Etiópiai zsidók exodusa Izraelbe

Az 1984-es etiópiai éhínségre válaszul Izrael elhatározta, hogy valamit tenni kell, nem hagyhatják szenvedni az ott élő zsidókat. Történt hát, hogy az izraeli hadsereg összefogva a CIA-val, néhány zsoldost alkalmazva és Szudán titkos beleegyezését kihasználva, fogták és „áttaxizták” repülőn Izraelbe az etióp zsidókat, három hullámban.

Az etióp zsidóknak, akik már amúgy sem éltek jó körülmények között még meg kellett tenniük egy hosszú utat, míg eljutottak a szudáni menekülttáborokba, ahonnan megkezdődhetett az evakuálásuk: az menekülttáborokba menet egyes becslések szerint 4000-en meghaltak.

A menekítés egész szépen zajlott 1984 és 85 fordulóján, a Mózes hadműveletben (mely nem nevezhető igazán „hadi”-nak) körülbelül 8000 embert menekítettek ki, amíg ki nem tudódott a dolog a médiában és az arab államok nem gyakoroltak nyomást Szudánra, hogy állítsák le a transzportokat.

A megszakadt evakuáció miatt élt kb. 1000 gyerek Izraelben, akiknek a családját nem sikerült áthozni, egészen a következő Józsué hadműveletig, amelyről George H. W. Bush alelnök gondoskodott és a CIA vezette, melyben körülbelül 800 zsidót mentettek ki.

Az evakuációk ezután megszakadtak, mert a hatalomra kerülő Mengistu Haile Mariam vezette rezsim Etiópiában nem támogatta azt. A rezsim meggyengülése után 1991-ben fejeződhetett be az etiópiai zsidók exodusa, a Salamon hadművelet égisze alatt. 34 izraeli repülőgép non-stop ingázással kimenekített 14 500 etiópia zsidót Izraelbe 36 óra leforgása alatt. A használt gépek közé tartoztak C–130-asok, és 747-esek. Ez utóbbi típushoz tartozik az utasszállítás rekordja: egy gépen 1122 személyt szállítottak, és két gyerek is született az út során (nem tudom, hogy bele vannak-e számolva a rekordba, elvégre végigutazták az utat, de nem az egészet „külön emberként”), a szomorú a dologban, hogy eredetileg 760 emberrel számoltak, de mivel olyan soványak voltak, még többen felfértek.

Források: A linkelt Wikipédia cikkek, az adatok pontosságáért nem vállalok felelősséget, de ha valaki rendelkezik megbízható adatokkal, a korrekciókat szívesen veszem, és buzdítok arra, hogy a Wikipédián is javítsák a hibákat.

El Al security

Csurtus blogját olvasva gondoltam ideje nekem is leírni, én hogy éltem meg az El Al légitársaság biztonsági vizsgálatát.
Én alapból úgy mentem oda, hogy előzőleg a bátyámat külön elvezették, hogy tüzetesebben megvizsgálják. A félelmeim nem voltak alaptalanok, igaz nem vetkőztettek le, de alaposan kikérdeztek. Ott ronthattam el a dolgot, hogy hirtelen nem tudtam, hogy voltam-e már életemben Szarvason, ami mint később kiderült nem a konkrét hely miatt fontos, hanem az ottani zsidó ifjúsági tábor miatt. Lényeg a lényeg, ezután végigkérdeztek magyarul, majd miután bevallottam, hogy tudok angolul egy középkorú hölgyhöz küldtek, hogy ő is kikérdezhessen.
Eljutottunk az első egy-két kérdésig, miután a szekuritis hátrébb állt, elkezdte baszogatni a walki talkiját, majd kb. az egész reptéren kihangosítva elkezdett bele héberül beszélni, konzultálva a közelben álló másik biztonságival is közben. Ennél a pontnál kb. azt gondoltam azt mondja: "találtunk egy terroristát, ismétlem találtunk egy terroristát, ez nem gyakorlat, nem gyakorlat".
Mire odajött egy nagyon csinos fiatal tisztnő, aki bemutatkozott, mint gyakornok, és megkérdezte nem bánom-e, ha ő is kikérdez, miközben az idősebb nő felügyeli. Mondtam, hogy nem bánom, így is úgy is ki kell kérdezniük, akkor már tegye ez a csinosabb alkalmazott. Mint gyakorlópéldány, már az első kérdést elrontotta:
Megkérdezte voltam-e már Izraelben, mire rászólt héberül az idősebb tiszt, mire újra megkérdezte hogy voltam-e már Izraelben, viszont kicsit más nyelvtani szerkezetet használva... Úgy látszik nem mindegy, hogy hogy kérdezik... De nem húztak csőbe, mindkétszer tartottam magam a sztorimhoz :). Ezután már csak a teljes életemet kellett elmesélnem beleértve, többek közt: hova jártam gimibe, hogyan kell felvételizni az egyetemre, mit tanulok az egyetemen, milyen tárgyaim vannak, mi a fenéért kell filozófiát tanulnom az egyetemen. Közben a reptérre engem kikisérőket is kikérdezték, hogy nem akarok-e elszökni a csoporttól és kint maradni Izraelben.
A csoportban egyébként nem én jártam a legrosszabbul: az egyik lányt állítólag levetkőztettek és utólag két biztonsági tiszt kísérte fel a gépre a check-in után, míg egy srácnak akinek kinyitották a csomagját nem rakták azt utána fel csak a másnapi gépre (kárpótlásul kapott egy egységcsomagot benne mosószerrel, fogkefével, és egyéb nélkülözhetetlen kellékekkel).

Óceánárium

Óceánárium

Izraelben az utolsó napok egyikét egy Óceánáriumban töltöttük (érdekes nevet adok neki, hisz valójában a Vörös-tenger partján állt). Lehetőségünk nyílt különböző akváriumi vízi állatokat nézni (mint pl. cápákat), és volt egy vízalatti kilátó is, ahol eredeti, majdnem háborítatlan környezetükben szemlélhettük meg az állatokat körülbelül 10-20 méter mélyen a víz alatt.
Miközben ott voltunk épp volt egy cápaetető show, aminek kicsit csökkentette a fényét, hogy a cápáknak elég kb. hetente egyszer enniük, és a túristák kedvéért naponta megteszik, így érthetően nem voltak éhesek. Mindenesetre jó alkalom volt ez, hogy kiderüljön a cápák még soha nem ettek meg egészben egy embert.

Holt-tenger

Folytatva az Izraelt bemutató képes sorozatot, legyen most szó a Holt-tengerről. Bár kevés képet készítettem a partján, ami sokkal fontosabb, azok az élmények, amik hozzá kapcsolódtak.
Először is amit nem hittem volna, tényleg fent marad rajta az ember, anélkül, hogy bármit kellene csinálnia, ha akarna se nagyon süllyedhetne el benne. Emiatt a mentőcsónak a parton nem is csónak, hanem inkább csak egy szörfdeszkaszerűség.A másik dolog, amit szintén látni kell, hogy az ember felfogja azt, amit mindig hall, hogy nagyon sós. Bár nem nagyon kóstoltam meg a vízet, a só jelenléte tagadhatatlan, kezdve a vízből kiálló óriási sókristályokig, illetve a vízben lévő kövek pengeélességéig (szintén a sókristályok miatt) egészen a környékbeli kövekre kifejtett maró hatásig.
A Holt-tengeri élményekhez még hozzátartoznak a fejünk felett elsüvítő F-15-ös, vagy F-16-os rajok, melyek a közeli kiképzőbázisról szállnak fel gyakorlatozni.

Jeruzsálem

Jeruzsálembe késő délután érkeztünk, a városba lesötétítve mentünk be, és így amikor kiszálltunk a buszból meglepetésként tárult elénk a város látképe az Olajfák hegyéről. A hegyen meghallgattuk az idegenvezetőnk előadását, többek közt arról, hogy már a Bibliában benne van, hogy Dávid király megvette a Szent-hegyet és mégis muzulmán mecset illetve mauzóleum van rajta most.

