Életjel

Rég nem írtam a blogra, mert az egyetem elkezdődtével véget is értek az izgalmas utak és kiruccanások egészen most januárig. Elkezdtem dolgozni egy berlini konferencia programjának megszervezésén és ennek kapcsán villámlátogatást tettem a német fővárosban: reggel 9-kor érkeztem meg a pályaudvar üvegpalotájába és délután hatkor már távoztam is Budapestre.

 

A következő hétvéget pedig egy Frankfurt melletti kisvárosban töltöttem egy megbeszélésen, de szerencsére sikerült útba ejtenem Frankfurtot is egy délutánra, megnézni hogyan férnek meg egymással a megmaradt szép régi épületek a hatalmas felhőkarcolók árnyékában.

 

 

 

Bizonytalan még mit hoz a jövő, de egy márciusi berlini utazás már fixálva van a naptáramban, így az új állással, a szakdogák és egyetemek mellett nem fogok unatkozni.

Dél-Afrikai képek

A dél-afrikai utam második és harmadik napja a dél-afrikai wikipédistáknak és a Wikimédiában érdeklődőknek tartott találkozóval telt el, így az első napot követően nem ismertem meg sok újabb részét a városnak – leszámítva a Wits egyetem másik kampuszát, amely otthont adott a találkozónak.A résztvevők nagy lelkesedést mutattak és ami fontosabb, megteltek pozitív energiával ahhoz, hogy előre vigyék a szabad tudás ügyét Dél-Afrikában az alatt az idő alatt is amíg lezajlik az önálló szervezetük megalapítása az alapszabály megírásától kezdve az avatóbuliig.

A képekből is nyilvánvaló lesz, hogy a város mennyire zöld, milyen sok a fa – mindez annak ellenére, hogy tél van és sok fa elhullajtotta lombját és sok gyep kicsit megfakult és megsárgult.

Szintén jól látható, hogy mennyire adnak az emberek a biztonságra – a gazdag negyedekben a magas kerítések és a tetejükön lévő dróthálók szembetűnőek, de ez megjelenik az apró mindennapi rutinokban is (pl. a kocsik ajtajait mindig bezárják beszállás után.). A szegényebb negyedeket igazából nem láttam, de akitől nincs mit ellopni, annak nem feltétlenül kell annyira aggódnia a tulajdona biztonsága felett. Szerencsére az óvatosság nem fordítódik távolságtartásra vagy ridegségre az emberi kapcsolatokban; akikkel találkoztam emberekkel azok mind nagyon kedvesek és nyitottak voltak (utcán szembejövő idegenek is köszöntek nekünk).

Összességében, eszméletlen rövid időm és kevés lehetőségem volt felfedezni  Dél-Afrikát, de elegendő volt ahhoz, hogy visszavágyjak és ezért is remélem, hogy a megalakítandó Wikimédia Dél-Afrika meghív még majd a jövőben.

Dél-Afrika első nap

Megérkeztem Dél-Afrikába, öt perc alatt átjutottam az órás sorban állás esélyével fenyegető útlevél ellenőrzésen (a helyi vámosoknak fenntartott két üres lapból kemény 5 négyzetcentimétert használtak el), majd egy kétórás dugóval teli út után megérkeztem négycsillagos hotelembe.

Az út elvezetett a szegényebb területek mellett, ahol egyemeletes téglaházak övezték az utat, benne különböző boltokkal (főként használt autó, élelmiszerbolt és sebészet), a boltok előtt ülő tulajdonosokkal. Johannesburg központjába érve a beton felhőkarcolók tövében zajlik az élet az utcákon az egymástérő utcai árusokkal (néhányan felkészülten már bevásárlókocsival álltak az út mellett). Aztán a villanegyeden keresztül a széles pálmafákkal övezett úton megérkeztünk Rosebank negyedbe, ahol a négycsillagos hotelem is van.

Itt az összes látnivaló az európai színvonalú óriási bevásárlóközpont és a mellette levő szuvenírbazár. (Amikor próbáltam egy térképet kérni a térségről, kedvesen mosolyogva elmagyarázták, hogy hol a bevásárlóközpont és az utamra engedtek…).

Kis felfrissülés után a johannesburgi egyetemen ebédeltem a meghívómmal és pár helyi tanár, kutató ismerősével. Az úton a kocsiból ismét átkocsikáztunk a gazdagabb negyedeken, sajnos arra már nem volt idő, hogy elmenjünk a kevésbé felkapottabb negyedekbe, illetve az eredetileg betervezett Pieterson múzeumba.

Az egész város az autósoknak van építve, így az egyszeri turista – főként aki csak pár napot tölt itt – gyakorlatilag csak taxival közlekedhet, ami egyrészt drága, másrészt bonyolult megbízható taxit találni. Maguk az autósok se vezetnek a legbiztonságosabban, de a gyalogosok is folyamatos élethalál harcot játszanak, hisz az átkelőknél lévő lámpák gyakran nem működnek és rendszeresen pirosra váltanak amikor az ember még csak az úttest közepéig jutott.

Így esti programként elmentem vuvuzelát venni, bár megszólaltatni nem igazán van hozzá tüdőm, és most hogy már hatkor besötétedett (a helyi tél egyik jele lehet; az időjárásból nem jönne rá az ember – hacsaknem a szállodaszobámban, ahol a légkondi konstansan tartja a 13 fokot, akármire van állítva) élvezem a plazmatévét és a fizetős internetből megmaradt utolsó megákat.

Holnap kezdődik a találkozó, ami miatt iderepítettek és ha hazaértem majd rakok fel pár képet.

Vuvuzelák földjére térek

Holnap nyolcezer kilométeres útra indulok Johannesburgba, hogy segítsek létrehozni egy dél-afrikai Wikimédia társszervezetet a szabad tudás helyi fejlődésének támogatására és felgyorsítására. Ennek érdekében egy kétnapos műhelytalálkozót tartanak helyi wikipédistáknak és érdeklődő kívülállóknak, melynek célja a helyi non-profit szervezet alapjainak lerakása a leendő tagok megismertetésével és a célok és kezdeti tevékenységek meghatározásával.

Az én feladatom a folyamatban, ha jól értem, a tanácsadás és a jelenleg létező társzervezetek és  fennálló szervezetei struktúrák céljainak és helyzetének bemutatása lesz.

Pozsonyi kirándulás

Az egyik elmúlt hétvégén a Gyakorlati Diplomácia Társasága az egyetemi előadások és hazai helyszíni látogatások szervezésének körén kívülre lépett amikor kétnapos kirándulást tett a Magyar Köztársaság pozsonyi nagykövetségén. Bár a társaság hazai életében sokszor csak virtuálisan tudok részt venni (főleg technikai oldalon) egyéb elfoglaltságaim miatt, ezt a lehetőséget nem hagyhattam ki.

Tartu, Észtország, 2009. őszi félév

Naplemente Tallinban

Az alábbi beszámoló benyújtásával elvégeztem minden adminisztratív követelményt, amely az Erasmus félévemhez tartozik és így azt immár hivatalosan is befejezettnek lehet tekinteni.

Nemzetkarakterológia

Walesi parlement - devolúciós sör

Skót parlament - whisky

Sea Battle Stockholmba

A finn, lett, észt és svéd Erasmusosokat buliztató szervezetei közös szervezésében a múlt héten bulihajózáson vettem részt körülbelül kétezer cserediákkal együtt. A három napos program lényege a nagy bulizás volt egy stockholmi pihenővel (hogy újratölthessék a hajót és a Svédországban tanuló cserediákok is felszállhassanak).

Hétfőn indultunk Stockholmba. Jellemző módon a hajóra szállva a kabinom ajtaja nem nyílt ki és a hajó ácsának/lakatosának kellett megszerelnie, miközben a szobatársamnak ígérkező litvánok elkezdtek szervezkedni, hogy akkor ki-kinek a szobájába költözzön és ki költözzön mellém, amivel annyira felidegesítettek, hogy ott is hagytam őket a fenébe, hagy variálgassanak kedvükre és elmentem sörözni a barátaimmal. Mire visszajöttem, a sokadik variáció utánra sikerült úgy szervezkedniük, hogy saját kabinom lett, ami a lehető legjobb megoldás volt. Ezen az úton egyébként elég jó kabinokat kaptunk, volt bennük pl. plazmatévé, így három hónapja először nézhettem TV-t...

Az út nagyban beharangozott bulizás része igazából nem volt olyan nagy szám, mert kb. mindenki a saját baráti társaságával volt egy-egy kabinban vagy a folyosókon, szóval hiába voltunk 2000-en, a végeredmény csak 200 db 10-fős parti lett...

Stockholmba megérkezve én lettem a baráti társaságunk idegenvezetője, mint olyan aki már voltam ott korábban és egész jól ismertem a várost, még mindig minden ugyanott volt, ahol áprilisban hagytam; és még mindig nagyon szép a város, csak hát hidegebb volt, mint tavasszal.. Sajnos nem jutott időnk, hogy még egyszer bemenjünk a Vasa múzeumba, megnézni a kiállított 17. századi hajót.

A visszaút kb. ugyanolyan volt, mint az oda út, de mivel biztonsági okokból nem árultak tömény alkoholt, így lassabban ment a lerészegedés :) (persze ez sem gátolt meg mindenkit, az egyik spanyol csávót állítólag letartóztatták és megbírságolták a hajón). Én már elég korán elmentem aludni, mivel nem sok izgalmas dolog történt, de legalább az ágy kényelmes volt.

Åland-túra 3. nap

Finnországi utam második, harmadik napját Turkuban és Helsinkin átutazóban töltöttem. Ebéd után indultam tovább Mariehamnból, ismét a kocsik alatti szinten kaptam kabint; ráadásul a finnek helyzeti előnyben voltak, mert ők már Stockholm óta folyamatosan ittak szóval már részegek voltak, mire felszálltam. Ezen felül valaki jó ötletnek találta, hogy a dohányzót a lift mellé telepítse... A lényeg a lényeg, szerencsére saját kabinom volt ismét.

Turkuba este érkeztem meg, ahol a piactéren várt a szállásadóm Christian, egy finn történész-diák. Leraktuk a csomagomat az IKEA katalógus alapján berendezett lakásában, ahol a barátnőjével lakik és elmentünk találkozni az egyik ismerősével a törzshelyükre. Itt sikerült gyors egymásutánban meginni három és fél sört, még mielőtt aludni tértünk volna.

Másnap viszonylag korán keltünk én akkor kezdtem érezni a sör hatását és teljesen úgy éreztem, mintha egy hajón lennénk... Ennek ellenére reggeli után elindultunk a szállásadómmal és a barátnőjével megnézni Turkut. Christian - történész révén - kb. minden épületről elmesélte, hogy micsoda és mi állt ott korábban. Megnéztük a helyi várat meg a templomot, aztán megettük Finnország legolcsóbb kebabját (itt a kebab/pizzériák kb. egymás lábát tapossák és így a finn árszínvonalhoz képest féláron van a gyros).

Végül a szállásadóm felrakott a buszomra vissza Helsinkibe, ahol már bezárt a könyvesbolt, ahova be szerettem volna még menni, és így a hajóm előtt két órával korábban érkeztem a terminálra, ahol felajánlották, hogy 3€-ért átraknak az eggyel korábbi hajóra, ami pont akkor állt be, ráadásul ez egy órával gyorsabban is tette meg az utat, mint ahogy számoltam és amikor a buszmegállóba értem épp bent állt egy  busz, ami Tartuba ment, szóval a visszaút elég simán ment.

Åland-túra 2. nap

A finnországi utamat folytatva megérkeztem Mariehanmnra. Szerencsére elég sima utam volt, a hajón saját kabinom lett végül és mint az egyetlen Ålandon kiszálló utas, külön ébresztést is kaptam a személyzettől, igaz a rezesbanda elmaradt most. A szigetre hajnali négykor érkeztem, így a kompállomáson dekkoltam ki azt a kb. 3-4 órát, amíg felkelt a nap - közben én voltam az egyetlen utas az egész épületben és a helyi személyzet is csak kétszeres túlerőt tudott kiállítani, még a takarító bevetésével is.

Az állomáson sikerült szereznem egy térképet, amin Mariehamn kb. egy két centi szer két centis területet tett ki, de aztán a reklámok közt elrejtve sikerült találnom egy nagyobb térképet is, ami nagyon szép volt, csak nem igazán voltak bejelölve azok a dolgok, amikre kíváncsi voltam (pl. a Parlament).

A város maga egyébként nem túl nagy és az utcákat örökzöld fák és füves szegélyek övezik, a nap is kisütött, így a Turkuba vezető kompom indulásáig sikerült párszor bejárni a várost, ráébredni arra, hogy minden zárva van és aminek tízkor kellene nyitnia az is inkább az egész napra, hétvégére vagy őszi szezonra zárva tart; ezek után a város legkorábban nyitó kávézójában örvendeztem, hogy nyitva van, és kipróbáltam az Ålandi palacsintát, ami nem is palacsinta hanem egy rizsfelfújt szerűség gyümölcslekvárral és tejszínhabbal, de finom volt.

Végül nagy nehezen sikerült megtalálnom a jelöletlen parlamentet (jó eséllyel többször is elmentem előtte, és több szállodát tévesen a parlamentnek hittem), ami előtt, a neten keringő összes képet megcáfolva, nincs rengeteg, különböző országhoz tartozó zászló, csupán pár zászlórúd van. Az egész épület ráadásul el volt rejtve a városháza árnyékában és a helyi kétkufáros piac mögött - a helyiek meg nem nagyon merészkedtek ki az utcára, hogy meg lehessen kérdezni őket (a piacosok akik kitakarták a mögöttük levő parlamentet pedig meghazudtolva a sztereotípiákat nem beszéltek angolul).

Åland-túra 1. nap

Elkezdtem az Åland-szigetek fővárosába, Mariehamnra és Turkuba vezető utazásomat Helsinkin keresztül.

Azok után, hogy tegnap túléltem életem talán legrosszabb koncertjét (kísérleti elektronikus jazz két órán keresztül megszakítás nélkül), ma reggel elindultam Tallinnba, majd onnan Helsinkibe.

A helsinkibe vezető úton, miközben a késésben levő katamaránra vártam, találkoztam az észt lánnyal, aki korábban megmutatta, hogy milyen az igazi észt szauna és így volt társaságom az úton. Helsinkibe érkezve elkísért a McDonald’sig.

Elérkezve a hajóhoz a várt pompa és rezes banda fogadott a fedélzeten, majd szépen lekulloghattam a kocsifedélzet alatti kabinomba, ahol a szőnyeg már nem olyan szép, a fények már nem annyira fényesek, a bútor már nem annyira új... Egyetlen reményem, hogy cserébe nem kell senkivel megosztanom a négyfős kabinomat...

Ősz

Bár a levelek és fák szerint ősz van, az időjárás erősen a télre havaz itt Észtországban. Meglátjuk melyikünk lesz az erősebb, egyelőre nem hagyom magam eltántorítani a vidék felfedezésében, de a délután ötkori sötétedés, a hideg és az állandó szürke felhők kemény ellenfélnek bizonyulnak.

Emberi történetek

A héten körbeutaztam a balti államokat délkeletről az északnyugati csücskükig és külön Észtországot is északról délre. Az út során alkalmam nyílt megfigyelni az embereket és elképzelni sorsuk egy szeletét miközben az útat és az egyre álmosodó buszsofört néztem, akinek az éjjel még haza kell jutni valahogy ahogy a buszon folyamatosan cserélődő társaságot is hazajuttatja. Az egyes sorsok némelyike szívszorító voltm de voltak boldogabb történetek is.

Tallin, első nap

Katt a képre!

Ma megérkeztünk Tallinba és elfoglaltuk szállásunk a helyi közalkalmazotti akadémián. A városnak még nem sikerült eljutni a nyüzsgő részéig, így csak itt a környéken csodáltuk az akadémiai melletti parkban a rengeteg, rengeteg görkorizó (és kisebb részben bicikliző) embert este fél tízkor, meg egy kicsit a tengerparti naplementét a várossal a háttérben.

Észtország

Claudio.Ar képe a Flickrről

Negyven óra és felszáll a gépem Tallinba és négy és fél hónap múlva indul csak vissza Budapestre... Eddig viszonylag nyugodtan megvoltam, viszont ma elkezdődött a végső visszaszámlálás és kezdek izgulni: ez lesz az eddigi leghosszabb időszak, amit külföldön töltöttem, ráadásul fel is kell nőnöm a helyzethez, hogy ellássam magam a kollégiumban.

Összességében elég érdekes félévnek nézek elébe Tartuban (ahol nemzetközi tanulmányokat fogok hallgatni) és előtte a három hétben amit Tallinban töltök egy észt nyelvtanfolyamon.

Rotterdam

Az idei nyári utazásom, tavalyhoz hasonlóan, az AEGEE nyári egyetemén keresztül Hollandiában esett meg. Pontosabban Rotterdamban, az egyik olyan nagyvárosban, amelyet tavaly kihagytunk. Az ott töltött két hét után egyértelmű lett, hogy kár volt kihagyni, hisz Rotterdam nagyon egyedi város. A legtöbb holland városnak, amit láttam, megvolt a maga hollandos bája és uniformitása, Rotterdam azonban különbözött ettől – ahogy többször is előjött a téma, a németek lebombázták a város központját. 

A felszabadult hely teret adott egy olyan fejlődésnek melynek köszönhetően az egyik legmodernebb város lett itt. A legjobb az egészben, hogy a Manhattan stílusú felhőkarcoló építésben sem vált a város unalmassa, azzal hogy hagyták kibontakozni az építészeket, rengeteg nagyon egyedi, mégis a környezetéből nem kilógó épület született.

Amíg ott voltunk nem csak a várost csodáltuk, hanem jó társaságban voltunk. A program nevével ellentétben semmi egyetemi nem volt a dologban, ehelyett kirándulgattunk (Amszterdam, Delft, Hága, Kinderdijk), bulizgattunk és lévén, hogy a résztvevők kb. 10 európai országból származtak próbáltuk megismerni egymás kultúráját, melynek legtriviálisabb módja a nemzeti ital és étel bemutatása. A magyar résztvevők természetesen a pálinkával álltak elő – megspékelve azzal, hogy elhitettük a többiekkel, hogy létezik „magyar tequila”, amely pálinka + piros arany + hagyma kombinációja... A beetetésnél nehezebb feladat volt a gulyás megfőzése, de végül a titkos gyári gulyáskrém bevetése után ezt a feladatot is legyűrtük.

Az időjárás a Hollandiában megszokott változékony és esős volt, de még így is volt szerencsénk egy napot a tengerparton eltölteni napozással és visszaérve a pesti emberolvasztó hőségbe, igencsak visszakívánom... De már csak pár napig, mert máris kezdődik a következő nyári kalandom, ami eltart legalább decemberig. Stay tuned!

Nyár van, az erdők már meghaltak

Előző bejegyzésem óta csak az évszakok változtak, illetve sokáig azok sem, ha az időjáráson kívül mást is számbaveszünk, de talán újra jön a nyár: sajnos mindig amikor kezdek ebben reménykedni jön egy újabb vihar.

Mivel nem blogoltam, így nem számoltam be különösebben utazásaimról a félévben.

Még tavaly decemberben voltam a szerb Wikimédia társszervezet konferenciáján Belgrádban, amely elég izgalmasan kezdődött, ahogy az éjjel közepén csodák csodájára megérkeztem a szállodába. Kezdődött úgy, hogy ahogy megvettem a jegyem valamilyen közlekedési eszközre, azok elkezdtek sztrájkolni, amelyik épp abbahagyta a sztrájkot, az beszüntette a belgrádi járatát... Végül kb. szénaszállító szekéren csempésztem át magam az országon és érkeztem meg az éjszaka közepén a szállodába, ahol a mísz recepciós elvette az útlevelemet és adott egy szobakulcsot, amely minden jel szerint egy totál másik szállodához tartozott: mindez a belváros közepén...

Aztán voltam még idén kétszer Berlinben, egyszer a rendszerváltás és az azt megelőző kerekasztal tárgyalások 20. évfordulója alkalmából, majd a különböző Wikimédia szervezetek és a Wikimedia Foundation konferenciáján: mindkettő igencsak fárasztó és meglehetősen tanulságos volt, és legalább másodjára alkalmam nyílott meg is nézni a várost.

Ezzel elérve a jelenbe és a vizsgaidőszakba: az ELTE időnként nagyon fel tud idegesíteni a maga szervezésmódjával, a csoda, hogy közel egy év után még mindig fel tudnak idegesíteni vagy meg tudnak lepni...

Reptér

Egy ideje már nem írtam, leginkább mert nem volt időm. Ami lefoglalt az az ELTE, és az hogy elválalltam egy egyesületi alapszabály lefordítását.  Jelenleg épp a reptéren ülök és a Pannon ingyen wifijén netezek, amíg felszáll a gépem Németországba, úgy négy óra múlva. Bad Urachba megyek éppen egy Európai Ifjúsági Parlamenti ülésre.
A reptérre való kihozásom az utolsó pillanatban fixáltam le, így a megszokottnál jóval korábban kint vagyok, egy HVG-vel felszerelkezve. Ami megment az unalomtól, az hogy itt van a laptopom, és hogy a Pannon ingyen internetet ad (a szintén elérhető T-Mobile ezzel ellentétben keményen lehúzna ugyanezért a szolgáltatásért).
A Bad Urach-i ülés szervezője Jorg, aki tavaly a budapesti ülésen a mi bizottságunkhoz kapcsolt újságíró volt és a mostani kiküldetésünk egyik célja az itthagyot nadrágjának a visszajuttatása :).

10 nap Norvégiában (majdnem) ingyen

Hogy tudomást szerezzünk a legtöbb jó utazási lehetőségről, általában be kell lépni valamilyen szervezetbe (pl. EIP, AEGEE, stb), vagy ismerni kell a szervezők vagy leendő résztvevők közül valakit. Ezen a szomorú valóságon segítenek az olyan mobilitási oldalak, melyek összegyűjtik az ilyen lehetőségeket: én azonban még egy ilyet se találtam...

De nincs ok búslakodásra, ajánlom figyelmetekbe az International Student Festival in Trondheim rendezvényt, melyről mindent megtudhattok a honlapján, közte azt is, hogy ha beválogatnak, akkor az utazást és zsebpénzt leszámítva minden költséget a szervezők állnak. A bejutási esélyek emiatt az ingyenesség, és a fesztivál presztizse (ha jól olvastam, akkor az utóbbi évek valamelyikében Bill Clinton intézett beszédet a résztvevőkhöz) következtében alacsonyak lehetnek, az eljutás Magyarországról egy norvég nem-fővárosba meg meglehetősen bonyolult és drága, de egy próbálkozást mindenképp megér (legalábbis számomra). Az idei témakörök a jelek szerint leginkább a béke körül forognak (köztük, a béketeremtés, ~ a különböző művészeteken keresztül, béke fenntartás, humanitárius intervenció, stb.). Akinek felkeltette az érdeklődését a lehetőség, annak nincs más hátra, mint előre.

AEGEE

Association des États Généraux des Étudiants de l'Europe - Európa legnagyobb ifjúsági szervezete, mely nem kötődik egyetlen egyetemhez, vagy szakhoz sem.

Fő tevékenysége különböző programok szervezése, melyek összehozzák Európa fiataljait, hogy megismerjék egymás és a meghívó ország kultúráját, utazzanak és jól érezzék magukat. Talán legismertebbek a nyári egyetemeikről, melyek körülbelül kéthetes programok Európa legalább 80 különböző helyén, melyek nagyon jó alkalmat adnak egy-egy ország kultúrájának, atmoszférájának megismerésére, olyan tevékenységekben való részvételre és helyszínek meglátogatására, melyek általában el vannak zárva az egyszerű turisták elől.

Én idén májusban vagy talán júniusban léptem be a budapesti „antennába”, és nem bántam meg, mert fergeteges két hetet tölthettem el Hollandiában. Az utazás egyes részleteiről talán még beszámolok, de addig is bíztatok mindenkit, amint lehetősége nyílik, lépjen be az AEGEE-be (nem zavartasson senkit, hogy a pesti iroda a Közgáz épületében van, az AEGEE mindenkit szeretettel vár, valószínüleg még egyetemi hallgatónak sem kell lenni, ami fontos az, hogy érezd magad fiatalnak és légy nyitott a másokkal való találkozásra, más kultúrák megismerésére).