Marie Antoinette

Megnéztem a Marie Antoinette filmet. Szerintem lenyűgözően adták vissza az udvari világot, érdemes megnézni. Ha másért nem, a bemutatóban elhangzó első két mondatért:

-How is her bosom?
-I have not looked at the archduchess's bosom, Your Majesty.

Ezen mondatok egyébként az Imdb szerint valóban elhangzottak.

A másik vicces jelenet, az ahogy öltöztetik Marie Antoinette-t: Mint a trónörökös feleségét, mindig a szobájában tartózkodó legmagasabb rangú hercegnőnek kell öltöztetnie, (a különböző méltóságoknak látogatási joguk van az öltöztetésre, és a kiváltásgosok különböző időben ugranak be), és ha egy magasabb rangú hercegnő jön be, akkor át kell adni neki a ruhákat, hogy ő adhassa a dauphine-ra, aki közben meztelenül, és dideregve várja, hogy végre felöltözhessen...

Ez egyébként mindenképp egy olyan film, amit érdemes megnézni: a ruhák és a megteremtett világ lenyűgöző, ráadásul a filmet az igazi versailles-i kastélyban forgatták.

Film:Music and Lyrics

Ma megnéztem a Bábelt, az Idiocracy-t, és a Music and lyrics-et. A Bábel egy jó film, bár nekem kicsit hosszú (két és fél óra), elhatározás kell a végignézéséhez, de megéri. Az Idiocracy egy jól induló, pontosan jó hosszúságú (1,5 óra) vígjáték, aminek még a szereplői is egész jók, de oly sok mai amerikai vígjátékhoz hasonlóan az 50-ik percnél egyszerűen kifullad, az egy percre eső nevetések száma elér egy olyan minimumot, ami még ha az egész filmre vetített átlag el is fogadható, a mélyponton elkapcsolásra ösztönzi a nézőket.

A harmadik film amit megnéztem az a Music and lyrics, egy tipikus romantikus vígjáték. Ez egy élvezhető film, híres színészekkel. Talán a két kedvencemnek nevezhető Drew Barrymore és Hugh Grant játszik benne. Barrymoreban a kedvesség tetszik, meg a kinézette :) , Grantnak pedig a hangja és az akcentusa tetszik. Ezért szeretem az olyan filmjeit, amiben sokat beszél, vagy éppen politikust játszik. Valahogy a hangja nagyon bejön, amikor beszél. Azért hangsúlyozom, ki, hogy beszéd közben, mert ebben a filmben énekelnek is (és állítólag nem playback [a Wikipédián olvastam, tehát biztos igaz :)]), ami szintén élvezhető, sőt kifejezetten jó is, de éneklés közben nem érezhető a brit akcentus, és így eggyé válik az összes többi énekessel...

The Queen

Megnéztem az A királynő című filmet, ami az udvart, illetve II. Erzsébetet mutatja be Diana hercegnő halála idején. A film érdekes, és állítólag részben "tanúvallomásokra" építette a forgatókönyvíró (kihagyhatatlan jelenet, amikor lecabbageezi a királynőt Fülöp herceg). Számomra a film azért volt érdekes, mert bemutatta az udvari világot, ahogy oktatják a frissen megválasztott Blair-t, hogy soha ne fordítson hátat a királynőnek, meg az ilyen apróságok.

Érdekes megnézni egyébként, mennyit változott Hellen Miller a szerepért: előtte, utána.

Egyébként az udvari életet bemutató filmek közül az Ordító Egér nagyon tetszett, de érdekes még a Neveletlen Hercegnő sorozat, az első The Prince & Me. Próbálom az összes ilyen témájú filmet megnézni, mert érdekesek, még ha némelyikben totális baromságok is vannak... (általában a második részekbe szoktak ilyenek becsúszni).

Mephisto

A hétvégén alkalmam nyílt megnézni Szabó István Mephisto című filmjét. A kicsit hosszúra nyűló Oscar-díjas film azt mutatja be, hogyan adja fel egy művész a lelkét, és a személyiségét miközben egy diktatúrának (a nácizmus elvárásainak) próbál megfelelni. Felvetül a kérdés, hogy a művész számára a műalkotás a cél, vagy az is, hogy igaz ember is legyen, aki ha nem is áll ellen a korának, legalább kivonja magát abból.

Az önmagában is érdekes filmet még érdekesebbé teszi, hogy 1981-ben a kommunizmus ideje alatt készült, így értelmezhető általánosan a diktatúrákra is a film, és Szabó István saját besúgói tevékenysége is ihlethette a főhős lelki állapotának megformázását.

Jesus Camp

Nyenyec blogján olvastam először erről az Oscarra jelölt dokumentumfilmről, melyet leginkább úgy tudnék jellemezni, hogy megrázó és félelmetes.

West Bank Story

A legjobb rövidfilm kategória nyertese az Oscaron a West Bank Story. A vígmusical két egymással rivalizáló falafel étteremről szól: az egyiket palesztinok vezetik, a másikat zsidók. A rivalizálás odáig fajul, hogy az egymástól tíz méterre levő étermek közé a zsidók építeni akarnak egy falat, amit az arabok mindenáron le akarnak rombolni, és ezért felspájzolnak molotov koktélból az étteremben. Mellékszálként tipikus Rómeó és Júlia történetként az arab falafelárús lány és az izreali katona egymásba szeretnek, és elhatározzák, hogy kibékítik a két oldalt. Aztán az izraeli katonának nagy igyekezetében, hogy meggyőzze a lány arab szüleit, szándékai nemességéről, sikerül felgyújtania az arabok falafelét, majd egy szikra átrepül és porig égeti az izraeliek éttermét is. Másnap reggel jönnek a vevők akiket meg kell etetni és a két leégett éterem romjai együttesen engedik ezt meg, és így összeáll a két falafeles, hogy a füstölgő romok felett megetesse a sorban békésen álló arabokat és izraelieket.

A történet a reményről és a megbékélésről szól, egy kíáltás az arab-izraeli békés együttélésért. A film néhány poénja mellett, és az akusztikus élmény fölött a legfontosabb célja az elgondolkodtatás. A filmet mindenkét oldalról pozitív fogadtatás és kritikák érték, 112 fesztiválról 25 díjat hozott el..

Itt van a bemutatója:

Kellemetlen igazság

Megnéztem ma az Inconvenient Truth-ot. A film abból a szempontból érdekes volt, hogymegtudtam, hogy Al Gore-nak nem mostanában jutott eszébe a világ megmentése, hanem egészkarrierje során foglalkozott a kérdéssel. A másik tanulság, hogy az USA eléggé ludas a globális felmelegedésben, viszont nem tesz ellene semmit szövetségi szinten, így nem marad más Gore-nak, mint hogy az emberek gondolkodásának megváltoztatásával eszközölje a szükséges politikai változásokat.

A film részben Gore globális felmelegedésről szóló előadását mutatja, részben az életútját mutatja be..

Pozitívum, hogy a filmben Macintosh számítógépe van Gorenak, és a globális felmelegedés megmagyarázásához a Futurámából vett egy részletet: