkesztés megtétele után 1 évvel szerkesztők.
Ezen a grafikonon az látszik, hogy bár folyamatosan nőtt azok száma akik kipróbálták a szerkesztést, ezek közül az egy év múlva aktívak száma kb. a 30 fő körül stagnált.

Magyarázat?
Kérdés, hogy mik lehetnek a trendek mögötti okok, és lehet-e valahogy javítani az új szerkesztők megmaradási esélyein. A Wikimédia Alapítvány próbál ezen segíteni, de a magyarázatokhoz és a helyzet megváltoztatásához a helyi közösségeken is sok fog múlni.

2011. február 3., csütörtök

Életjel

Rég nem írtam a blogra, mert az egyetem elkezdődtével véget is értek az izgalmas utak és kiruccanások egészen most januárig. Elkezdtem dolgozni egy berlini konferencia programjának megszervezésén és ennek kapcsán villámlátogatást tettem a német fővárosban: reggel 9-kor érkeztem meg a pályaudvar üvegpalotájába és délután hatkor már távoztam is Budapestre.


 
A következő hétvéget pedig egy Frankfurt melletti kisvárosban töltöttem egy megbeszélésen, de szerencsére sikerült útba ejtenem Frankfurtot is egy délutánra, megnézni hogyan férnek meg egymással a megmaradt szép régi épületek a hatalmas felhőkarcolók árnyékában.
 
 
 
Bizonytalan még mit hoz a jövő, de egy márciusi berlini utazás már fixálva van a naptáramban, így az új állással, a szakdogák és egyetemek mellett nem fogok unatkozni.

2010. augusztus 9., hétfő

Dél-Afrikai képek


A dél-afrikai utam második és harmadik napja a dél-afrikai wikipédistáknak és a Wikimédiában érdeklődőknek tartott találkozóval telt el, így az első napot követően nem ismertem meg sok újabb részét a városnak – leszámítva a Wits egyetem másik kampuszát, amely otthont adott a találkozónak.A résztvevők nagy lelkesedést mutattak és ami fontosabb, megteltek pozitív energiával ahhoz, hogy előre vigyék a szabad tudás ügyét Dél-Afrikában az alatt az idő alatt is amíg lezajlik az önálló szervezetük megalapítása az alapszabály megírásától kezdve az avatóbuliig.

A képekből is nyilvánvaló lesz, hogy a város mennyire zöld, milyen sok a fa – mindez annak ellenére, hogy tél van és sok fa elhullajtotta lombját és sok gyep kicsit megfakult és megsárgult.

Szintén jól látható, hogy mennyire adnak az emberek a biztonságra – a gazdag negyedekben a magas kerítések és a tetejükön lévő dróthálók szembetűnőek, de ez megjelenik az apró mindennapi rutinokban is (pl. a kocsik ajtajait mindig bezárják beszállás után.). A szegényebb negyedeket igazából nem láttam, de akitől nincs mit ellopni, annak nem feltétlenül kell annyira aggódnia a tulajdona biztonsága felett. Szerencsére az óvatosság nem fordítódik távolságtartásra vagy ridegségre az emberi kapcsolatokban; akikkel találkoztam emberekkel azok mind nagyon kedvesek és nyitottak voltak (utcán szembejövő idegenek is köszöntek nekünk).

Összességében, eszméletlen rövid időm és kevés lehetőségem volt felfedezni  Dél-Afrikát, de elegendő volt ahhoz, hogy visszavágyjak és ezért is remélem, hogy a megalakítandó Wikimédia Dél-Afrika meghív még majd a jövőben.

2010. augusztus 6., péntek

Dél-Afrika első nap

Megérkeztem Dél-Afrikába, öt perc alatt átjutottam az órás sorban állás esélyével fenyegető útlevél ellenőrzésen (a helyi vámosoknak fenntartott két üres lapból kemény 5 négyzetcentimétert használtak el), majd egy kétórás dugóval teli út után megérkeztem négycsillagos hotelembe.

Az út elvezetett a szegényebb területek mellett, ahol egyemeletes téglaházak övezték az utat, benne különböző boltokkal (főként használt autó, élelmiszerbolt és sebészet), a boltok előtt ülő tulajdonosokkal. Johannesburg központjába érve a beton felhőkarcolók tövében zajlik az élet az utcákon az egymástérő utcai árusokkal (néhányan felkészülten már bevásárlókocsival álltak az út mellett). Aztán a villanegyeden keresztül a széles pálmafákkal övezett úton megérkeztünk Rosebank negyedbe, ahol a négycsillagos hotelem is van.

Itt az összes látnivaló az európai színvonalú óriási bevásárlóközpont és a mellette levő szuvenírbazár. (Amikor próbáltam egy térképet kérni a térségről, kedvesen mosolyogva elmagyarázták, hogy hol a bevásárlóközpont és az utamra engedtek…).

Kis felfrissülés után a johannesburgi egyetemen ebédeltem a meghívómmal és pár helyi tanár, kutató ismerősével. Az úton a kocsiból ismét átkocsikáztunk a gazdagabb negyedeken, sajnos arra már nem volt idő, hogy elmenjünk a kevésbé felkapottabb negyedekbe, illetve az eredetileg betervezett Pieterson múzeumba.

Az egész város az autósoknak van építve, így az egyszeri turista – főként aki csak pár napot tölt itt – gyakorlatilag csak taxival közlekedhet, ami egyrészt drága, másrészt bonyolult megbízható taxit találni. Maguk az autósok se vezetnek a legbiztonságosabban, de a gyalogosok is folyamatos élethalál harcot játszanak, hisz az átkelőknél lévő lámpák gyakran nem működnek és rendszeresen pirosra váltanak amikor az ember még csak az úttest közepéig jutott.

Így esti programként elmentem vuvuzelát venni, bár megszólaltatni nem igazán van hozzá tüdőm, és most hogy már hatkor besötétedett (a helyi tél egyik jele lehet; az időjárásból nem jönne rá az ember – hacsaknem a szállodaszobámban, ahol a légkondi konstansan tartja a 13 fokot, akármire van állítva) élvezem a plazmatévét és a fizetős internetből megmaradt utolsó megákat.

Holnap kezdődik a találkozó, ami miatt iderepítettek és ha hazaértem majd rakok fel pár képet.

2010. augusztus 4., szerda

Vuvuzelák földjére térek

Holnap nyolcezer kilométeres útra indulok Johannesburgba, hogy segítsek létrehozni egy dél-afrikai Wikimédia társszervezetet a szabad tudás helyi fejlődésének támogatására és felgyorsítására. Ennek érdekében egy kétnapos műhelytalálkozót tartanak helyi wikipédistáknak és érdeklődő kívülállóknak, melynek célja a helyi non-profit szervezet alapjainak lerakása a leendő tagok megismertetésével és a célok és kezdeti tevékenységek meghatározásával.

Az én feladatom a folyamatban, ha jól értem, a tanácsadás és a jelenleg létező társzervezetek és  fennálló szervezetei struktúrák céljainak és helyzetének bemutatása lesz.

2010. július 16., péntek

A saját történet fontossága

A múlt héten Lengyelországban voltam egy Wikipédistáknak tartott konferencián, ahol ismét előkerült annak fontossága, hogy el tudjuk mondani a saját történetünket – kik vagyunk, honnan jöttünk, mit csinálunk.
Ez a világ 5. legnagyobb honlapja és a hozzá tartozó, legalább 270 nyelvet beszélő, világszerte szétszórt milliónyi önkéntes esetében óriási kihívás – szerencsére ezt többen felismerték és csak-csak összeáll a történet: például könyvek jelentek meg róla és ősszel kijön a Truth in numbers?  című dokumentumfilm is (mely talán nem a legjobban meséli el a történetet, de a nyers felvételek szabadon elérhetőek lesznek, amiből sok különböző narratívát össze lehet vágni – a film előzetese talán jobb is, mint maga a teljes film).



Ez a történetmesélés természetesen nem csak az önfényezésról szól, hanem valós, ismétlődő kihívásra ad választ (minden alkalommal amikor előjön a kérdés, „és te hogy kerültél a Wikipédiához? Mi is a Wikipédia pontosan?”), így nagyon fontos az is, hogy el tudjuk mesélni a saját történetünket is.
Például az én Wikipédiás történetem úgy kezdődött, hogy vitattam, hogy a „megszentségteleníthetetlenségesketéseitekért” lenne a leghosszabb magyar szó és amikor felhívtak arra, hogy javítsam ki, megszületett a magyar Wikipédia azóta talán legszellemesebb listája (főként a lábjegyzetek érdekesek). Az eltelt időben főként fordításokkal foglalkoztam, kezdve a popkultúrától át a brit- és kanadai politikai érdekességeken át egészen a világ legkisebb közparkjáig.

2008-ban elkezdődött egy újabb történet, a Wikimédia Magyarország Egyesületé. Ezzel kapcsolatban azóta is gondban vagyok, hogy hogyan lehet könnyen és érthetően leírni azt, hogy pontosan mit csinálunk, mert a „Képzelj el egy világot, ahol mindenki szabadon hozzáférhet az emberi tudás összességéhez!” jövőkép nem fordítódik le automatikusan arra, hogy mit csinál az egyesület. (A saját szerepem az egyesületben kicsit könnyebben megragadható, de általában fontos pontja magának az egyesület céljának az elmagyarázása.)

2010. április 9., péntek

Pozsonyi kirándulás

Az egyik elmúlt hétvégén a Gyakorlati Diplomácia Társasága az egyetemi előadások és hazai helyszíni látogatások szervezésének körén kívülre lépett amikor kétnapos kirándulást tett a Magyar Köztársaság pozsonyi nagykövetségén. Bár a társaság hazai életében sokszor csak virtuálisan tudok részt venni (főleg technikai oldalon) egyéb elfoglaltságaim miatt, ezt a lehetőséget nem hagyhattam ki.