Tél van, sírnak az erdők

Körbenézve a szobámban heverő ötszáz oldalnyi nyomtatott jegyzeten és a még legalább ennyi kinyomtatandóra gondolva ezt a címet adnám a vizsgaidőszakomat jellemző versnek:

Tél van, sírnak az erdők

Mivel nem vagyok költő, így prózában folytatom. Elég kemény lesz most ez a január 14 vizsgával 13 nap alatt... két egyetemen elosztva. Elég kemény évet zár majd ez a 2009-re átnyúlt vizsgaidőszak, a nem sok szabadidőmben sikerült megalakítani a Wikimédia Magyarország Egyesületet , melynek én vezetem a nemzetközi kapcsolatait - és már képviseltem is karácsony előtt egy belgrádi találkozón - bővítettem a Wikipédiát is, mostanában éppen Kanada politikai életével, és még biztos tettem egy-két dolgot: nagyon komolyat biztos nem, mert most nem jut eszembe, másrészt biztos nem jutott rá időm  a két egyetem mellett.

Ezt a blogot is utoljára októberben frissítettem, azóta szívesen írtam volna az egyetemi élményekről, az aktuális ELTE-Corvinus összehasonlításról (ahol valószínüleg az ELTE maradt volna többször alul, ahogy egyik ismerősöm megjegyezte, hiába, nem menedzserek vezetik), az egyesületalapításról és a kapcsolódó kihívásokról vagy épp a bécsi és belgrádi kirándulásaimról. Talán majd nyáron... 

Szeretik a szakot?

Ma együtt utaztam a HÉVen egyik, sajnos alkotói szabadságát töltő Corvinusos tanárommal, aki meglepetésemre felismert (gondolom az általa oktatott tankönyv árult el a kezemben) és megkérdezte vajon szeretjük-e a szakot.

Természetesen rávágtam, hogy igen, de belegondolva sem tartom másként. A társaság jó, a körülményekre semmi panaszunk nem lehet (épület, technika, TO, stb.; ismerve más hazai egyetemeket ez nem igazán lehet kérdéses), az embernek nem köti le annyi idejét az egyetem, hogy ne tudná megvalósítani önmagát mellette (a Corvinus G-karos szakjaival ellentétben ez egyértelmű előny, hamár nem ad közgazdász diplomát).

Annak ellenére, hogy félig az ELTE-n tanulok, legbelül továbbra is közgázos vagy inkább Corvinusos maradtam.

Bad Karma és ELTE csalódások

Az utóbbi napokban rám jár a balszerencse, de azzal is jár, hogy egyre inkább kiábrándulok az ELTE-ből, ahol még el se kezdtem tanulmányaimat – hiába vettek fel csonk nélkül.

A beiratkozási napot ugyanis lekéstem, mert félrenéztem a dátumot, ezért bementem ma reggel, ahol voltak már százan akik szintén hasonlóan jártak. Sajnos csak bent vettem észre, és amikor megkérdeztem, hogy mi ilyenkor az eljárás, akkor a normális válasz helyett (t.i. hogy szeptember 2-ig lehet pótolni), azt kaptam, hogy ha tudom, akkor menjek haza és hozzam be még 11-re. Meg is szerveztem, hogy meglegyen minden 11-re, 12-re végre be is lehetett jutni a folyosóról, ahol százan álltak, ventilláció nélkül, a terembe, ahol a beiratkozás folyik. Igen ám, de ekkor derítették ki, hogy mégse íratkozhatok be, mert most a volt ELTE-seknek van a beiratkozási ideje, így jöjjek vissza következő héten...

Miután már amúgy is nagyon boldog voltam, hogy itt mindenki halál kompetens, és a bal kéz tudja mit csinál a jobb, megmondták, hogy a szaktájékoztatók majd jövő héten lesznek, hogy pontosan mikor, azt majd kiragasztják a hírdetőtáblára (hogy azért is külön be lehessen menni).

Összességében nagyon rossz tapasztalataim vannak eddig az ELTE-vel, és tapasztalatból állíthatom, hogy a Corvinus jobb hely; a mai napon kb. százszor nagyobbra tartom, hogy oda járhatok.