Riksdag: a svéd parlament

A svédországi képeimet bemutató sorozat első tagjaként kezdeném a svéd parlamenttel a Riksdaggal. Az Európai Ifjúsági Parlamenti ülés első ülésnapja (General Assembly) (az eseményt lezárása, az elfogadott határozatok megvitatására; jelen esetben két ilyen ülésnap volt) a svéd parlament épületének egy kisebb, becslésem szerint kb. 200-250 képviselőt befogadni képes 2. kamarájában volt.
A svéd parlament nagyon szép, belülről pasztelzöld falak, szőnyegek, festmények és szobrok fogadják az embert, az egész hangulata családias, legalábbis nekem annak tűnt a magyar Parlament elnyújtottságához képest (ez különösen a belépéskor a lépcsőházban tűnt szembe nekem, a svéd parlament inkább kicsi de magas, míg a magyar elnyújtott és magas).

A terem nagyon jól felszerelt volt, mikrofon minden két ülés mellett (melyek használata azonban gondot okozott, ugyanis ha felállt az ember akkor már túl messze voltak, ha ültek akkor nem lehetett látni ki beszél, köztes megoldás a görnyedés volt..) volt pl kivetítő is, ez nevezhető standardnak egy konferenciaterem kapcsán, ami hozzáadott érték volt az a szép festmény a falakon, az üvegkupola és a díszítés.

Egy dolgot igazán sajnáltam, mégpedig, hogy nem fért bele az ott töltött időbe, hogy körbevezessenek minket az épületben és esetleg elmeséljék a történetét, vagy bevigyenek olyan helyekre, ahova turistaként egyébként nem lehet (Stockholmban egyébként mindenhova nehéz bejutni turistaként, mert a múzeumok [hát még az alapból nem múzeumnak szánt intézmények, mint a palota vagy a parlament...] a minimális nyitvatartási időért versengenek egymás közt...).

Parlament más szemmel

Novemberben voltam a magyar Parlamentben az Európai Ifjúsági Parlament(EIP)keretein belül. Tartottunk egy vitanapot, és közben különböző politikusok, köztük Szili Katalin és Kovács László, beszédeit hallgathattuk, hogy mi vagyunk a jövő fiatalsága. A vita szüneteiben aranyozott, az Országház képével ellátott csészékből kávéztunk, illetve hasonló tányérokból ettünk, mivel kicsit sokan voltunk, így ki-ki ahol elfért, például a lépcső korlátján, vagy a lépcső melletti ablakok/festett ablakok alatt.
Sajnos nem igazán sikerült tartós képeket készítenem a Parlamentben, mert a kamerám formázta magát és így elveszett minden, ami azért is kár, mert pl. a Wikimedia Commonsban is főleg csak külső képek vannak a Parlamentről, a fő lépcsőháznak pl. csak a baloldaláról van kép, én pedig bejutottam a Delegációs és a Vadász terembe is, illetve az egyik erkélyre is.
De a lényeg, amiért elkezdtem írni ezt a bejegyzést, hogy tegnap éjfélkor, amikor közvetítették a Himnuszt a Parlamentből én végig azon gondolkoztam, hogy hol voltunk a Parlamentben, hol állt a büféasztal, melyik párkányról ebédeltem, és egy kicsit magaménak éreztem az épületet, mint amit meghódítottam.
Az már csak mellékes, hogy novemberben extra sikerélmény volt, hogy a sajtó az én csoportom elfogadott határozatát emelte ki az EIP-ről szóló tudósításában(azt most ne firtassuk, hogy a belinkelt cikk mellett a stop.hu és a Magyar Nemzet Online is szószerint ugyanezzel a szöveggel hozta le a cikkét, talán a cím más volt...).

[A lépcsős kép Bengt Olof Åradsson műve, és CC-BY 2.5 licenc alatt érhető el a Wikimedia Commonsból.]