Életjel

Rég nem írtam a blogra, mert az egyetem elkezdődtével véget is értek az izgalmas utak és kiruccanások egészen most januárig. Elkezdtem dolgozni egy berlini konferencia programjának megszervezésén és ennek kapcsán villámlátogatást tettem a német fővárosban: reggel 9-kor érkeztem meg a pályaudvar üvegpalotájába és délután hatkor már távoztam is Budapestre.

 

A következő hétvéget pedig egy Frankfurt melletti kisvárosban töltöttem egy megbeszélésen, de szerencsére sikerült útba ejtenem Frankfurtot is egy délutánra, megnézni hogyan férnek meg egymással a megmaradt szép régi épületek a hatalmas felhőkarcolók árnyékában.

 

 

 

Bizonytalan még mit hoz a jövő, de egy márciusi berlini utazás már fixálva van a naptáramban, így az új állással, a szakdogák és egyetemek mellett nem fogok unatkozni.

Nyár van, az erdők már meghaltak

Előző bejegyzésem óta csak az évszakok változtak, illetve sokáig azok sem, ha az időjáráson kívül mást is számbaveszünk, de talán újra jön a nyár: sajnos mindig amikor kezdek ebben reménykedni jön egy újabb vihar.

Mivel nem blogoltam, így nem számoltam be különösebben utazásaimról a félévben.

Még tavaly decemberben voltam a szerb Wikimédia társszervezet konferenciáján Belgrádban, amely elég izgalmasan kezdődött, ahogy az éjjel közepén csodák csodájára megérkeztem a szállodába. Kezdődött úgy, hogy ahogy megvettem a jegyem valamilyen közlekedési eszközre, azok elkezdtek sztrájkolni, amelyik épp abbahagyta a sztrájkot, az beszüntette a belgrádi járatát... Végül kb. szénaszállító szekéren csempésztem át magam az országon és érkeztem meg az éjszaka közepén a szállodába, ahol a mísz recepciós elvette az útlevelemet és adott egy szobakulcsot, amely minden jel szerint egy totál másik szállodához tartozott: mindez a belváros közepén...

Aztán voltam még idén kétszer Berlinben, egyszer a rendszerváltás és az azt megelőző kerekasztal tárgyalások 20. évfordulója alkalmából, majd a különböző Wikimédia szervezetek és a Wikimedia Foundation konferenciáján: mindkettő igencsak fárasztó és meglehetősen tanulságos volt, és legalább másodjára alkalmam nyílott meg is nézni a várost.

Ezzel elérve a jelenbe és a vizsgaidőszakba: az ELTE időnként nagyon fel tud idegesíteni a maga szervezésmódjával, a csoda, hogy közel egy év után még mindig fel tudnak idegesíteni vagy meg tudnak lepni...