Back in Budapest

Pár napja már Pesten vagyok, de eddig még keveset mászkáltam a nagyvárosban részben mert követett a tartui hideg, részben mert lejárt a diákom és drága a közlekedés – nem lehet mindent elérni gyalog. Mindenesetre jártamban keltemben igyekszem felszívni azt ami megváltozott és ami ugyanolyan maradt, de elszoktam tőle (például a nyüzsgés, az elő-elő bukkanó pesszimizmus [ha volt is ilyen Észtországban, a nyelvi akadályok gondosan megvédtek tőle], és az utcán cigarettázók és a kocsik bűze).

Az egyik ilyen változás az, hogy a Margit híd kicsikét úgy néz ki, mintha bombatalálat érte volna. Ennek utórezgései nyomukat hagyták a híd alatti HÉV megállóban is.

Szintén a híd kapcsán szembesültem azzal, hogy másfél oldalas leírások jelentek meg az ajtónyitó gomb használatával kapcsolatban a Combinok összes ajtajánál, úgy látszik időnként emlékeztetni kell az embereket, hogy az ajtók még mindig a nagy zöld gombbal nyílnak. Szerencsére a mindent ellepő új matricák egész stílusosak lettek és van köztük egy-kettő, ami még humoros is.

A főváros felfedezését azt hiszem a Belvárossal folytatom majd, ahol egyes hírek szerint elképesztő meglepetések várnak egyetemem környékén.

Hogyan nem lettem BKV-ellenőr

Bizony, bizony, a nyár elején fontolgattam hogy a belépek a BKV kötelékébe és nyelvtudásomat felhasználva már hajnalban kiállok valamelyik forgalmas állomás kapujába, és közvetítek a turisták és a BKV ellenőrök között.

Jelentkeztem is az állásra (melyet nem mertek ilyen nyíltan meghírdetni a diákszövetkezetben, csupán annyit írtak, hogy „két európai nyelv ismeretét igénylő munka” [mely kritérium kevésbé riasztotta el a két nyelvet nem igazán beszélőket, mint az, hogy meghallották, hogy a BKV-nál van a munka]) életrajzzal, mindennel ami kellett. A jelentkezést követte volna egy tájékoztató a munkáról, a BKV-nál, de hogy mikor és hol, azt nem tudták elárulni, hanem majd „értesítettek.” Lehet, hogy az értesítőjük elakadt a spam közt, én mindenesetre máig várok rá, hogy megírják, hogy „bocsi, hiába beszélsz legalább olyan jól de inkább jobban mint a többi jelentkező, mivel a lelked nem a vállalaté és nyaralni mersz menni, ezért nem tudunk felvenni.”

Így esett, hogy nem ismerhettem meg a BKV-t belülről, nem segíthettem a turisták életét jobbá tenni a köztük és az ellenőrök közt fennálló nyelvi akadály elhárításával. Talán jövőre egy olyan vállalatnál, vagy diákszervezeten keresztül, ami a képességeket fontosabbnak tartja, mint a nyári rendelkezésre állást, és amely alkalmazottai veszik a fáradtságot, hogy elutasító levelet írjanak, ha valakit nem vesznek fel. Abba már bele se merek gondolni, hogy válaszoltak, de ösztönösen rossz címre küldték az e-mail (mely megesik a nevemmel), hiába volt az meg nekik az adatbázisukban is és olvashatóan kinyomtatva is...

Múzeumok Éjszakája

Tegnap elmentünk a húgommal Múzeumok Éjszakájázni, voltunk a Vasarelly múzeumban, ahol megnéztünk egy szőttest, amit Vasarelly felesége 16 évíg szőtt.

Elmentünk utána a Terror Házába, a gumiszoba, és a zsírral kirakott folyosó még megvolt, mélyebb érzelmi elmélyülésre ekkora tömegben számítani se lehetett, meg eleve rám ez a múzeum nem hatott érzelmileg, talán a grandiózus megvalósítása és a nehezen emészthetően kirakott információk miatt (szép-szép a sok tévé és az újságcikkekkel kirakott falak, de nem hiszem hogy kényelmesen végiglehetne nézni, elolvasni, befogadni az információt; talán javítana a helyzeten ha itt is lenne mindig valaki aki elmesélné a személyes élményeit a következő generációnak, akik már nem élték meg, és akiknek a tévékben bemutatott események csupán háttérként, színes tapétaként jelennek meg miközben a kiállított egyenruhákban és fegyverekben „gyönyörködnek”).

A Terror Házától elsétáltunk a Szabadság térre, megnéztük a sort az MNB látogatóközpontja előtt (mely hosszabb volt mint a Terror Háza előtti), majd további 3-4 km gyaloglás után nem fétünk föl az éjszakai buszunkra, így az egyik Múzeum busszal mentünk haza, amin kényelmesen el lehetett férni és mely kvázi iránytaxi módjára működött: ott lehetett leszállni (a menetrendszerinti megállókon kívül), ahol az utasok kérték, és megállt azokban a megállókban ahol emberek várakoztak.

Összességében hangulatos, de fárasztó éjszaka volt, és nem jutottam el a Sziklakórházba és az MNB-be, de előttem az élet, hogy ezt megtegyem akkor, amikor nincs túl nagy tömeg.

Strasbourgi közlekedés

Strasbourgnak kiterjedt villamos- és buszhálózata van, mely folyamatosan fejlődik (az egyik villamosvonalat épp azalatt hosszabbították meg, míg ott voltunk). A villamosok nagyon modernek és rengeteg van belőlük. Mivel sok van belőlük és pl. a belvárosban feltorlódnak, illetve a turisták rámászkálnak a sínekre ezért a villamosok csengetnek, ahogy a versben meg van írva, ez nekem nagyon tetszett.

 

A buszok is modernek voltak természetesen rajtuk fenntartott székekkel és a hozzájuk tartozó leülési sorrenddel, illetve kis háromszögletű ablakkal középen a rendes ablakok alatt, hogy jobban lehessen látni a tájat, és hogy ne legyen olyan unalmas a busz dizájnja.

Ennek a modern rendszernek a fenntartása nem lehet olcsó, ami meg is jelenik a jegyek árában, egy 24-órás jegy egy személyre kb. 3,5 euró, ha jól emlékszem, viszont 4,5 euróért már megvehető a TRIO jegy, amivel három személy utazhat együtt 24 órán keresztül egy jeggyel. Érdekes ötlet, pl. családok számára, de számunkra kicsit kényelmetlen volt: szobánként volt egy jegyünk, de a szoba tagjai legalább kétfelé szerettek volna menni és így mindig ki kellett számolni, kinél van jegy, és ha több jegy jutott ránk, mint ahányan vagyunk, akkor kivel tolunk ki...

Talán pont a magas árak miatt, vagy a sok fiatal miatt rengeteg biciklis volt, vicces látványt nyújtott az egyik hapsi, akinek lobogott az öltönye miközben száguldott a biciklijén.

Egyébként egyszer találkoztam ellenőrrel is, akinél volt egy kis leolvasó gép, hogy ellenőrízhesse a mágnesszallaggal ellátott bérleteket (a szintén szalagos jegyeken csak a dátum érdekelte, ha az olvasható volt). Az ottani ellenőrök egyébként simán inget hordanak, nem farmerdzsekit ha épp meg akarják lepni az utasokat, bár lehet hogy ennek az ellenőrnek nem a meglepés volt a célja... 

A jegyek ellenőrzésével kapcsolatos másik élményem az volt, amikor véletlenül lejárt jegyet akartam érvényesíteni a buszon, és ahelyett hogy leszállítottak volna, vagy akármi, a sofőr feltételezte, hogy a lyukasztó a hibás és ráírta kézzel a jegyre, hogy mégegyszer 24 órát érvényes.

Leülési sorrend a strasbourgi buszokon

A strasbourgi buszokon általában van kb. 3 számozott hely, amit fenntartanak az arra rászorulóknak. Az érdekesség az, hogy a felirat ami felszólít a helyek átadására felállít egy fontossági sorrendet, amit be kell tartani a helyek odaítélése során. A sorrend emlékezeteim szerint kb. a következő (amennyire a nemlétező franciámmal meg tudtam fejteni):

1. Hadirokkantak
2. Egyéb rokkantak/mozgássérültek
3. -4. Vakok
4. -3. Terhes nők
5. 4 évnél fiatalabb kisgyerekek [vagy kisérőik: a gyerek gondolom ez utóbbi ölébe ül]

Képzelem, hogy amikor egy hadirokkant és egy terhes nő találkozik elkezdik kiszámolni, hogy melyiküknek van nagyobb joga a helyre...

BKV DeLux

Meglepődve tapasztaltam, hogy a BKV nem csak a tömegközlekedési piacon van jelen, hanem megjelent a magánszállításban is egy luxusbusz flottával. A flotta 6 VOLVO buszból áll. Remélem sikerült nyereségesre kihozni ezt az üzletágat, mert különben elég dühítő, hogy ilyen buszokra költik a pénzünk, amelyeken legtöbbünk soha sem fog utazni, a 7-es vonalán biztos nem, és közben járatritkításokról és tarifaemelésekről beszélnek. Ez az egész kicsit dűhítő, még akkora reklámértéke sincs, mint a Budapest - Bamako Rallyn való részvételnek...

Combino-futás képekben

Egyelőre csak a képeket töltöm fel, később lehet, hogy beszámolót is írok. Sajnos le volt merülve a fényképezőgépem, így vakon fotóztam, és spórolnom is kellett a képekkel.

Még nem/nem rekord villamosok

Hogy a villamosok a helyükre kerüljen a Moszkva tér felé még egy előtt nem sokkal is mentek utasokat szállító villamosok.

2-es villamos, a 4-6-os vonalán, garázs-felé menet, de utasokat is szállít.

Műszaki zavarelhárítás

Rekord villamosok
Előszőr 39 db-ot akartak domino elrendezésben (az egyik kocsi első ajtaja szemben van a következő utolsó ajtajával, a futók a villamoson belül futnak, a kocsik végén átugrálva a következőre) felállítani az 54m hosszú villamosokból, hogy ezzel egy 2040m hosszú futópályát alkossanak, de a végén a BKV azt mondta, üsse kő, és felállt mint a 40. Ennek az lett az eredménye, hogy mostanáig számolják, mekkora is volt a táv, amit lefutottak (az 54 m-ből lejönnek a vezetőfülkék, és kérdés, hogy a kocsik közti hézagot számolják-e).

Villamost nézők

Villamosra várva

Futók
A kocsikban a BKV Előre focicsapat futott, a villamosok mellett a 6É csoport, mely tagjai havonta egyszer lefutják a 6-os teljes vonalát. Egyébként, itt is cáfolnom kell azokat a híreket, miszerint a kocsik tetején kellett volna bárkinek is futnia...

Az utolsó kocsiváltása az előszőr futónak. A nyertes egy bizonyos Bíró úr lett 11:23-as szintidővel lefutva a 40 Combino-t, melyek Domino alakzatban álltak fel a Jászai Mari tértől a Dob utcáig (és innen futottak a JM. tér felé). A leglassabb futó is 20 percnél gyorsabban megtette a távot.

Szórakoztatás
A szórakoztatást tűzakrobaták, és gólyalábas bohócszerűségek szolgáltatták

Ez a fenti videó a mobilommal készült, ami a gyors jelenetek hatására néha befagy, ahogy azt ti is láthatjátok a videó vége felé.

A srác elég félelmetesen játszott az ördögbotjával, ráadásul nem egyszer le is ejtette. Látványos attrakciót nyújtottak, bár a megálló elég keskeny volt, így nem hiszem, hogy mindenki láthatta őket, de családok se voltak kint, akik emiatt túlságosan elkeseredtek volna...
Három tagból állt ez a csoport, két gólyalábasból egy fiatal srác és egy lány, meg egy alacsonyabb kétlábon járó úrból, akik rögtönzött szövegükkel, és slapstick humorukkal szórakoztatták a népet. Voltak jó pillanataik, amikor a közönség is vevő volt a dumájukra, és ők rendesen reagáltak a helyzetre, megtartva szerepüket.

Lovász László, a Danubius műsorvezetője, közvetítette az eseményeket a helyszínen levők számára, illetve ő osztogatta a BKV-s ajándéktárgyakat azoknak, akik jól feleltek egy kérdésükre, köztük nekem is.

Lovász Éászló Hagyó Miklós szocialista főpolgármester-helyettessel: Ez lesz a harmadik Combino-s rekord Budapesten; a budapestiek 60%-a veszi igénybe a közösségi közlekedést.

Javasoljon nevet a fúrópajzsnak

"

Az alagútépítés és a fúrás megkezdése a világon mindenütt ünnepélyes eseménynek számít. Ráadásul a budapestiek régi szokása, hogy minden, nekik kedves épületnek, tárgynak saját nevet adnak.

A 4-es metróépítésénél munkába álló gépvakondok, a két fúrópajzs egyelőre névtelen. Ezért kérjük a tisztelt Budapestieket, adjanak nevet mindkét munkapajzsnak! A furopajzs@budapest.hu címen várjuk a névötleteket, és április 11-én közzé tesszük a legjobb húsz javaslatot, hogy szavazni lehessen róluk. Így 3 hét múlva a következő pajzs indításakor már elnevezhetjük a fúrópajzsokat is!

"

Budapest Portál

Unatkozó politikusok

inforadio.hu - Puskás Ferenc neve 35 millióba kerül:
A történet annyi, hogy átnevezik a Stadionok metróállomást Puskás Ferenc Stadionra, a főváros döntésére. Az nem számít a döntéshozóknak, hogy pár éve amikor a Népstadiont átnevezték, akkor az állomások átnevezésére egyszer már kidobtak 10 millió forintot... Idén valakinek eszébe jutott, hogy a Puskás Ferenc Stadion mennyire jobb név az állomásnak, és a "megszorítások korában", amikor az embereknek már a töke tele van a jegyáremelésekkel, most még egy extra 35 millió forintot ki kell fizetnünk. Csak összehasonlításul: ezért az összegért, amiért soron kívül le kell cserélni több száz táblát, matricát és térképet, illetve oddébbtolni néhány feliratot (hogy kiférjen a tök hosszú új név) egy fél Volvo buszt lehetne venni. Bár fél busz nem busz, ha hozzádobjuk még Aba Botond tavalyi prémiumát, akkor már kijön belőle egy egész busz, amivel az utasok kényelmesebben utazhatnak, egy olyan fejlesztés, amiért megéri fizetni...

Panaszkodó kórusok

Eddig hat panaszkodó kórus alakult világszerte, mindegyik egyedi panaszokkal. A panaszokat összegyűjtik, aztán megzenésítik és eléneklik. A legnagyobb és első ilyen kórus a helsinki 90 taggal a tinédzsertől az öregekig, férfiak és nők vegyesen.

Bár ilyen töményen kicsit pesszimista hangulatot tud okozni, a dal és a zene ellensúlyozza az élményt. Külön érdekes, hogy az egyes helyeken mit emelnek ki, mint legfontosabb problémáikat.

Helsinkiben például:

In Helsinki the most favourite topics were ring tones of mobile phones, people who smell in public transport and the fact that Finland always looses to Sweden in competitions: in Icehockey and in Eurovision. Just a fews weeks after the choir went public, Lordi won the Grand Prix and healed Finland from a deep trauma – courtesy of the Complaints Choir.

A Helsinkiiben felmerült még az is, hogy az emberek ("idióták") nem tudják a mozgolépcső melyik oldalára álljanak. Ezt szerintem Budapesten is illene végre megtanulni, ideje lenne észrevenni a mozgólépcsők fölé akasztott "Kérem álljon jobb oldalra!" táblákat...

Via Blogmavo

Modern utastájékoztatás

Utazva a Combinón érdekes BKV-s utastájékoztatást vettem észre. A megállók felsorolását a megszokott táblácska mellett csináltak egy újabb, nagyobb poszterszerűséget: az útvonal Budapest műholdfelvételére vetítésével egészítették ki. A jó nagyméretű és felbontású, a Google Earthből megszokott Budapest képen sárgán bejelölték az útvonalat, és kékkel körberajzolták a fontosabb budapesti látványosságokat, helyszíneket. Szerintem a dolog nagyon ötletes, piros pont érte a BKV-nak, egyetlen gond amit észrevettem, hogy egy bejelölt nevezetesség sem esett a 4-6-os vonalára, és azt már nem rajzolták be, hogy azokat hogyan is lehet elérni, vagy egyáltalán mi van a 4-6-os vonalán amin lehetne megnézni... Az arányok érzékelése szempontjából nagyon hasznos.

Kiosztottam feljebb egy piros pontot a BKV-nak, most kiosztok egy feketét is azoknak az izgága utasoknak akik nem bírák tűrtőztetni magukat, és elkezdték lekaparni a matricaként felragasztott térképet (két helyen is, "Jé ezt le lehet kaparni!" alapon). Korábban is írtam, nem biztos, hogy megérdemeljük a jó dolgokat.

Metrók, ellenőrök

Utaztam ma a metrón, és látom, hogy a BKV-s ellenőrök változtattak a módszerekeiken és már mindkét irányba ellenőrzik az utasok jegyeit, bérleteit. Ami azért jó, mert nő a jegybevétel. Egy dolog amit nem értek, hogy ha már úgy is óriási álmokat szőnek a csipkártyás bérletekről, miért nem a drágán felújított metróval kezdték, kapuk felállításával (persze más kérdés, hogy a lifteket a mozgássérülteknek, és más esélyegyenlőségi cuccokat is kihagytak...). A rendszer több helyen működik, és bár lassította volna a közlekedést, egyrészt elmondható, hogy forgalmasabb városokban is bevált már, másrészt amikor csak egy mozgólépcső működik, amúgy is feltórlódik a sor, a kapuk csak az amúgy is lelassított tömegnek adnának némi hasznos feladatot amíg vár...

Visszatérve az esélyegyenlőségre, a BKV-sok nem igazán tettek érte a metrófelújítás során (máshol azért tesznek, lásd az új Volvók, az új Combinók), ellentétben a Kossuth téri megállóban elhelyeztek egy "esélyegyenlőségi szobrot", ami egy vak bácsit ábrázol a kutyájával. Eredetileg a metrószerelvényekből is látszana, hogy egy vak bácsiról van szó, a botjáról, de azt ellopták!! Nem tudom mit vár magától Magyarország a tolerancia szintjén és fejlődés terén, ha egy max ötszáz forintot érő botot el lehet lopni egy forgalmas helyen található szoborról (arról már nem is beszélve, hogy a lopás negatívuma, mondhatni rossz karmája mennyire szöges ellentétben áll a szobor által kifejezett jobbító szándékkal a tolerancia felé, de minden jóindulatot lecsupaszít a bűn a szoborról...). Egyszerűen felháborító az egész!

Végül egy vidámabb történet. Alsóban egy iskolai kiránduláson voltunk egy emeletes buszon, és kisgyerekként elkezdtünk játszadozni a busz gombjaival, mire ránk szólt az egyik tanítónéni "Ne játsz a gombokkal, mert elrontod a buszt" :-). Csak a jószándék vezérelte, és a feltétel nélküli szeretet a gyerekek iránt (milyen idilli idők voltak). Jó tíz évre rá élőben láttam bekövetkezni a jóslatát. Londonban az egyik metróvégállomáson egy kisgyerek végignyomogatta a bentálló vonat összes létező ajtónyító gombját, és sikerült kinyitnia az utolsó kocsi pilótafülkéjének ajtaját, aminek az lett az eredménye, hogy a metró istennek se akart elindulni, vagy tizenötször nyitogatta csukogatta az ajtajait, de csak nem zárult be mind (a sofőrajtó külön van kezelve...). Végül én siettem a metrósok segítségére és feljelentettem a nyitott ajót az egyik metrós dolgozónál, aki rádión rögtön kerített egy embert, hogy nézze már meg (bár 15m-re állhatott csak az ajtótól), de innen válik unalmassá a történet...