Nem tudom észrevettétek-e, hogy az amcsi, de talán általánosságban az összes nem művészfilm története egy sémát követ. Eddig nem tudtam ezt igazán szavakba formálni, de Vonnegut után szabadon a következő jósors-rosszsors diagrammal helyettesítem a szavakat, a magyarázat az A hazátlan ember 31. oldalán, a lényeg, hogy jól kezdődnek a dolgok, aztán jön egy krach, majd a happy end.
(A kép az említett könyv 30. oldalának elég szögletesre sikerült, és kicsit kiegészített reprodukciója)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése