Pozsonyi kirándulás

Az egyik elmúlt hétvégén a Gyakorlati Diplomácia Társasága az egyetemi előadások és hazai helyszíni látogatások szervezésének körén kívülre lépett amikor kétnapos kirándulást tett a Magyar Köztársaság pozsonyi nagykövetségén. Bár a társaság hazai életében sokszor csak virtuálisan tudok részt venni (főleg technikai oldalon) egyéb elfoglaltságaim miatt, ezt a lehetőséget nem hagyhattam ki.

Dél-Oszétia

Meglehetősen sokkolóak számomra a grúziai történések. Eddig valahogy naívan hittem benne, hogy háborúk már nem igazán történnek a civilizált világban. Ehhez a hitemhez ragaszkodtam a bizonyítékok ellenére is, azonban az utóbbi napok történései megcáfolták bennem ezt a hitet.
A világ tehetetlenül nézi, ahogy Oroszország miszlikbe szaggatja Grúziát, talán csak azért, hogy egyenlítsen a nyugattal szemben „Koszovó elvesztéséért.” Ez a fajta elégtétel számomra barbárnak és embertelennek tűnik, még ha Dél-Oszétia függetlenné tétele is lenne a cél, akkor is sokkal 21. századibbnak tartanék egy Koszovó-szerű megoldást, mint egy háborút; egy olyan háborút mely túlterjed a vitatott terület határán és mely polgári célpontok bombázásával jár.
Az egész konfliktus alatt ráadásul mindenki tehetetlen, a valóságban az játszódik le, mint a The Hollowmen adásában, hogy nehogy megsértsék Oroszországot. Természetesen nem szabad elfelejteni, hogy az adott térségben nem volt béke az oroszok közbelépése előtt sem, Chinvallit a fővárost a tankok megjelenése előtt a grúz hadsereg támadta lövegekkel, ugyanakkor nehezen hiszem el, hogy Grúzia népírtáshoz folyamodott volna, ahogy azt az oroszok állítják. A Dél-Oszét tartomány elnöke, az angol Wikipédia szerint kvázi az egyik maffiacsalád támogatásának köszönheti győzelmét.
Azt sem felejtettem el naívságomban, hogy a világon most sincs béke és nyugalom, a „szabad világ vezetője” ebben a pillanatban is két országban folytat hadi cselekményeket és eddig és talán még most is erősen gondolkodik Irán lerohanásán... Mauritániában múlt héten puccs volt, stb. Mégis bíztam benne, hogy „igazi háború” nem lesz több, ami Grúziában megy azt nem  tudom kizárni a tudatomból, mint „mozi”-t, ez számomra – koromnál fogva, bármennyire bizarul hangzik – az utóbbi évek első  annyira „valóságos” háborúja, mint Szerbia 1999-es NATO-bombázása volt.

Liberated from the library

A minap közjog vizsga után bementem a könyvtárba és kétszáz forint leperkálása után kiszabadítottam két könyvet, melyet már selejtezésre ítéltek. A két vaskos kötet a külügyminisztérium levelezését tartalmazza a második világháború alatt, a különböző nagykövetek jelentéseivel. Gyakorlatilag végig lehet követni a teljes történelmet, a tárgyalásokat a szövetségesekkel és minden mást. A két könyv egy minimum ötkötetes sorozat része, mely már nem kapható, a többi kötetet nem tették szabad prédává eddig, vagy már elvitték; remélem viszont, hogy a könyvtárban maradt helyben olvasható példány a sorozat köteteiből.

Négy óra alvás, 8 óra suli…

Tegnap volt a Corvinusos gólyahajó parti, ami után kb. 4 órát sikerült aludnom, és mennem kellett utána suliba 9:40-re, és benn maradtam egészen kb. fél nyolcig. Volt egy érdekes szociológia előadás, egy statisztika, amit ráadásul még értettem is, igaz hogy aszpirinnel és kávéval doppingoltam a túlélésért, utána még táncoltam is egyet. Aztán este a Gyakorlati Diplomácia Társasága nevű diákszervezet meghívására eljött Erős André nagykövet, és arról beszélt, milyen volt az ENSZ biztonsági tanácsában, vagy pl. párizsi nagykövetként dolgozni.

Beszélt arról, hogy 1992-93 környékén talán az ő hatásukra is elkezdett a BT kicsit nyíltabb lenni (pl. csökkentették a titoktartást, az üléseik napirendjét megkapta a többi állam is), és arról, hogy mennyire tehetetlen volt a Délszláv-válság kezelésében még a kezdetén, amikor megfelelő politikai akarattal tehettek volna valamit…

Kiderült az is, hogy ő is zenél, mint Simonyi András volt amerikai nagykövet, ha nem lenne botfülem erősen megfontolnám, ne kezdjek-e én is zenélni. Na mára ennyit, értelmesebb, tartalmasabb bejegyzésekhez aludnom kell.

Colbert bocsánatot kért, Simonyi óriási arc

Előző Colbertes írásom következménye, mely mutatja, hogy ismét pozitívan tudtunk hozzáállni ahhoz, hogy magyarokon viccelődnek Amerikában, minden elismerés Simonyi nagykövet úré, ez még jobb mint a hídelnevezéskor. Kiváncsi vagyok, hogyan gitározhatnak a finnek...

Via Napló: Simonyi megint alakított

Napló minőségromlás

Sajnálattal kellett látnom vasárnap, királynős riportja kapcsán hogy a professzionalitás helyett átvette a helyét a szenzációhajhászás a TV2 Naplójában.
Végigmennék pár hibán, ami a szenzációhajhászás jegyében követődött el:
Előszőr is alapból úgy reklámozták a riportot, mintha a királynőt, meg a palotát is láthatnánk belülről, nos a kamerásokat már a kapu előtt megállították, hogy zavarják a forgalmat, és amúgy se kaptak forgatási engedélyt a palotába...
De kezdjük magát a riportot, a "hogyan találkozott egy kétgyermekes anya a királynővel és vált excelenciás nővé a találkozás után" bevezető mondattal. Ami nagyjából még igaz is lett volna, ha nem azt hangsúlyozták volna ki tizenötször, hogy egy egyszerű anyáról van szó, ahelyett, hogy Magyarország újonnan kinevezett londoni nagykövetéről. Mindjárt elképzelhetőbb lett volna a találkozás... de ez az újságírásnak már olyan foka lett volna, amit el is várnék a Naplótól, de a Napló Extrának csak a bulvár jut a jelek szerint.
A mondat második fele is sántított, mert szerintem a nagykövetté való kinevezéssel eleve jogosult lett az excelenciás asszony megszólításra ("Her Excellency the ambassador of Hungary"), a királynő max. a kinevezését akadályozhatta volna meg, de ez elég valószínűtlen azért, tehát a találkozónak semmi köze nem volt a megszólításhoz. Talán csak annyi, hogy a megbízólevelét ekkor adta át, amit szintén nem a riport felvezetőjében említettek (hogy tudniillik, nem kitüntetik ezzel a látogatással, hanem ez igazából jár neki).
Azt már nem is fejtegetném, mert épp csak felkaptam a fejem arra, amikor megállapították, hogy miután a nagykövetasszony benne volt az 50 legsikeresebb üzletasszony közt, óriási teljesítménnyel bekerült az első 100-ba is (végülis 50 helyet kényelmesen zuhanhatott...).
Mondjuk érdekes volt, hogy hintót küldtek a követség elé, de azért itt is kötelező volt bevágni egy-két jelenetet a The Queen-ből, hogy felkészítsék a nézőt, mit láthatunk a palota belsejében. Illetve, mégse, mert az egész találkozóról csak egy kép készült, azt is a királynő fotósa csinálta. (A TV2 persze nagy kreativitással rázoomolt a kézfogásra, és így elment két képnek is az az egy...).
Egyetlen informatív és kissé naturalisztikus része a riportnak az volt, hogy a királyi hintókhoz nem tartozik szarfogó...
Azt már nem is elemezném, mert a riporter se kérdezett rá, vagy tulajdonított annak jelentőséget, hogy a magyar küldöttségre csak 10 perc jutott, mert utána a királynőnek az észak-koreai nagykövettel volt találkozója.

Lengyel - norvég határok (frissítve)

Index - Politika - A lengyelek visszakapnak 368 hektárt Csehországtól

A cikk másik fele az érdekes, arról, hogyan jelent egy térkép 60 000 négyzetkilométernyi területet, és milyen nagyvonalúak a norvégok, hogy az mégse kell nekik:

"Elegendő helyünk van, ahol a norvégok álmodozhatnak"

[Frissítés] Azért az Index odafigyelhetne a fordításra, mert a szerintem forrsáként szolgáló cikkben az áll, hogy "a norvégoknak elég helyük van fagyoskodni", ami amellett, hogy viccesebben is jön ki, tekintve, hogy sarkvidéki szigetekről van szó, még kontextusban is jobban kijön.

"Norway already has plenty of places for its people to shiver, he said, including 2.1 million square kilometres in the Antarctic."