A hétvégén alkalmam nyílt megnézni Szabó István Mephisto című filmjét. A kicsit hosszúra nyűló Oscar-díjas film azt mutatja be, hogyan adja fel egy művész a lelkét, és a személyiségét miközben egy diktatúrának (a nácizmus elvárásainak) próbál megfelelni. Felvetül a kérdés, hogy a művész számára a műalkotás a cél, vagy az is, hogy igaz ember is legyen, aki ha nem is áll ellen a korának, legalább kivonja magát abból.
Az önmagában is érdekes filmet még érdekesebbé teszi, hogy 1981-ben a kommunizmus ideje alatt készült, így értelmezhető általánosan a diktatúrákra is a film, és Szabó István saját besúgói tevékenysége is ihlethette a főhős lelki állapotának megformázását.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése