Magyar Wikipédia Magazin

Pár napja elindult a Magyar Wikipédia Magazin (RSS feed) mely, a blog kezdeti átköltöztetésének következtében nyenyec helyett az én nevemnek tulajdonított köszöntőben megfogalmazott cél szerint,

• tallózás a Wikipédia legszebb, legérdekesebb, legmeghökkentőbb cikkeiből
• a(z elsősorban) magyar Wikipédia kevésbé ismert zugainak, társprojektjeinek, konkurenciájának, történetének bemutatása
• a Wikipédiáról szóló sajtóhírek ismertetése
• tippek trükkök, a Wikipédia hatékonyabb használatához
  
• mindenféle Wikipédiához kapcsolódó érdekesség

A blog szerkesztésébe minden érdeklődő beszállhat, és várjuk az ötleteket, visszajelzéseket (a jelenlegi dizájnért engem kell szídni :-).

[Megjegyzés: Ez a bejegyzés egyrészt reklám céllal született (részint, mert én is tag vagyok), másrészt ezzel is kívánom növelni a hasonló cimű ajánlóbejegyzések sorát, mely a kezdeményezést népszerűsítik]

Könyvolvasás könyv nélkül

Megrendeltem az új Harry Potter könyvet, de elkövettem azt a hibát, hogy házhozszállítást kértem, és naívan feltételeztem, hogy még a hétvégén, vagy akár már ma ki is szállítják, elvégre mi más értelme lenne a könyv előrendelésének. Mivel a jelek szerint hétvégén a futárok nem dolgoznak, ezért elhatároztam, hogy nekem jogom van még a könyvesboltban kiélvezni a könyvet, ha már egyszer megrendeltem.
Meg is találtam a megfelelő helyet, a Mamutt Libri palotájában, ahol van egy kávézó, jó pár szék, és két fotel, amire le lehet ülni, és belelehet lapozni a kinézett könyvekbe. Megjegyzem, a bőrfotelekhez jutásra annyit kell ravaszul várni, mint arra hogy valaki a netezni vágyó túristák forgatagában szabad gépet találjon a londoni Apple Centerben.
A hangulat az olvasáshoz tökéletes, ennél már csak egy könyvtárban lenne stílusosabb olvasni, egyetlen zavaró tényező, hogy a kiválasztott könyv a beszédtémája az összes dolgozónak, és figyelni kell, hogy az ember ne halljon meg valamit, amit nem kéne, véletlenül.
A lényeg, hogy folytattam a hagyományt, hogy már a megjelenés napján elkezdjem olvasni a legújabb Harry Pottert (ami talán ott kezdődött, hogy a legelsőt, magyarul, még az első kiadásból olvastam, mielőtt még ennyire felkapott lett), közben figyelve arra, hogy bizonyos időközönként könyvet cseréljek, hogy még ropogósak maradjanak azoknak a vevőknek, akik helyben meg is veszik a könyvet; ami engem illet, én várok a futárra, és ha nem jön, visszatérek a boltba, még ha tudom is, mennyire el fog szomorítani, ha sikerül a boltban kiolvasnom, hogy utána ki kell fizetnem a teljes könyvet...

Reklám: Alonso-Hamilton vetélkedés

A hallható szám az Anything you can do (szöveg):

A reklám végén megjenő mottó: "Racing is a state of mind", a versenyzés egy lelkiállapot.

Internet összeomlás 2007

Google Office magyarul

Immár elérhető magyarul is a Google irodai szolgáltatása a Docs & Spreeadsheets. Így ez már a második olyan Google szolgáltatás a Blogger után, amit az utóbbi időben lokalizáltak. A beállításokból elérhető magyar változatot, illetve a nemrég bevezetett új dizájnt még nem volt alkalmam tesztelni, így csak az elsőre szembeötlő ténynek örülhetek, hogy a logót , és a szolgáltatás nevét magyarították.Ez mindenképpen jó hír, talán így elterjedtebbé válik Magyarországon is ez a szolgáltatás, mely egyszerű dokumentumok megosztására kiváló.
A jövőre nézve, ha sorba kéne rendeznem, mit látnék szívesen még magyarul, akkor talán a Reader lenne az első helyen, azt követné a YouTube, a Maps, és a többi szép sorjában. Remélhetőleg a Google tartja magát elkötelezettségéhez a lokalizáció mellett, főleg most, hogy a Yahoo!-ra is rájött, hogy nyitni kell a nemzetközi piac felé, aminek eredményeképp talán ők is lefordítják magyarra néhány szolgáltatásuk.
[Frissítés]: Második ránézésre feltűnik, hogy a Táblázatokban a képletek neveit nem fordították le úgy, mint az Excel magyar változatában (és a képletek leírásában "szám", helyett "szam" van), hogy a súgó angol, de ami érdekesebb, hogy a magyar főoldalon kijelentkezve, az egyik helyen Google Dokumentumok és számolótáblák a neve a szolgáltatásnak, a logó ellenére. Ugyanitt az oldal címe Welcome to Google Dokumentumok és Táblázatok.

[Via: Official Google Docs & Spreadsheets Blog: Ten new languages]

Magyarok a világban

Van valami olyan mondás, hogy magyarok mindenhol vannak, és nagy örömmel nyugtázzuk, ha egy film stáblistájában magyarul csengő nevet fedezünk fel. Nekem általában nincs türelmem végigböngészni a stáblistákat magyarul csengő nevek után kutatva, de mindig megörülök, ha egy könyvben, filmben, vagy sorozatban szó esik a magyarokról.
Általában csak kis említések vannak, amik felüdítik az embert, de a gyöngyszemek az olyanok, amikor a magyar valahogy a cselekmény szerves részévé válik.
Ilyen, vagy ehhez közeli, volt a legutóbbi Kyle XY rész, melyben a szereplő tudatalattija úgy vezeti rá, hogy emlékezzen egy Tengerkutatás című könyvbe rejtett CD-re, hogy elküldni magának a VIZ ALATTI szöveget egy képeslapon, melyet a szereplő talán kicsit furcsán ejt ki, de mivel a történet szerint egy laborban növesztett zsenigyerekről van szó, tudja, hogy magyarul van, és hogy mit jelent. Az üzenet arra utal, hogy a víz alatt kell meghallgatnia az elrejtett CD-n lévő üzenetet. Sajnos elkövették azt a hibát, hogy a víz alatt helyett a víz alatti-t használják, de ez lehet, hogy annyira szándékos, mint a budi és a bidé keverése.

Az is nagy örömmel tölt el, ha magyarul szólít meg a fagyis külföldön, vagy ha egy amerikai ismeri Tarr Béla munkásságát. Ezek az élet apró örömei, melyek csak azért járnak ki nekünk, mert jó helyre születtünk, vagy jó nyelvet tanultunk meg.

Oscar Wilde történetek

Elolvastam Oscar Wilde Lord Arthur Saville bűne és más történetek című könyvét angolul melyben több viszonylag rövid történet van, melyet a 19. század végén írt.
Az első, a címadó, Lord Arthur Saville bűne, azt mutatja be, hogyan próbálja Lord Arthur Saville megölni valamelyik családtagját, hogy beteljesítse az egyik tenyérjósló által felvázolt sorsát, még mielőtt meglenne az esküvője. Így megkímélheti a feleségét a szégyentől, ami érné, ha házasságuk idején válna gyilkossá. Merő kötelességből, így több próbálkozás után végül a tenyérjóst öli meg. A lordnak nincsenek gyilkos hajlamai, számára az ölés azután válik fontossá, hogy hallotta a jóslatot, így az önmagát igazzá tevővé válik. Az ilyen jóslatok képezik alapját rengeteg mai science-fictionnak, és mindenképp érdekes volt találkozni vele, egy több, mint száz éves mesében.
[Frissítés]: Ennek a történetnek is van egy picinyke köze a magyarokhoz, mert már az első oldalon feltűnik egy jelentéktelen mellékszereplőként egy magyarországi zenész, egy estély vendégei közt.

A másik érdekes történet a Canterville-i kísértet, mely azzal foglalkozik, hogy egy amerikai család költözik egy szellemlakta házba, és ahelyett, hogy megijednének a szellemtől, addig molesztálják, míg szegény már kísérteni sem mer a házban, és végül meg is hal kísértet létére.

A műben ezeket több rövid történet követi, majd egy mély irodalmi elemzésben végződik, melyben idézetekkel megtűzdelve próbálja az elbeszélő felfedni, kicsoda volt Mr W. H. akinek a Shakespeare szonettek ajánlva vannak. Alig túlzom, mikor azt állítom, hogy az utolsó 25 oldalt, amit ez az elemzés tölt ki kb. annyi idő alatt sikerült elolvasnom, mint az előtte levő 70-et...

Easy come, easy go

Vérbirkák

Fergeteges, Monthy Python vérnyúl utánérzés, nem nézek horrort, de van egy olyan érzésem, hogy ezt vígjátékként végigfogom röhögni..
A filmet Ben-G ajánlotta, akinek ajánlom a Kémmókusos írását, és az ahhoz csatolt képeket,az interneten oly elterjedt lol kifejezéssel tudnám őket jellemezni.

Gyöngyöt a disznók elé

Elolvastam Vonnegut Áldja meg az Isten, Mr. Rosewater avagy Gyöngyöt a disznók elé című könyvét.

Vigyázat, spoileres lehet!

A főszereplő egy bizonyos Mr. Eliot Rosewater óriási vagyon felett uralkodik, melyet az apjától kapott egy alapítvány formájában, elkerülendő az örökösödési adókat a vagyon átadásakor. Eliot, egy második világháborús veterán, éli a gazdagok megszokott életét, és mint az alapítványa feje támogatja a művészeteket, tudományokat, és mindent amit szokás.
Egy idő után, talán a háborús élménye hatására, amikor megölt három ártatlan tűzoltót, mert náci katonáknak nézte őket, elkezd furcsa dolgokat csinálni. A mellékesen alkoholista, fiatal milliomos kirándulásokat tesz, ahol kapcsolatba lép, és próbálja támogatni a helyi önkéntes tűzoltószervezeteket.
Végül irodát nyit a családja nevét viselő városban, ahol egyszemélyes pénzügyi- és lelkisegély szolgálatot épít ki, a helyi szegény, munkanélküliek nagy örömére. Ezzel azonban kivívja a rokonai értetlenségét, akik félnek, hogy megőrűlt, annyira természetellenesnek találják, hogy egy felsőbbosztálybeli adakozó lehet, a szegénységet az érintettek saját hibájának tekintik.
Végeredményben ténylegesen megörül Eliot, és utolsó józan tetteként, mielőtt beszámíthatatlannak nyílvánítanák és elvesztene mindent, átruházza az alapítványt az 57 gyerek egyikére, akiknek az anyjuk kijelentik, hogy a feleségéhez mindvégig hű Eliot ejtette őket teherbe.

Spoiler vége!

A főszereplő önzetlenségével kicsit a Nyomorultak hősére emlékeztetett, mindketten önzetlenek voltak, de míg előbbinek nem kellett megdolgoznia a szétosztott pénzért, addig az utóbbinak igen, ráadásul ő az adakozással a lelkiismeretét próbálta rendbetenni, egyfajta kompenzációként. A Vonnegut könyv főszereplője ezt egyfajta őrültségből tette.

A könyv fő kérdése a gazdagok hozzáállása a szegényekhez, a társadalmi felelősség kérdése. A szabadverseny Amerikájában, aki nem tud meggazdagodni, az bizonyosan lusta, semmirekellő mihaszna, aki megérdemli a sorsát. Az aki segíteni akar ezeken az embereken, felismerve, hogy az Amerikai Álom már közel sem annyira megvalósítható, mint a korlátlan szűzfőldek korában (valahol olvastam, hogy a meggazdagodáshoz legalább két generációnak kell megalapoznia a vagyont, ha jól csinálják a nyagypapák és mamák megalapozhatják az unokáik jólétét kemény munkával), azt örültnek, sőt egyenesen szocialistának, vagy akár kommunistának nézik (1965-ös könyvről van szó).
Ma már szinte minden sztár, vagy különösen gazdag ember jótékonykodik, de kérdés, legtöbbjüknél nem egyszerűen népszerűség hajhászásról van szó, azzal, hogy elmennek egy-két flancos estélyre, és cserébe villoghatnak, hogy a drága belépővel támogatták a Pandák megmentését; szerintem kevesen annyira önfeláldozóak, hogy annyit adjanak, amit már megérez a pénztárcájuk, de szerencsére van pár kivétel, akiknek megvan a pénzük és az akaratuk is, hogy változtassanak a Világon.

Combino-futás képekben

Egyelőre csak a képeket töltöm fel, később lehet, hogy beszámolót is írok. Sajnos le volt merülve a fényképezőgépem, így vakon fotóztam, és spórolnom is kellett a képekkel.

Még nem/nem rekord villamosok

Hogy a villamosok a helyükre kerüljen a Moszkva tér felé még egy előtt nem sokkal is mentek utasokat szállító villamosok.

2-es villamos, a 4-6-os vonalán, garázs-felé menet, de utasokat is szállít.

Műszaki zavarelhárítás

Rekord villamosok
Előszőr 39 db-ot akartak domino elrendezésben (az egyik kocsi első ajtaja szemben van a következő utolsó ajtajával, a futók a villamoson belül futnak, a kocsik végén átugrálva a következőre) felállítani az 54m hosszú villamosokból, hogy ezzel egy 2040m hosszú futópályát alkossanak, de a végén a BKV azt mondta, üsse kő, és felállt mint a 40. Ennek az lett az eredménye, hogy mostanáig számolják, mekkora is volt a táv, amit lefutottak (az 54 m-ből lejönnek a vezetőfülkék, és kérdés, hogy a kocsik közti hézagot számolják-e).

Villamost nézők

Villamosra várva

Futók
A kocsikban a BKV Előre focicsapat futott, a villamosok mellett a 6É csoport, mely tagjai havonta egyszer lefutják a 6-os teljes vonalát. Egyébként, itt is cáfolnom kell azokat a híreket, miszerint a kocsik tetején kellett volna bárkinek is futnia...

Az utolsó kocsiváltása az előszőr futónak. A nyertes egy bizonyos Bíró úr lett 11:23-as szintidővel lefutva a 40 Combino-t, melyek Domino alakzatban álltak fel a Jászai Mari tértől a Dob utcáig (és innen futottak a JM. tér felé). A leglassabb futó is 20 percnél gyorsabban megtette a távot.

Szórakoztatás
A szórakoztatást tűzakrobaták, és gólyalábas bohócszerűségek szolgáltatták

Ez a fenti videó a mobilommal készült, ami a gyors jelenetek hatására néha befagy, ahogy azt ti is láthatjátok a videó vége felé.

A srác elég félelmetesen játszott az ördögbotjával, ráadásul nem egyszer le is ejtette. Látványos attrakciót nyújtottak, bár a megálló elég keskeny volt, így nem hiszem, hogy mindenki láthatta őket, de családok se voltak kint, akik emiatt túlságosan elkeseredtek volna...
Három tagból állt ez a csoport, két gólyalábasból egy fiatal srác és egy lány, meg egy alacsonyabb kétlábon járó úrból, akik rögtönzött szövegükkel, és slapstick humorukkal szórakoztatták a népet. Voltak jó pillanataik, amikor a közönség is vevő volt a dumájukra, és ők rendesen reagáltak a helyzetre, megtartva szerepüket.

Lovász László, a Danubius műsorvezetője, közvetítette az eseményeket a helyszínen levők számára, illetve ő osztogatta a BKV-s ajándéktárgyakat azoknak, akik jól feleltek egy kérdésükre, köztük nekem is.

Lovász Éászló Hagyó Miklós szocialista főpolgármester-helyettessel: Ez lesz a harmadik Combino-s rekord Budapesten; a budapestiek 60%-a veszi igénybe a közösségi közlekedést.

Régi idők társasjátéka

A szekrényben találtuk, a porlepelben elvesző felírat: "Felelj, ha Tudsz" és utána "Oktató társasjáték" vagy valami hasonló. A képek nem a legjobb minőségűek, a mobilommal vettem fel őket, meg be is mozdult az egyik, ráadásul totál véletlenül a társasjáték korához illeszkedően szépia effektben. A társasjáték már nincs meg, így elmesélem, hogy eredetileg piros színű doboza volt, kivülről.

Belülről tüskékkel átszúrt kérdező lapok voltak, különböző témákban, és bár nem tudom a válaszok hol voltak, de elvileg egy dróttal meg kellett érinteni a kérdést, és a választ, és ha jó, vagy ha rossz volt, akkor fellobbant egy kis izzó (a fekete folt a fenti kép tetején).

A szerkezetet, egy vagy a jelek szerint két laposelem működtette, melyek a tüsketábla, illetve az arra fűzőtt kérdezőlapok alá voltak elrejtve.

Akadálymentesítés

A polgármesteri hivatalt újra-akadálymentesítették, újjáépítették a rámpát az oldalbejáratnál, és a képen láthatóan kijelölték az útvonalat a kerekesszékkel élőknek a közelben lévő mozgássérült parkolótól a bejáratig. A kivitelezést, bár nem tudtam tesztelni, egész jónak találom, a belefektetett energiát különösen dicséretesnek (hiszen már előtte is volt rámpa, amit most leromboltak és újjáépítettek). Egy bibi van, a parkolótól vezető út egyben egy sétálóutca is, mely plombával le van zárva a kocsival behalytók elől, és a lezárószerkezet pont a mozgássérültek útján van középen, úgy hogy ne lehessen kikerülni (a fenti képen rosszul látszik, de a plomba balról egy betonoszlop-csonkkal, jobbról egy kerítéssel van megtámogatva). A képek készítésekor azt hittem még, hogy csak le kell hajtani kézzel a plombát, de ma ellenőríztem, és kulcsra van zárva.
Az eredmény: a kerekesszékkel élők, akiknek az életét meg akarták könnyíteni, hogy önnálóan megközelíthessék a hivatalt, továbbra is mások segítségére szorulnak, akik becsöngetnek helyettük a hivatalba, és kicibálnak valakit, hogy csukják le az akadályt.

Hírlapok megbízhatósága

Olvastam tegnap az egyik Index cikket a királynő állítólagos kirohanásáról egy fotózásról, és az abban található elírások és kihagyott szavak mellett felmerült bennem a kérdés, hogy egy netes híroldal, miért nem linkkel, miért nem adja meg a forrásait? A cikkben említik, pl. a Washington Post-ot, vagy a BBC bocsánatkérését, de még véletlenül se linkelik be, az állításaik alátámasztására csupán a nevüket használják, holott ők sem tévedhetetlenek. Egy nagyobb újságnak bizonyosan nem kell attól félnie, hogy ha belinkelik a forrásaikat, akkor minden olvasó elpártól tőlük, hogy az eredeti forrásokat olvassa ezentúl.
Szerintem ez a gyakorlatuk megfosztja az olvasót a további információktól való hozzáféréshez, és egyben kihasználatlanul hagyja a médium egyik legnagyobb előnyét.
Ez a negatív gyakorlat szerencsére nem jelentkezik a szabadon szerkeszthető Wikinews-on, ahol éppen a források megjelölése, a hírek aggregálása adja a hitelességet, és nem a név. Nem állítom, hogy a lefedettségben, esetleg a minőségben lekörözhetetlenek lennének, de a megbízhatóságra igen is odafigyelnek. Az már csak külön extra, hogy a cikk születése, és változásai egy átlátszó rendszerben végigkövethetőek, és a folyamatba akár be is lehet szállni.
Sajnos nem állíthatom szembe az Index cikkével a Wikinews-ét jelen állapotában, mert utóbbi egy nyelvtanilag erősen használhatatlan csonk, de jól illusztrálja a mondandómat, hogy ez az egy bekezdésnyi publikálatlan (még készülő) cikk már most jobban el van látva forráshivatkozással, mint az Index cikke.
Természetesen a kritika nem csak az Index-et illeti, hanem álltalánosságban az online újságokat, és a kézzelfoghatóakat is (bár azoknál a kényelmes linkelésnek technikai-, a pontos utalásnak, meg helyhiányból fakadó nehézségei lehetnek).

A 75 éves Sigbritt-é a világ leggyorsabb internete

A svédországi Katstad-ban a 75 éves Sigbritt Löthberg asszony házába bevezették a világ leggyorsabb otthoni internet kapcsolatát, 40Gbs-on több ezerszer gyorsabb a megszokott szélesszávú kapcsolatoknál, és mely lehetővé teszi, hogy 2 másodperc(!) alatt letöltsön egy egész DVD-t, ha szeretne. Sigbritt-nek ez az első számítógépe, és azért érte a szerencse, mert a fia egy svédországi internetes legenda.
A hajmeresztő sebességet elvileg egy újfajta modulációval az üvegszálas kapcsolaton érték el, és azt állítják, hogy adat- és sebességveszteség nélkül fent lehet tartani a kapcsolatot akár többezer kilométeres (a kapcsolat kiépítői szerint elvileg korlátlan) távolságokon.
A hálózat igazgatója azt nyilatkozta, hogy "a projekt legnehezebb része a Windows telepítése volt Sigbritt gépére"...

Kiváncsi vagyok, hány év, míg a technológia széleskörben használható lesz, és utána még hány év, amíg a versenyhelyzet miatt, széleskörben (olcsón) elérhető lesz Magyarországon is, hogy kiváltsa a mostani kapcsolatokat (főleg, hogy az említett hölgy internete 20-szor gyorsabb, mint az internetszolgáltatóm kapcsolata az egyik gerinchálózatra...).
[Forrás: The Local - Sweden's news in English, Kép: (CC-BY 2.5) Matt Britt - Wikipedia]

Amcsi filmek

Nem tudom észrevettétek-e, hogy az amcsi, de talán általánosságban az összes nem művészfilm története egy sémát követ. Eddig nem tudtam ezt igazán szavakba formálni, de Vonnegut után szabadon a következő jósors-rosszsors diagrammal helyettesítem a szavakat, a magyarázat az A hazátlan ember 31. oldalán, a lényeg, hogy jól kezdődnek a dolgok, aztán jön egy krach, majd a happy end.
(A kép az említett könyv 30. oldalának elég szögletesre sikerült, és kicsit kiegészített reprodukciója)

Gyógyszer patikán kívül

Egyetért-e ön azzal, hogy gyógyszereket továbbra is csak gyógyszertárban lehessen árusítani?

Tenné fel a kérdést a Fidesz, mire az ellenkérdés,

Egyetért-e ön azzal, hogy egyes vény nélkül is kapható gyógyszereket a gyógyszertárakon kívül is lehessen forgalmazni?

Ahova ki akarok lyukadni, az az, hogy nem értem, mit fáj a Fidesznek, és a megszorítások alatt senyvedő népnek az, ha nem kell elcaplatnia minden egyes fejfájással a legközelebbi patikába, akárhol is legyen az. El tudom fogadni azt, hogy a Fidesz hiszi, hogy jót akar a népnek (és nem csak a parlamenti játékszabályokat akarja megkerülni az MSZP orra alá borsot törve), de ezt az én logikámmal nem tudom felfogni, hogyan szolgálhatja a nép, a többség, vagy akár csak a Fidesz szavazótábor érdekeit. Ennyire erős lenne a patikuslobbi a Fideszen belül, ennyi Fideszesnek van gyógyszertára??
Kiváncsi lennék, hogy lehet erre gombot varrni. Bizonyos fokozatokat meg tudok érteni:

• ne lehessen netről gyógyszert rendelni (nehéz behatárolni, garantálni a vevők biztonságát hogy ki honnan, hol üzemeltetett szervereken és mit),
  
• ne lehessen bizonyos (potencionálisan veszélyes) mennyiségnél többet venni egyszerre a patikán kívül
• csak 18 éven felüli vehessen gyógyszert
• csak egy tanfolyamot elvégzett eladók árulhassanak, és legyen egy telefonügyelet orvossal
• legyen kötelező a betegek tájékoztatása, hogy saját felelősségre gyógyszerezik magukat

Ezeket, és hasonló megszorításokat elfogadhatónak, esetleg szükségesnek tartom, de a patikán kívüli gyógyszervásárlás teljes megtiltását csupán dacból, a kormány elleni ellenállásként nem tudom racionalizálni, nem a kormánynak fáj, hanem mindenkinek ha sikerrel jár a Fidesz, csak gratulálni fogok, hogy ismét egy szabadabb országban élek, ahol nem vehetek gyógyszert, csak patikában, ha esetleg zárva van, akkor csak az ügyeletes gyógyszertárban, ami fene tudja hol lehet.

