Sokan beszélnek most Horn Gyuláról, így vagy úgy. Én azt szeretném mondani, hogy szerintem méltánytalan ahogy meghurcolták ezt az embert a kitüntetési hercehurcával az utóbbi időben. Biztos sokat jelentett volna számára a kitüntetés, hogy saját hazája elismerje végre, miután a Nyugat már többször megtette, számomra kicsit rossz íze lett volna a kitüntetésnek amiatt, hogy egy baloldali miniszterelnök terjesztette fel, és nem a homályos múlt miatti vélt vagy valós tevékenységével (kit érdekel 1956?!). Azzal, hogy a köztársasági elnök adta volna át a kitüntetést, főleg, hogy van joga megtagadni, visszakapta volna a kitüntetés az értékét.
Be kell valljuk szellemi ereje már kicsit elhagyta, de ez nem szabad, hogy elfelejtesse velünk az érdemeit, és nem szabad, hogy ez a kép égjen be a tudatunkba róla. Attól félek, ez a visszautasítás és hercehurca(köztük a nénikézés) még évekre beárnyékolja majd volt miniszterelnökünk objektív megítélését, vagy legalábbis a Vasfüggöny átvágása körüli tetteinek méltatását, legalább az ország lakosságának felében. Nagyon nem szeretem, amikor a legnagyobb tiszteletre méltó emberek esnek áldozatul az ország ideológiai megosztottságának, csak azért mert nem él Magyarországon, ami Amerikában remélem, hogy még él: "I didn't vote for him, but he is my president, and I hope he does a good job". Félek, ahogy a magyarok többsége nem tudja ezt a John Wayne-i kijelentést alkalmazni a miniszterelnökökre, úgy tudom én egyre kevésbbé alkalmazni elnökünkre. Mert, azzal, hogy a munkájában hibázik vagy hibázott a múltban, vagy egyesek véleményében hibázik (ha ezek az egyesek egy politikai oldalra tömörülnek) az ország egységének megteremtése helyett annak megosztásához járul hozzá...
Végül visszatérve Horny Gyulára, el kell fogadnunk, hogy talán ez volt az utolsó alkalom, hogy felterjeszhessék erre a kitüntetésre, mert félek a jövőben (80. születésnapján) már nem lesz olyan állapotban, hogy átvegye.
(A kép a Wikimedia Commonsról CC-BY-SA licenc alatt)