Tartu, Észtország, 2009. őszi félév

Naplemente Tallinban

Az alábbi beszámoló benyújtásával elvégeztem minden adminisztratív követelményt, amely az Erasmus félévemhez tartozik és így azt immár hivatalosan is befejezettnek lehet tekinteni.

Sea Battle Stockholmba

A finn, lett, észt és svéd Erasmusosokat buliztató szervezetei közös szervezésében a múlt héten bulihajózáson vettem részt körülbelül kétezer cserediákkal együtt. A három napos program lényege a nagy bulizás volt egy stockholmi pihenővel (hogy újratölthessék a hajót és a Svédországban tanuló cserediákok is felszállhassanak).

Hétfőn indultunk Stockholmba. Jellemző módon a hajóra szállva a kabinom ajtaja nem nyílt ki és a hajó ácsának/lakatosának kellett megszerelnie, miközben a szobatársamnak ígérkező litvánok elkezdtek szervezkedni, hogy akkor ki-kinek a szobájába költözzön és ki költözzön mellém, amivel annyira felidegesítettek, hogy ott is hagytam őket a fenébe, hagy variálgassanak kedvükre és elmentem sörözni a barátaimmal. Mire visszajöttem, a sokadik variáció utánra sikerült úgy szervezkedniük, hogy saját kabinom lett, ami a lehető legjobb megoldás volt. Ezen az úton egyébként elég jó kabinokat kaptunk, volt bennük pl. plazmatévé, így három hónapja először nézhettem TV-t...

Az út nagyban beharangozott bulizás része igazából nem volt olyan nagy szám, mert kb. mindenki a saját baráti társaságával volt egy-egy kabinban vagy a folyosókon, szóval hiába voltunk 2000-en, a végeredmény csak 200 db 10-fős parti lett...

Stockholmba megérkezve én lettem a baráti társaságunk idegenvezetője, mint olyan aki már voltam ott korábban és egész jól ismertem a várost, még mindig minden ugyanott volt, ahol áprilisban hagytam; és még mindig nagyon szép a város, csak hát hidegebb volt, mint tavasszal.. Sajnos nem jutott időnk, hogy még egyszer bemenjünk a Vasa múzeumba, megnézni a kiállított 17. századi hajót.

A visszaút kb. ugyanolyan volt, mint az oda út, de mivel biztonsági okokból nem árultak tömény alkoholt, így lassabban ment a lerészegedés :) (persze ez sem gátolt meg mindenkit, az egyik spanyol csávót állítólag letartóztatták és megbírságolták a hajón). Én már elég korán elmentem aludni, mivel nem sok izgalmas dolog történt, de legalább az ágy kényelmes volt.

Vasa múzeum

A napokban találtam pár képet a fényképezőgépem belső memóriáján, még a stockholmi utazásomról, a Vasa múzeum környékéről. Sajnos a múzeumon belül lehetetlenség volt jó képeket készíteni a már amúgy is lemerülő félben levő kompakt gépemmel, de legalább kívülről sikerült lekapnom a múzeumot, mely alakjával jól szimbolizálja a tartalmat.

Raoul Wallenberg tér

Stockholmban sétálgatva rátaláltam a Raoul Wallengbergnek szentelt térre, melyen két elemmel emlékeztek meg a példaképemről:

Egy szoborcsoporttal, mely ha minden igaz, a félelmet, elkeseredettséget szimbolizálja.

Illetve egy nagy kőgolyóval, melyre körülbelül a következő feliratot vésték több nyelven, köztük magyarul: "Az út egyenes volt, amikor megölni vitték a zsidókat. Az út kacskaringós és veszélyes volt, tele akadállyal, mikor [menteni próbálták a zsidókat.]"

A kőgolyó egy a térre átlósan érkező ösvényen áll, mely a helyi zsinagógából és zsidó múzeumból vezet a térre.

A zsinagóga udvarán egy emlékfalon fel van sorolva kb. 5000 Holokauszt-áldozat neve, köztük nagyon sok magyaré
.

Magyarok Háza, Stockholm

Stockholmi tartózkodásunk alatt az ottani Magyar Házban szálltunk meg. A házat a svédországi magyar egyesületek tartják fent, és a magyar utazók számára Svéd viszonylatban nagyon baráti áron nyújtanak szállást (150 korona / fő / éj). A háznak van egy magyaros atmoszférája, mintha az ember ki sem mozdult volna otthonról, éppen hogy még mélyebbre merészkedett volna Magyarországba, a társalgóban a Duna TV-adó szól, a könyvtárban és a házban elszórt könyvespolcokon, a szobákban magyar népviseletbe öltöztetett babák vannak, a svéd nemzeti ünnepeken nagy gulyássütést rendeznek.


A ház maga 15 percre van a belvárostól, kb. 5 percre a metrótól, amivel minden elérhető. A kényelmi fokozat arányos az árral, és a szerencsétől is függ (nekem például az utolsó napra valamilyen oknál fogva csak egy kanapé jutott, amin bár nem vagyok magas, nem tudtam kinyújtani a lábam...).

Az ott töltött utolsó nap meghívott vacsorára az ottani Katolikus kör, mely tagja a 60-as évek óta minden héten összegyűlnek egy közös vacsorára. Számomra nagyon meglepő volt, milyen élénk az ottani magyar közösség, bár igaz, hogy a tagok főképp idősebbek voltak, de beszámoltak róla, hogy a gyerekeiket is megtanították magyarul, illetve a helyi magyar cserkészetbe járatták. Elmesélték, hogy a magyar papjuk aki volt, az már Spanyolországban prédikál, mert ott a paphiány miatt jobban megfizetik, de a nagyobb ünnepekre kifizetik neki a repjegyet, hogy magyar misét hallgathassanak.

Riksdag: a svéd parlament

A svédországi képeimet bemutató sorozat első tagjaként kezdeném a svéd parlamenttel a Riksdaggal. Az Európai Ifjúsági Parlamenti ülés első ülésnapja (General Assembly) (az eseményt lezárása, az elfogadott határozatok megvitatására; jelen esetben két ilyen ülésnap volt) a svéd parlament épületének egy kisebb, becslésem szerint kb. 200-250 képviselőt befogadni képes 2. kamarájában volt.
A svéd parlament nagyon szép, belülről pasztelzöld falak, szőnyegek, festmények és szobrok fogadják az embert, az egész hangulata családias, legalábbis nekem annak tűnt a magyar Parlament elnyújtottságához képest (ez különösen a belépéskor a lépcsőházban tűnt szembe nekem, a svéd parlament inkább kicsi de magas, míg a magyar elnyújtott és magas).

A terem nagyon jól felszerelt volt, mikrofon minden két ülés mellett (melyek használata azonban gondot okozott, ugyanis ha felállt az ember akkor már túl messze voltak, ha ültek akkor nem lehetett látni ki beszél, köztes megoldás a görnyedés volt..) volt pl kivetítő is, ez nevezhető standardnak egy konferenciaterem kapcsán, ami hozzáadott érték volt az a szép festmény a falakon, az üvegkupola és a díszítés.

Egy dolgot igazán sajnáltam, mégpedig, hogy nem fért bele az ott töltött időbe, hogy körbevezessenek minket az épületben és esetleg elmeséljék a történetét, vagy bevigyenek olyan helyekre, ahova turistaként egyébként nem lehet (Stockholmban egyébként mindenhova nehéz bejutni turistaként, mert a múzeumok [hát még az alapból nem múzeumnak szánt intézmények, mint a palota vagy a parlament...] a minimális nyitvatartási időért versengenek egymás közt...).

Irány Svédország!

Holnaptól Stockholmban leszek, várost nézni illetve szerepelni az Európai Ifjúsági Parlament regionális ülésén.
Az ülés első napján minden résztvevő országnak be kell mutatkozni, és ezt segítendő, ma bementem a Deák téri TourInformba, ahol nagyon készségesek voltak, sikerült elhoznom olyan angol nyelvű Budapest prospektust, ami nagyon magas szinten használja a nyelvet, csak ámúltam a sok ismeretlen szó és a szép fogalmazás fölött. Nyugodt lehetek, hogy az idelátogató külföldieket nem ez fogja elriasztani. A prospektus mellett kaptam még, svéd nyelvű bemutató füzetet Budapestről, és egy svéd-finn-norvég Budapest térképet. Az más kérdés, hogy az ülés látogatóinak 90%-a nem svéd lesz, de olyan lelkesek voltak, és én is örültem, hogy van svéd nyelvű tájékoztató is.
Más kérdés, hogy a svéd korona beszerzése a hazai pénzváltókban legalább olyanszintű vadászatot igényel, mintha Ürgümplü petákot akarnék venni. Remélem a svédek forint vásárlási hajlandósága nagyobb, mint a magyarok korona eladási képessége...