Stockholmi tartózkodásunk alatt az ottani Magyar Házban szálltunk meg. A házat a svédországi magyar egyesületek tartják fent, és a magyar utazók számára Svéd viszonylatban nagyon baráti áron nyújtanak szállást (150 korona / fő / éj). A háznak van egy magyaros atmoszférája, mintha az ember ki sem mozdult volna otthonról, éppen hogy még mélyebbre merészkedett volna Magyarországba, a társalgóban a Duna TV-adó szól, a könyvtárban és a házban elszórt könyvespolcokon, a szobákban magyar népviseletbe öltöztetett babák vannak, a svéd nemzeti ünnepeken nagy gulyássütést rendeznek.
A ház maga 15 percre van a belvárostól, kb. 5 percre a metrótól, amivel minden elérhető. A kényelmi fokozat arányos az árral, és a szerencsétől is függ (nekem például az utolsó napra valamilyen oknál fogva csak egy kanapé jutott, amin bár nem vagyok magas, nem tudtam kinyújtani a lábam...).
Az ott töltött utolsó nap meghívott vacsorára az ottani Katolikus kör, mely tagja a 60-as évek óta minden héten összegyűlnek egy közös vacsorára. Számomra nagyon meglepő volt, milyen élénk az ottani magyar közösség, bár igaz, hogy a tagok főképp idősebbek voltak, de beszámoltak róla, hogy a gyerekeiket is megtanították magyarul, illetve a helyi magyar cserkészetbe járatták. Elmesélték, hogy a magyar papjuk aki volt, az már Spanyolországban prédikál, mert ott a paphiány miatt jobban megfizetik, de a nagyobb ünnepekre kifizetik neki a repjegyet, hogy magyar misét hallgathassanak.
