Hivatkozások kezelése lustáknak

Minden egyetemen előszeretettel szőröznek azon, hogy a beadandó dokumentumokban valami találomra választott formátumban legyenek a hivatkozások (általában egy egyetemen belül is kurzusonként eltérő formátumot kérnek, vagy a szabvány amire hivatkoznak nem létezik). A gyakorlatban azonban a formátumok bemutatására elpazarolt időt sokkal jobban lehetne hasznosítani..
A megfelelő hivatkozásnak a formátumok rejtelmeiben való elmélyedés nélkül mára ugyanis megvan a rendkívül egyszerű és könnyű módja, mely nem más, mint a Zotero nevű Firefox kiegészítő. A továbbiakban röviden bemutatom, hogy hogyan lehet használni.

Mit ér egy anglisztikás BA diploma

Nem szeretem megemlíteni, hogy anglisztikát hallgatok se itthon, se külföldön, mert még ha bízom is benne, hogy elérem az emberekben így felállított mentális lécet, annak semmi köze az egyetemhez.

Nem leszek Mekis, nem leszek tanár, és nem a büféből végzem az egyetemet. A világ egyik legszebb és legnehezebb nyelvét beszélem, és rajtam kívül még több ezren értik, hogy mire gondolok, amikor azt mondom: proficiency exam.
Az év végi beadandók közvetlenül megelőzik a vizsgaidőszakot, és utálom, ha beszólnak hogy mennyit fogok keresni. Büszkén gondolok a nyelvészet előadómra, a HÖK-re és az egyetem színvonalára. Szeretem a heti bulikat, a letölthető óraanyagokat, a Burger Kinget a sarkon és a Gólyavár kávéját. Itt tanulok Budapest szívében, két alapszakosok számában mi vagyunk a császárok, és igenis fogok tudni valamit kezdeni a diplomámmal
ELTE anglisztika, én így szeretlek!

– Évajúliás gondolatok

Modern oktatási eszközök

Kép a Wikimédia Commonsról

Egészen tavaly előttig el voltam kényeztetve egy olyan középiskolával, ahol mindig amikor kellett elérhető volt két laptop és kivetítő az órai demonstrációkhoz és amikor érettségiztünk addigra már az iskolai WiFi is működött. Az egyetemet a Corvinus vadiúj PPP-konstrukcióban épült épületében kezdtem, ahol a közbeszerzés részeként minden terembe jutott kivetítő, kihangosító rendszer és a legtöbbe egy külön számítógép és intelligens tábla is. Természetesen a drága eszközbeszerzésnek nem képezte részét az oktatók kiképzése, hogy ki tudják használni a táblák előnyeit és valószínűleg körülbelül a harmadukat sikerült megrongálni alkoholos filccel, de legalább a kivetítővel és a teremből elérhető interneteléréssel nem voltak gondok.

Ebből a szinte pazarlásból óriási sokként ért belépni az ELTE Bölcsészkarára, ahol szinte büszkék arra, hogy nem léptek még be a 20. századba.. Itt nem hogy a szemináriumi termekbe egyáltalán nem jutott kivetítő, de még a nagy előadótermeknek is csak egy részébe. A helyzet súlyosságát növeli, hogy az ELTE-n különösen nagy hangsúly esik a szemináriumi formában oktatott tárgyakra, melyek teljesítésének leggyakoribb feltétele egy előadás tartása. Az egyes tanszékeknek (rosszabb esetben többnek közösen) van egy-egy kivetítője, laptop nélkül, melyeket a tanárok külön kérésre, egy héttel előre foglalhatják le és akkor sem biztos, hogy megkapják. Ekkor a diák a saját laptopján tarthatja meg a prezentációt, ha véletlenül sikerült szerezni kivetítőt és a diáknak van elég technikai érzéke ahhoz, hogy működésre tudja bírni a laptopjával a kivetítőt.
Ez a helyzet minden félév elején sokkol, különösen, hogy legalább két-három kötelező kurzusom célkitűzése a modern prezentációtartás oktatása és gyakoroltatása – az egyetem készleteivel a „modern” úgy húsz évvel ezelőttit takarhat, ugyanis az írásvetítőket már leselejtezték, így már azokra se lehet támaszkodni, marad a kivágott képek körbeadogatása vagy a semmi.


Számomra igencsak érthetetlen, hogy az ország legrangosabb bölcsésztudományi egyeteme ne tudjon forrásokat, támogatókat, szponzorokat találni működéséhez, hogy lépést tartson az idővel – milyen kilátása van egy egyszerű bölcsésznek, ha a legsikeresebbek sem tudják magukat ellátni és az itt képzett tanárok hogy fognak órát tartani a modern eszközökön (márpedig az iskolák pályázati pénzekből szép sorban kiépítik majd a modern eszközöket)?

[Frissítés]: A fentebb írtakkal ellentétben egyes tanszékeknek két kivetítőjük is van, illetve van legalább egy terem, amiben van beépített kivetítő (ez olyan magasan van, hogy a tanárok még nem vették észre, hogy ott van...). Természetesen az egyes tanszékek között szigorúan le vannak határolva a termek és a kivetítők ami nem igazán járul hozzá az eszközök optimális kihasználtságához.

Nyár van, az erdők már meghaltak

Előző bejegyzésem óta csak az évszakok változtak, illetve sokáig azok sem, ha az időjáráson kívül mást is számbaveszünk, de talán újra jön a nyár: sajnos mindig amikor kezdek ebben reménykedni jön egy újabb vihar.

Mivel nem blogoltam, így nem számoltam be különösebben utazásaimról a félévben.

Még tavaly decemberben voltam a szerb Wikimédia társszervezet konferenciáján Belgrádban, amely elég izgalmasan kezdődött, ahogy az éjjel közepén csodák csodájára megérkeztem a szállodába. Kezdődött úgy, hogy ahogy megvettem a jegyem valamilyen közlekedési eszközre, azok elkezdtek sztrájkolni, amelyik épp abbahagyta a sztrájkot, az beszüntette a belgrádi járatát... Végül kb. szénaszállító szekéren csempésztem át magam az országon és érkeztem meg az éjszaka közepén a szállodába, ahol a mísz recepciós elvette az útlevelemet és adott egy szobakulcsot, amely minden jel szerint egy totál másik szállodához tartozott: mindez a belváros közepén...

Aztán voltam még idén kétszer Berlinben, egyszer a rendszerváltás és az azt megelőző kerekasztal tárgyalások 20. évfordulója alkalmából, majd a különböző Wikimédia szervezetek és a Wikimedia Foundation konferenciáján: mindkettő igencsak fárasztó és meglehetősen tanulságos volt, és legalább másodjára alkalmam nyílott meg is nézni a várost.

Ezzel elérve a jelenbe és a vizsgaidőszakba: az ELTE időnként nagyon fel tud idegesíteni a maga szervezésmódjával, a csoda, hogy közel egy év után még mindig fel tudnak idegesíteni vagy meg tudnak lepni...

Tél van, sírnak az erdők

Körbenézve a szobámban heverő ötszáz oldalnyi nyomtatott jegyzeten és a még legalább ennyi kinyomtatandóra gondolva ezt a címet adnám a vizsgaidőszakomat jellemző versnek:

Tél van, sírnak az erdők

Mivel nem vagyok költő, így prózában folytatom. Elég kemény lesz most ez a január 14 vizsgával 13 nap alatt... két egyetemen elosztva. Elég kemény évet zár majd ez a 2009-re átnyúlt vizsgaidőszak, a nem sok szabadidőmben sikerült megalakítani a Wikimédia Magyarország Egyesületet , melynek én vezetem a nemzetközi kapcsolatait - és már képviseltem is karácsony előtt egy belgrádi találkozón - bővítettem a Wikipédiát is, mostanában éppen Kanada politikai életével, és még biztos tettem egy-két dolgot: nagyon komolyat biztos nem, mert most nem jut eszembe, másrészt biztos nem jutott rá időm  a két egyetem mellett.

Ezt a blogot is utoljára októberben frissítettem, azóta szívesen írtam volna az egyetemi élményekről, az aktuális ELTE-Corvinus összehasonlításról (ahol valószínüleg az ELTE maradt volna többször alul, ahogy egyik ismerősöm megjegyezte, hiába, nem menedzserek vezetik), az egyesületalapításról és a kapcsolódó kihívásokról vagy épp a bécsi és belgrádi kirándulásaimról. Talán majd nyáron... 

Időszerű tájékoztatás

Az ELTE-s tájékoztatási rendszernek még fényéveket kell javulnia. Csak két példa:

• utolsó nap tudom meg, hogy aznap van egy ösztöndíjpályázat leadási határideje, így lemaradok róla. A pályázati időszakról véletlenül sem tudtak vola e-mailt küldeni (amelyet az ELTE ímélnek ír a beiratkozási lapjain), vagy kirakni az ETR-be, ahova minden más érdektelen apróságot ki írnak a hírek közé
• az irodalomelőadást tartó tanárnő titkárnője az első előadás előtt 3 órával külddi ki az e-mailt, hogy október 1-ig meg se lesz tartva az óra, majd a mai napon megismétli trükköt; az úgy tűnik csak a Corvinuson szokás, hogy beküldjenek valakit helyettesíteni, főleg ha szakmába vágó tárgyról van szó, amihez tartozik szeminárium is.

Szeretik a szakot?

Ma együtt utaztam a HÉVen egyik, sajnos alkotói szabadságát töltő Corvinusos tanárommal, aki meglepetésemre felismert (gondolom az általa oktatott tankönyv árult el a kezemben) és megkérdezte vajon szeretjük-e a szakot.

Természetesen rávágtam, hogy igen, de belegondolva sem tartom másként. A társaság jó, a körülményekre semmi panaszunk nem lehet (épület, technika, TO, stb.; ismerve más hazai egyetemeket ez nem igazán lehet kérdéses), az embernek nem köti le annyi idejét az egyetem, hogy ne tudná megvalósítani önmagát mellette (a Corvinus G-karos szakjaival ellentétben ez egyértelmű előny, hamár nem ad közgazdász diplomát).

Annak ellenére, hogy félig az ELTE-n tanulok, legbelül továbbra is közgázos vagy inkább Corvinusos maradtam.

Reptér

Egy ideje már nem írtam, leginkább mert nem volt időm. Ami lefoglalt az az ELTE, és az hogy elválalltam egy egyesületi alapszabály lefordítását.  Jelenleg épp a reptéren ülök és a Pannon ingyen wifijén netezek, amíg felszáll a gépem Németországba, úgy négy óra múlva. Bad Urachba megyek éppen egy Európai Ifjúsági Parlamenti ülésre.
A reptérre való kihozásom az utolsó pillanatban fixáltam le, így a megszokottnál jóval korábban kint vagyok, egy HVG-vel felszerelkezve. Ami megment az unalomtól, az hogy itt van a laptopom, és hogy a Pannon ingyen internetet ad (a szintén elérhető T-Mobile ezzel ellentétben keményen lehúzna ugyanezért a szolgáltatásért).
A Bad Urach-i ülés szervezője Jorg, aki tavaly a budapesti ülésen a mi bizottságunkhoz kapcsolt újságíró volt és a mostani kiküldetésünk egyik célja az itthagyot nadrágjának a visszajuttatása :).

ELTE meg egyebek

Nos a kezdeti benyomások ellenére az ELTE kezd megtetszeni, ezért remélem, hogy sikerülni fog beiratkozni a héten...
Közben kijött a Google a saját böngészőjével, ami nagyon gyors, vannak benne vicces dolgok (pl. a biztonságos módú böngészés külön figyelmeztet, hogy vigyázzunk a titkosügynökökre és a mögöttünk álló megfigyelőkre), és vannak hiányosságok (nincs RSS) és idegesítő hibák (pl. hogy az angol helyesírásellenőrzőt nem lehet kikapcsolni, és néhol elég fura lett a fordítás, pl. a "Keresés" szó elé mindig berak egy &-jelet, ami elég zavaró.)
Kijött a Picassának, a Google webes fényképalbumának is az új verziója, most(?) már be lehet állítani a képekhez Creative Commons licenceket (a zseniális fordítónak nem volt ideje megnézni a hivatalos CC licenc fordításokat, és így totál hülyeségek jöttek ki :( ), és ami talán több embert hoz majd lázba, hogy lekoppintották a Facebooktól a lehetőséget, hogy meg lehessen jelölni a képeken, hogy ki van rajtuk (bár hogy ezt hogy kell, arra nem jöttem rá).
Kb. ennyi erre a hétre, az idegesítő helyesírásellenőrző miatt nem igazán tudok most többet írni, vagy linkeket berakni. Ha már beiratkoztam az ELTE-re, akkor gondolom felszabadultabban tudok írni az egyetem előnyeiről, hátrányairól és egyéb benyomásaimról.

Bad Karma és ELTE csalódások

Az utóbbi napokban rám jár a balszerencse, de azzal is jár, hogy egyre inkább kiábrándulok az ELTE-ből, ahol még el se kezdtem tanulmányaimat – hiába vettek fel csonk nélkül.

A beiratkozási napot ugyanis lekéstem, mert félrenéztem a dátumot, ezért bementem ma reggel, ahol voltak már százan akik szintén hasonlóan jártak. Sajnos csak bent vettem észre, és amikor megkérdeztem, hogy mi ilyenkor az eljárás, akkor a normális válasz helyett (t.i. hogy szeptember 2-ig lehet pótolni), azt kaptam, hogy ha tudom, akkor menjek haza és hozzam be még 11-re. Meg is szerveztem, hogy meglegyen minden 11-re, 12-re végre be is lehetett jutni a folyosóról, ahol százan álltak, ventilláció nélkül, a terembe, ahol a beiratkozás folyik. Igen ám, de ekkor derítették ki, hogy mégse íratkozhatok be, mert most a volt ELTE-seknek van a beiratkozási ideje, így jöjjek vissza következő héten...

Miután már amúgy is nagyon boldog voltam, hogy itt mindenki halál kompetens, és a bal kéz tudja mit csinál a jobb, megmondták, hogy a szaktájékoztatók majd jövő héten lesznek, hogy pontosan mikor, azt majd kiragasztják a hírdetőtáblára (hogy azért is külön be lehessen menni).

Összességében nagyon rossz tapasztalataim vannak eddig az ELTE-vel, és tapasztalatból állíthatom, hogy a Corvinus jobb hely; a mai napon kb. százszor nagyobbra tartom, hogy oda járhatok.

Tudományos fantasztikus világnézetek

Épp írtam a z angol blogomba egy videóról, és The Beckman könyveiről a posztapokaliptikus Thulén, amikor rátalátam egy olyan egyetemi órára amire szívesen járnék: Tudományos fantasztikus világnézetek az Eltén.. Igaz az Eltét csak második helyen jelöltem meg, de már ezért az egy tárgyért nem sajnálnám, ha oda vennének fel.
Egyébként az iTunes-on egyszer már elkezdtem hallgatni egy ilyen témájú előadássorozatot valamelyik amerikai egyetemről, de nem igazán tudtam koncentrálni a szövegre (a számítógép berregése és az üresjáratban lévő gép elvonta a figyelmem), de lehet megnézem mégegyszer, most már az MP3-amon hallgatva. A másik bökkenő az volt, hogy csak a bevezető órát hallgattam meg, amin az előadó csak a saját életpályáról, meg a beadandó esszékről mesélt, az igazi órákhoz meg el kellett volna olvasni egy csomó könyvet, amihez mostmár lenne kedvem.