Pozsonyi kirándulás

Az egyik elmúlt hétvégén a Gyakorlati Diplomácia Társasága az egyetemi előadások és hazai helyszíni látogatások szervezésének körén kívülre lépett amikor kétnapos kirándulást tett a Magyar Köztársaság pozsonyi nagykövetségén. Bár a társaság hazai életében sokszor csak virtuálisan tudok részt venni (főleg technikai oldalon) egyéb elfoglaltságaim miatt, ezt a lehetőséget nem hagyhattam ki.

Pozsony

Tegnap egyik barátommal kirándulást tettünk Pozsonyba. Reggel hajnalban keltünk, hogy elérjük az Orangeways buszát és még tíz előtt Pozsonyban legyünk holt fáradtan (részben azért, mert nem működött a beígért kávéautomata a buszon).

Miután terepszemlét tartottunk a buszállomás körül, egy óra alatt sikerült venni egy napijegyet a tömegközlekedésre (nem volt egyszerű, mert az egész állomáson 1 helyen árulták, aki tudta hol van ez a hely az nem tudott angolul, aki nem tudott az kézzel lábbal is sokáig sikertelenül próbált minket rávezetni).

Sikerülve jegyet szerezni felszálltunk az első buszra amiről azt hittük hogy a belvárosba vezet, de rossz helyen kanyarodott és túl lepukkant volt ahhoz, hogy elhiggyük hogy tényleg eljutunk vele a belvárosba, jött tehát a következő busz ami követte a kifüggesztett "Centrum" feliratokat de panelházakon kívül semmit sem láttunk az ablakon kinézve, és így kezdtünk gyanakodni. Végül a találomra kiválasztott harmadik busz vezetett el minket a várhoz és a belvároshoz: kiderült hogy végig a Duna rossz oldalán kerestük azt (követve a KRESZ-táblák útmutatásait).

A belvárosban és a várban lejártuk a lábunkat, voltunk közben a Belga számból ismert Jednotaban, láttuk a várat, a magyar országgyűlés volt épületét (a szlovák parlamentet nem sikerült megtalálni viszont). A vár tövében egy kis vendéglőben megebédeltünk: magyar gulyásra messziről sem emlékeztető levest és valamilyen húsos ragut lepényszerűséggel, nem épp tipikus szlovák menü, de pénzünk nem nagyon volt (hajszálon múlt hogy nem tudjuk kifizetni a korsó sörrel együtt a számlát).

A délután hasonlóan telt mint a délelőtt, csak már a fáradtság jelei erősen kezdtek mutatkozni rajtunk és nem tudtunk már nagyon mit megnézni a városban... Visszautazás előtt még megmaszíroztattuk magunkat az eladásra kínált csoda maszirozópárnákkal, majd felszálltunk a hazafelétartó buszunkra.

Szlovákia

A hétvégén egy radikalizmusról szóló szemináriumon vettem részt Szlovákiában, ahol nagyon jól éreztem magam. Különösen érdekes volt az iszlám radikalizmus kialakulását bemutató előadás egy angol származású izraeli politológus kutatótól/professzortól.
Az előadások egy Pöstyén melletti szállódában voltak egy dombon, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt az egész vidékre, és amikor nem volt semmilyen előadás betervezve, ellátogattunk Vrbovéba.Vrbové Benyovszky Móric szülővárosa, aki nagyon eseménydús életet élt, csak címszavakban: harcolt a lengyel nemesi felkelésben az oroszok ellen, kamcsatkai fogság/száműzetés, szökés, Franciaországban a király kegyei közé kerül, Madagaszkár királyává választják. A városka másik érdekessége az volt, hogy bemehettünk a helyi több mint száz éves zsinagógába, mely a helyi zsidó közösség apadásával együtt az összeomlás közelgő jeleit mutatja: az ablakok hiányoznak, a tető ázik, a mennyezetfreskók málnak az időjárás viszontagságaitól, bútor nincs; szóval el lehet képzelni. Érthető okokból nincs is nyitva se a hívők, se a túristák előtt, így exkluzívnak számító képeket készíthettünk bent, melyek talán adakozásra bírnak egy nagyon gazdag embert.
A zsinagógában készült képeim megtalálhatóak a Wikimedia Commonson.