Abridged

Megvettem Victor Hugo Nyomurultakját angolul, a Penguin Classics sorozatban, kemény 812 Ft-ért (842-ről volt leértékelve!), csak azt nem vettem észre, hogy ez egy abridged, azaz rövidített kiadás, előszőr kicsit megrökönyödtem, hogy becsaptak, de most látom, hogy ha igaz, ami igaz, akkor 1000 oldalon felül van a nem rövidített változat szóval inkább meghúzom magam egyelőre, és remélem, az a 750 oldal amit kivágtak kevésbbé lesz káromra, mint az a 250 amit el fogok olvasni.
Egy szomorú következmény van, le kell mondjak arról, hogy a neten rendelgessem ezeket a könyveket, hogy ne ismételjem a bal- vagy a jószerencsém tudatlanul.

A hazátlan ember

Elolvastam Kurt Vonnegut A Hazátlan Ember című könyvét, de nem mondom, hogy kiolvastam. Ezt a könyvet tömörsége miatt még párszor el kell olvasni, különböző korokban, hangulatban, különösen figyelve, hogy fennáll-e, ami az írásakor 2005-ben, állt.
Nemcsak a tartalma miatt kell, nekem személyesen, újraolvasnom, hanem azért is mert rengeteg az idézett, vagy utalt mű, vagy kulturális elem, amit nem ismerek, nem olvastam még, rengeteg az említett, író, festő, humorista, akikről nem tudom kicsoda. Ezek nélkül is érthető a könyv, de hogy a pénzemnél legyek, megkapjak mindent amit Vonnegut beletett, ahhoz idővel szert kell tennem a szükséges háttérismeretekre is.
A mű elég keserű képet fest a világról, az emberiségről és a mai nap Amerikájáról, de a legszörnyűbb, hogy ehhez a képhez nem kell a képzeletére hagyatkoznia...
Néhány fontosabb tételmondat, különösen a globális felmelegedéssel kapcsolatban fel vannak olvasva ebben a videóban, de inkább azt ajánlom, ne ismételjétek a hibám, a könyvet olvassátok el a videó előtt, és ne fordítva.
[Amit elfelejtettem megemlíteni]:Kurt Vonnegut soha nem járt Magyarországon, ahogy azt az egyik Magyar Narancsos telefoninterjúban említi, a könyvben mégis megemlíti Semmelweis Ignác sorsát.

Fidesz népszavazás

Az állampolgárok ismét megmutatták, hogy van humoruk, ha népszavazásról van szó: Beelőzték a Fideszt három népszavazási kérdés (patikaprivatizáció, termőföld, korházprivatizáció) beadásában, és nem csak az aláírásgyűjtési jogot happolhatják el, hanem a kérdéseket fordított előjellel adták be. Ha sikerül az akciójuk, akkor se lesz semmi, csak a Fideszeseknek gondolkodniuk kell majd, hova tegyék az X-t, ha párthűek akarnak maradni, és ha véletlenül "elrontaná" a többség a másik irányba szuggesztíven feltett kérdések megválaszolását, akkor két évet várni kell a javítási lehetőségre.
[Forrás: Index]

Ubuntu telepítés: első kör

Megpróbáltam ma felinstallálni az Ubuntut egy olyan gépre, amiben elég kevés memória van, de ez eddig több nehézséget okozott. Egy Live CD-m van, amiről csak úgy lehet telepíteni, ha az ember betölti a teljes grafikus rendszert a memóriába és rákattint az eredeti elgondolás szerint működő rendszerben a Telepítés ikonra (bár a felírata magyar nyelvi beállításokkal is Install az ikonnak...). Ez szép és jó lenne, ha nem lenne a memóriahiány, aminek következtében 10 perc, míg feláll a rendszer, és utána még az egér mozgatás is csak pár másodpercnyi hörgés után sikerül...
Nem hagytam magamon kifogni, elindítom valami Driver módban, de ugyanez az eredmény; majd jön a biztonságos grafikai mód amivel elfogadható lassúságra gyorsul a rendszer, el is indul a telepítés.
A terv, a meglévő Windows mellé telepíteni, a Windowsos partíció összenyomásával. Na de ha az olyan egyszerű lenne! Előszőr rájön a gép, hogy automatikusan nem tud az üres helyre költözni, partícionáljak kézzel. A kézi particionáló a telepítőn belül felajánlja, hogy töröljem le teljesen, vagy mondjam meg milyen néven mount-oljon a Windows, átméretezésről szó sincs. Gondolom ravasz leszek, kihajtom szegény gépből a beépített gparted partícionálót.
A gparted tud mindent, meg is mondom mit hova tologasson, klikk a csinálja gombra és jön a nagy kopp. Ő azt nem tudja, kattintsak a részletekre, hogy megtudjam az okát, egy bibi, nincs részletek gomb(!). Újraindít, hátha a telepítő bezavart a partíciókba, de így se tudja, és részletek gomb még mindig nincs.
Holnapra maradt, hogy megpróbáljam Windows felől összehúzatni magát, vagy az egész Windowst törölni (hátha úgy már feltelepül az Ubuntu). Abban bízom, hogy ha nem memóriából kell futnia, akkor nem lesz halállassú, és védve lesz a vírusok felől; az eddigi Windows kényelemből talán csak az MSN-es emotikonok átültetésének a gondját kell még megoldanom, hogy a felhasználói élvezet ne csorbuljon a váltással.
(Ha esetleg más is tapasztalt ilyet, vagy van ötlete Ubuntus partícionálásra, azt szívesen meghallgatnám, nem először ütközöm ebbe a falba...)
[Frissítés]: Felcsillant a remény újra telepítés közben, egy kohabitációra, de hamar el is illant, így a Windows ment az örök vadászmezőkre.

Nagy könyvek a neten

Már régen volt a Nagy Könyv választás (annyira, hogy a hivatalos honlap már be se töltődik...), de azért gondoltam érdemes feleleveníteni a tényt, hogy a megválasztott 100 könyvből 40 ingyen elérhető a MEK-ben, köztük olyanok is, amik még nem számítanának közkincsnek, pl. Orwell 1984-e, vagy Rejtő Jenő könyvei.
Ajánlom mindenkinek az elérhető könyvek listáját.
Nem tartozik teljesen a hírhez, de érdekes és fontos fejlemény, hogy a MEK-nek van saját felolvasó programja, eléggé géphangú, de mégis nagyon fontos, azoknak, akiknek valamiért nehéz lehet a hosszabb szövegek végigolvasása a neten.

[Frissítés]: Most olvastam a HVG-ben, hogy bezárták az A Nagyy könyv honlapját, mert nincs pénz üzemeltetni, így pont lemaradtam róla. Annyit azért megtehettek volna, hogy a listát valahol fenthagyják a neten...

Két nap az élet

Elolvastam Robert Merle: Két nap az élet című könyvét, egy második világháborús regényt, mely a Dunquerque-nél várakozó francia katonákról, különösképpen egyről, szól, akik várják, hogy jöjjenek a németek, és fogságba essenek, miközben az angolok behajóznak, úgy hogy nem vesznek fel franciákat. Kilátástalanul, az ellenséges tüzérségi támadások és bombázások keresztűzében próbálnak életben maradni.
Ez a két nap megváltoztatja a főhős életét, és minden reménye ellenére tehetetlenül, megmozdulni képtelenül éri a halál, a második nap végén. Innen a magyar cím, "ebben a két napban manifesztálódik életének esszenciája", az eredeti cím ennél kicsit prózaibb Week-end à Zuydcoote, nem foglalja magában a halál szelét (szójátékként felfogva, a kötőjeles week-end utal a halálra), csak az időtartamot, és a helyszínt (a Zuydcoote szanatórium környékén játszódik).
A könyv nekem tetszett, üzenete talán a háború értelmetlensége, az egyes emberre tett hatása lehet, ami szerencsére talán nem kell, hogy személyesen érintsen; ugyan nem érintett meg a könyv, azért érdekes volt, és az olvasási listámra felvettem még pár háborús regényt.

Lip Dub

Lip Dub - Flagpole Sitta by Harvey Danger from amandalynferri and Vimeo.
A CollegeHumor honlap készítőítől, vágás nélkül felvett "klipp" és tátogás Harvey Danger Flagpole Sitta című számára.
[Via Bigyóblog v4.0 és korábban talán Doransky]

Négyemeletes WC

Chonggqing-ban Kínában építettek egy négy emelet magas WC komplexumot, több mint 1000 WC-vel. Az egészet nem azért csinálták, mert a kínaiak sokan vannak, és sokat sz*rnak, hanem hogy bekerüljenek a Guinness Rekordok Könyvébe, de ez nem volt a kínaiaknak elég, meg kellett mutatniuk, mit tudnak. Az épület egy egyiptomi hatású homlokzatot kapott kívülről, és belül a WC-k, piszoárok, kézmosók különbözőnél, különbözőbb, de leginkább giccses formákat öltenek. A vizuális élményt nyugtató háttérzene, és TV-k fokozzák.
A kínaiak terveznek még egy szupermarketet is a négy emeletes, ingyenes nyilvános mellékhelyiség mellé, ami kifejezetten a szomszédos épület témájához kapcsolódó árucikkekeket árusítana.

Személyesen ami meglepett a hírt olvasva, hogy az nem Japánból érkezik...
[Forrás: Boing Boing, CNN, videó]

Száll a kakukk fészkére

Elolvastam a Száll a kakukk fészkérét, Ken Kesey 1962-es regényét, mely egy korabeli elmegyógyintézet egyik osztályának történéseit meséli el, az egyik bentlakó szemszögéből. Az előzetes percepcióm a könyvvel kapcsolatban az volt, hogy egy olyan osztály bemutatása következik, ahol nem lehet kitörni, és a betegeken a legbrutálisabb és számunkra már elképzelhetetlen "gyógymódokat" alkalmazzák. Kb. olyan szinten, mint a Mechanikus Narancs című film alábbi képkockája mutatja:Nekem az egyik nagy félelmem az ilyen kiszolgáltatottság, akár egy külső erő által, akár az önkéntesen vállalt feladása az önkontrollnak (pl. halucinogén drogok segítségével, lásd: Félelem és reszketés Las Vegasban).
No, a könyv az előzetes elképzeléseimmel ellentétben nem a tehetetlenségről és kínzásról (bár az elektrosokk terápia visszatérő elem) szól, hanem az ellenállásról, és arról, hogyan bír egyvalaki példamutatással erőt adni a többségnek. És nem csak erőt ad a lázadás, hanem felszabadító ereje van, pl. a narrátor mintegy évtizednyi hallgatás után megszólal az osztály életébe a pezsgést hozó McMurphy hatására, és a félelemben eltöltött ideje után végre beilleszkedik a többiek közé.
A történet azért nem ennyire felemelő a másik aspektusa miatt, mégpedig az Üzem által megtört sorsok miatt (aki ellenáll, beleértve a pezsgést hozó McMurphy-t és elődeit végül zöldséggé változtatják, azzal, hogy lobotómiát hajtanak rajtuk végre), és az elvesztegett évek miatt, amit a benntlakó a jelek szerint egészséges, de a társadalomra semmiképp nem veszélyes betegek életéből elvettek, akik nem mutatják a gyógyulás (ha egyáltalán betegek) semmi jelét, a romlásét (köszönhetően az elektrosokkterápiának, a gyógyszerezésnek, a pszihológialiag romboló csoportterápiának), mely nem ritkán öngyilkosságként manifesztálódik annál inkább.

Meg nem értettség

Crunchgear to Budapest

John Biggs a CrunchGear bloggere Budapestre jön valamikor a jövőhéten, és elvileg lesz nála egy iPhone, amit megmutat az érdeklődőknek. Elvileg ott lesz a Webisztános Szabó Gergely is. A találkozóról gondolom olvashattok majd mindkét blogon, csak azért írom ezt, mert én voltam az első, aki szavazott arra, hogy Budapestre jöjjön Biggs.

Berlin, Berlin

Ma este az M2-ön 20:40-kor elkezdik adni a négy évadot megélt Berlin, Berlin című német sorozat harmadik évadát.
Az alaptörténet a következő:
Lolle (Felicitas Woll; valamelyik Hangyák a gatyában filmben szerepelt ) a középiskola után követi barátját Tom-ot Malentéből Berlinbe, ahol rájön, hogy Tom megcsalta egy másik lánnyal. Ahelyett, hogy visszaköltözne, Lolle az unokatesójával Sven-nel (Jan Sosniok), unokatesója legjobb barátjával Hart-tal és Rosalie-val összeköltözve Berlinben marad. A sorozat Lollét követi különböző kalandjain keresztül (főiskola, barátok, szerelmek stb.).
A sorozat sajátossága, hogy Lolle kommentálja az eseményeket, leginkább a saját lelkiállapotát, melyet gyakran képregényként, vagy rajzként ábrázolnak a képernyőn. A szereplőkkel, de leginkább Lolléval a főszereplővel, igen könnyű azonosulni, ezt segíti a humor, és a narráció is.
Ajánlom mindenkinek aki egy kis kikapcsolódásra vágyik, nem késő még bekapcsolódni ebbe a humoros német sorozatba, melyet máshol nem lehet megtalálni, csak a köztévén.

Lenyűgöző japán tömegtánc

Néztem, és elállt a lélegzetem, kb. a Domino Day-eket tudnám hozzá hasonlítani, csak most a dominók élő emberek...

Kalózöböl és a svéd király

A The Pirate Bay a világ talán legnagyobb Bittorrent oldala oklevelet adományozott a svéd királynak annak örömére, hogy már több mint félmillió kulturális kincset követnek és ebből több mint 200 ezret a polgárok adományoztak (töltöttek fel).
Az oklevél mellett kihallgatást kértek XVI. Károly Gusztáv svéd királytól, vagy inkább legfiatalabb lányától Madeleine hercegnőtől.
A TPB egyébként nem csak arról híres, hogy ők a legnagyobbak, hanem arról is, hogy van humoruk és bátorságuk szembeszállni a jogvédőkkel, amit mutatnak válaszleveleik a különböző nagy cégekhez és a részben magukról készült dokumentumfilm a Steal this film (lopd el ezt a filmet).
[Forrás és az oklevél szövegének angol fordítása: Véleményemvan blog és TPB blog]