Film:Music and Lyrics

Ma megnéztem a Bábelt, az Idiocracy-t, és a Music and lyrics-et. A Bábel egy jó film, bár nekem kicsit hosszú (két és fél óra), elhatározás kell a végignézéséhez, de megéri. Az Idiocracy egy jól induló, pontosan jó hosszúságú (1,5 óra) vígjáték, aminek még a szereplői is egész jók, de oly sok mai amerikai vígjátékhoz hasonlóan az 50-ik percnél egyszerűen kifullad, az egy percre eső nevetések száma elér egy olyan minimumot, ami még ha az egész filmre vetített átlag el is fogadható, a mélyponton elkapcsolásra ösztönzi a nézőket.

A harmadik film amit megnéztem az a Music and lyrics, egy tipikus romantikus vígjáték. Ez egy élvezhető film, híres színészekkel. Talán a két kedvencemnek nevezhető Drew Barrymore és Hugh Grant játszik benne. Barrymoreban a kedvesség tetszik, meg a kinézette :) , Grantnak pedig a hangja és az akcentusa tetszik. Ezért szeretem az olyan filmjeit, amiben sokat beszél, vagy éppen politikust játszik. Valahogy a hangja nagyon bejön, amikor beszél. Azért hangsúlyozom, ki, hogy beszéd közben, mert ebben a filmben énekelnek is (és állítólag nem playback [a Wikipédián olvastam, tehát biztos igaz :)]), ami szintén élvezhető, sőt kifejezetten jó is, de éneklés közben nem érezhető a brit akcentus, és így eggyé válik az összes többi énekessel...