A hónapban kétszer is voltam színházban. Pár hete a Magyar Színházban a Hullámtörést néztük meg, amely egy Lars von Trier film adaptációja. A másik a Mesél a bécsi erdő a Nemzeti Színházban volt.
Közös a két darabban, hogy egyik sem happy enddel végződött, a különbség az, hogy míg előbbinél egyfajta természetes véget ért a dolog, megvolt a katarzis, utóbbinál kicsit sokkosan kelltem fel a székből. Ettől függetlenül a Nemzeti Színház igazi élmény volt, akárhogy szapulták, gyönyörű parkja van és nekem még az épület is tetszett, a darab nem vetett be olyan modern eszközöket, mint a Rómeó és Júlia előadásuk, a színészek nagyon jól játszottak, csak a történet nem volt valami vidám.