Zászlók

Hiába, mindig nagy öröm lobogni látni a magyar zászlót, de 27 másik zászló körében az ember érezheti, hogy tartozhat valahová. Itt következik a kelleténél talán több variáció a témára.

 

A zászlók már amúgy is régóta érdekelnek, de Strasbourgi tartózkodásom alatt nem nagyon volt lehetőségem tanyulmányozni őket, leszámítva olyan megállapításokat, hogy az általam képviselt Lettország zászlaja ronda, de sebaj.

Ami viszont egyszerre volt tipikusan magyar és mélyen elszomorító, hogy az Európai Parlament épülete előtt az egyik oszlopon (hogy zászló-, vagy csak lámpa- nem láttam pontosan, ahonnan én néztem egyrement) ott virít egy Nagy-Magyarország matrica: hát így léptünk mi be az Unióba, magunkkal hozva 80 éves sérelmeket...

Strasbourg

Ami nekem nagyon tetszett Strasbourgban az a kisvárosiassága, az hogy rengeteg a zöld felület, de leginkább a különböző építési stílusok keveredése a különböző háborús hősökről elnevezett utcákon (melyek közül az egyik Petőfiről van elnevezve), talán részben a határon elhelyezkedés következtében.

A városnak van egy nagyon szép katedrálisa egy világórával, melynek nagyon szép játéka lehet. Mi ebből nem sokat láttunk, mert hiába vártuk ki az egész órát, összesen ami történt, hogy az óra tetején a szobor fordult egy negyedet és közben kiadott egy *ting* hangott, majd lekapcsolt a kivilágítás. A nagy műsorhoz állítólag már vagy egy órával előre be kell menni a katedrálisba, különben belépőt szednek...

Még egy dolog, amit nagyon szerettem ebben a városban, ugyanúgy mint Stockholmban az hogy a folyó állandó elem a városban, a belváros egy szigeten fekszik, körbeveszi az Ille és csatornái, mellékágai. A folyó velejárója a folyópart, melyen a helyi fiatalság összegyűl hogy bandázzon, és a sok aranyos hídacska.

Strasbourgi közlekedés

Strasbourgnak kiterjedt villamos- és buszhálózata van, mely folyamatosan fejlődik (az egyik villamosvonalat épp azalatt hosszabbították meg, míg ott voltunk). A villamosok nagyon modernek és rengeteg van belőlük. Mivel sok van belőlük és pl. a belvárosban feltorlódnak, illetve a turisták rámászkálnak a sínekre ezért a villamosok csengetnek, ahogy a versben meg van írva, ez nekem nagyon tetszett.

 

A buszok is modernek voltak természetesen rajtuk fenntartott székekkel és a hozzájuk tartozó leülési sorrenddel, illetve kis háromszögletű ablakkal középen a rendes ablakok alatt, hogy jobban lehessen látni a tájat, és hogy ne legyen olyan unalmas a busz dizájnja.

Ennek a modern rendszernek a fenntartása nem lehet olcsó, ami meg is jelenik a jegyek árában, egy 24-órás jegy egy személyre kb. 3,5 euró, ha jól emlékszem, viszont 4,5 euróért már megvehető a TRIO jegy, amivel három személy utazhat együtt 24 órán keresztül egy jeggyel. Érdekes ötlet, pl. családok számára, de számunkra kicsit kényelmetlen volt: szobánként volt egy jegyünk, de a szoba tagjai legalább kétfelé szerettek volna menni és így mindig ki kellett számolni, kinél van jegy, és ha több jegy jutott ránk, mint ahányan vagyunk, akkor kivel tolunk ki...

Talán pont a magas árak miatt, vagy a sok fiatal miatt rengeteg biciklis volt, vicces látványt nyújtott az egyik hapsi, akinek lobogott az öltönye miközben száguldott a biciklijén.

Egyébként egyszer találkoztam ellenőrrel is, akinél volt egy kis leolvasó gép, hogy ellenőrízhesse a mágnesszallaggal ellátott bérleteket (a szintén szalagos jegyeken csak a dátum érdekelte, ha az olvasható volt). Az ottani ellenőrök egyébként simán inget hordanak, nem farmerdzsekit ha épp meg akarják lepni az utasokat, bár lehet hogy ennek az ellenőrnek nem a meglepés volt a célja... 

A jegyek ellenőrzésével kapcsolatos másik élményem az volt, amikor véletlenül lejárt jegyet akartam érvényesíteni a buszon, és ahelyett hogy leszállítottak volna, vagy akármi, a sofőr feltételezte, hogy a lyukasztó a hibás és ráírta kézzel a jegyre, hogy mégegyszer 24 órát érvényes.

Angol érettségi első forduló

Itt jelenteném be, hogy igen jól sikerült az angol érettségim írásbeli része. Ugyanakkor nem hibátlanul, így kénytelen vagyok bűnbakokat találni és fájdalmasan, de levonni néhány következtetést.

Egyrészt a fő következtetés, amit le kell vonjak, hogy nem tökéletes az angolom, és soha nem is lesz, de törekedhetek. Idővel talán én is képes leszek csípőből olyan szavakat használni, mint laudable vagy vitapartneremről kijelenteni, hogy lives in Cloud Cuckoo land, mint a brit kollégám az európai parlamenti szimuláción. Ezen egyelőre túlteszem magam azzal az elhatározással, hogy fejlesztenem kell magam.

Másik dolog, hogy egyértelmű, hogy nem tudok akármilyen témában nyomás alatt teljesen értelmes szöveget alkotni egy olyan formátumban, amiben még talán sose írtam. Nos emiatt nem fogok a falhoz rohanni...

[Itt rá akartam térni a bűnbakokra, de mint a következő bekezdésben leírom, egyet tudok érteni a javítási útmutatóval >99%-ban, és nem ért szubjektív sérelem a javítás során]

Összességében természetesen totál elégedett vagyok, felülmúltam saját becslésem, nem vontak le pontot az írásom külalakjára, és a hibáimat nem tudtam volna elkerülni: vagy nem tudtam a helyes választ és így most metanultam, vagy az én válaszom helyes volt, csak nem arra gondoltak a javítókulcsot írók.

A magnóhallgatásom ráadásul, ami valamiért az írásbelihez tartozik, de én nem tudtam hogy része annak 100%-os lett...

Leülési sorrend a strasbourgi buszokon

A strasbourgi buszokon általában van kb. 3 számozott hely, amit fenntartanak az arra rászorulóknak. Az érdekesség az, hogy a felirat ami felszólít a helyek átadására felállít egy fontossági sorrendet, amit be kell tartani a helyek odaítélése során. A sorrend emlékezeteim szerint kb. a következő (amennyire a nemlétező franciámmal meg tudtam fejteni):

1. Hadirokkantak
2. Egyéb rokkantak/mozgássérültek
3. -4. Vakok
4. -3. Terhes nők
5. 4 évnél fiatalabb kisgyerekek [vagy kisérőik: a gyerek gondolom ez utóbbi ölébe ül]

Képzelem, hogy amikor egy hadirokkant és egy terhes nő találkozik elkezdik kiszámolni, hogy melyiküknek van nagyobb joga a helyre...

Minilaptop

Franciaországi tartózkodásom során, illetve kicsivel előtte az egyik bevásárlóközpontban volt szerencsém élőben találkozni az Asus EeePC-jével. A kis kütyü a leírások alapján és amennyire láttam nagyon picike és könnyű, gyakorlatilag azonnal beleszerettem.

Az életem persze nem lehet annyira egyszerű, hogy vágyom egy 80 000-es játékszerre, amit meg is vennék magamnak ha sikerül ösztöndíjat kapnom. Ez szép és jó lenne, ha figyelmen kívül hagynám a tényt, hogy mire Magyarországon kijött a 7 hüvelykes képernyővel ellátott változata ennek a gépnek, addigra a strasbourgi Auchan polcain már kapható 400euróért a nagyobb képernyős változat, és míg ennek nem lehet tudni, hogy mikor és mennyiért lesz magyar billentyűzetes változata, addig az már látható, hogy 112e forintért kapható lesz a rózsaszínű MSI Wind.

Mivel általában tipikusan képtelen vagyok dönteni, viszont egy-egy döntés előtt körülnézek, így tovább nehezíti a jelenlegi anyagi körülményeim mellett hipotetikus választásomat, hogy az amerikai piacon hamarosan megjelenik a HP 2133, a még csak bejelentett minilaptopokról nem is beszélve, amelyek a magyar piacot nem igazán fogják elérni egyhamar: angol billentyűzettel meg nem igazán tudnám arra a célra használni amire magamban igazolnám a vásárlást: a jegyzetelés az egyetemen, főleg ha összejön, hogy kettőre járjak párhuzamosan, akkor még inkább felértékelődne a kényelem...

[Frissítés]: Most már előrendelhető az MSI Wind fekete és fehér változata is, ugyanolyan áron, mint a rózsaszín, és kapható az ElectroWorldben az Asus eeePC 900-as is 100e Ft-ért.

CouchSurfing

Most érkeztem haza Strasbourgból, de már tervezem is a következő útat Eindhovenbe. Az egyetlen bökkenő az, hogy a fapados lehetőségek eléggé drágák már, így hogy spóroljak pár nappal előbb kéne érkeznem, és pár nappal később indulnom, mint amikorra van fix szállásom.

A probléma egyik lehetséges megoldásaként felfrissítettem profilomat a www.couchsurfing.com-on, illetve adakoztam is a site javára, mert az ötletet jónak tartom és elsősorban azért mert ezzel megerősített taggá válok és kevesebben néznek szatírnak, ami fontos ha szeretném kihasználni a szolgáltatást.

Eurovízió - Lettország

Talán nem a zenei minőség miatt, melyről nem igazán tudok semmilyen objektív minősítést adni, hanem az előadásmód, és az egyediség miatt a másik szám, ami felkeltette a figyelmem az idei Eurovízión a lettek Wolves of the sea című száma.

Bár a szöveg elég repetitív, talán azért is megfogott, mert Strasbourgban Lettországot fogom képviselni, és mert emlékeztetett a Hornblower sorozatra.

Alkoholreklámok betiltása

A jövő héten Strasbourgban részt veszek egy az Európai Parlamentet modellező eseményen, ahol az egyik megtárgyalandó téma az alkoholreklámok teljes betiltása lenne. A direktíva egyik pontja szerint a nemzetközi eseményeket, illetve a nemzetközi figyelemre számot tartó eseményeket nem szponzorálhatná főképp alkoholos italok előállításával foglalkozó cég; továbbá megtiltaná a TV-adásokban a product placementet, így kedvenc szereplőink ezentúl csak kamu sörmárkákat favorizálhatnának. A javaslathoz fűzött indoklás a tagállamok szabályainak egységesítése, hogy a média területére is kiterjeszthető illetve biztosítható legyen az áruk és szolgáltatások szabad áramlása.
Első benyomásom az volt, hogy ennek súlyos gazdasági következménye lenne és nem biztos hogy csökkentené az alkohollal összefüggésbe hozható 200 000 haláleset éves számát az Unióban.
Másrészről meglepett a törvényalkotók csavaros észjárása arra, hogy megközelítsék az egységesítést. Az alaphelyzet, hogy ha pl. A országban tiltott az alkoholok reklámozása, akkor B országból nem lehet oda megfelelő vágás nélkül műsorokat importálni (vagy sugározni). Ezt a problémát én személy szerint úgy közelíteném meg, hogy megpróbálnék valamilyen közös nevezőt találni, ugyanakkor meghajolok a szövegezők határozottsága előtt.
Talán túl sok benne az idealizmus, mert erősen kétlem, hogy egy ilyen javaslat ebben a formájában át tudna menni az alkohollobbi kereszttüzén, de ez egy jó kiindulási alap, ahonnan el lehet kezdeni az alkudozást.

A tervezetről csak annyit, hogy hivatkozási száma COM 2008/03 (COD), de a neten még nem találtam meg (ellentétben a tárgyalandó másik javaslattal), így nem tudok nyilatkozi afelől, hogy áll és egyáltalán létezik-e ez a javaslat. A felvetés mindenesetre érdekes.