Az Olajfák-hegye után tettünk egy sajnos túl rövid sétát az Óvárosban, majd elmentünk a Síratófalhoz, és onnan a szállodánkba. A Siratófalhoz este mentünk, de még így is rengeteg ortodox zsidó imádkozott előtte, illetve a falhoz tartozó barlangban.

Back from Israel

Visszajöttem Izraelből ami csodálatos volt, a gépem, rajta a képekkel véleményem szerint épp Szingapúr felé hajózik, de azért még reménykedem. Amint meglesz minden feltétel, írok még az útról, mert győnyörű és nagyon változatos országról van szó.

Kezdődik a suli

Holnap kezdődik a második félév az egyetemen, várom is meg nem is. Egyrészt már kezdtem kicsit unatkozni itthon, és kiolvastam már majdnem a Terry Pratchett gyűjteményem.Az új órarendem egyelőre rosszabbnak tűnik, mint az előző, az időbeosztást tekintve, pl. lesznek lyukas órák és olyan időpontok, amikor egyszerre két helyen kellene lennem. De nem panaszkodom, sok izgalmat tartogat még ez a félév, február végén megyek Izraelbe, és utána talán Németországba, ahova beneveztünk egy versenyre.

A szabadidőmet, mint fentebb jeleztem főleg olvasással töltöm, mert ugye sztrájkolnak az amerikai sorozat írók. A köyvek amiket olvasok mostanában főleg Pratchettek, mert tőle rendeltem vagy 15 könyvet az Amazon.de-ről. Az érdekesség az, hogy a 6 eurós szállítási díjat is beszámítva mind olcsóbb volt, mintha itthon vettem volna őket. Annyit sajnáltam azért, hogy a könyvek helyesírását amerikaiasították, ezzel megszentségtelenítve azokat...

Frissítés: Németország sajnos nem jött össze..., de majd jövőre!

Push the button

Via Napi dzsihád, eredetileg a Mi UKság?-ról, vagy nem is tudom mi volt előbb, a lényeg, hogy remélem nem tiltják be, és leadják ezt a számot a Helsinki Eurovízión. Egyébként a májusban megrendezett Eurovízión idén újra indul Magyarország Rúzsa Magdival (kiváncsi leszek a nemzetközi közönségnek hogy fog tetszeni). Tavalyelőtt ott rontotta el a NOX, hogy feketébe öltöztette a táncosokat, és így nem volt elég látványos (pedig a fogadóirodák, az első tíz közé tippeltek minket, és a helyszínről is ilyen hírek érkeztek, bár lehet, hogy az ilyen jó hírek jutottak csak el hozzánk, utólag mindegy... ).

Egyébként nem ez lenne az első alkalom, hogy Izrael körül botrányszerűség, vagy legalábbis sajtóvihar keletkezne:
az egyik évben a győztesről kiderült, hogy transzvesztita, és tavaly Libanont azért zárták ki az Eurovízióról, mert nem akarták leadni az izraeli énekes számát...

Az ivrit rész forditása angolra (ApocalipsePls youtube hozzászólótól) (a Mi UKság?-ról átvéve):

Messages blow up on me, missiles fly above me and also fall on me.
Policemen and thieves run around me. They jump on me, stick to me.
G-d, G-d would you answer me my G-d? Hi
This nightmare is too long; when I'm barely alive and everybody's targeting me maybe it's too soon to sing that I gave you my life
Wi Wi -- Police; Wiowio -- Ambulance
Here, it's on the final, song without Salam.
Red is not just color, its more like blood,
I'm halting my breath, so the soul wont fly away.

War, Resuscitation
BOOM BOOM that's what's going on now
Between a rocket to a machete, between a journalist to a viewer, between a scandal to a kidnapped, between rain to heat
Escalation on the stairs goes up and gats a line.
Nothing, nothing that's what everybody does
Radicals become more radical, and officers are being serious
The innocence moderate, wait for the results and then say: all are helpless.

The world is full of demons and we're meaningless
Clowns with money decide what will be,
Management is failing; the ship is full of water
But yet all drink cheers and drown one next to the other.

Maybe its too sharp? We should sing song of palms, songs of desert with no flags.
I'm still alive alive alive (chay chay chay) and if it will continue to be frightening
Only then I'll say

I'm gonna push the button....