Back in Budapest

Pár napja már Pesten vagyok, de eddig még keveset mászkáltam a nagyvárosban részben mert követett a tartui hideg, részben mert lejárt a diákom és drága a közlekedés – nem lehet mindent elérni gyalog. Mindenesetre jártamban keltemben igyekszem felszívni azt ami megváltozott és ami ugyanolyan maradt, de elszoktam tőle (például a nyüzsgés, az elő-elő bukkanó pesszimizmus [ha volt is ilyen Észtországban, a nyelvi akadályok gondosan megvédtek tőle], és az utcán cigarettázók és a kocsik bűze).

Az egyik ilyen változás az, hogy a Margit híd kicsikét úgy néz ki, mintha bombatalálat érte volna. Ennek utórezgései nyomukat hagyták a híd alatti HÉV megállóban is.

Szintén a híd kapcsán szembesültem azzal, hogy másfél oldalas leírások jelentek meg az ajtónyitó gomb használatával kapcsolatban a Combinok összes ajtajánál, úgy látszik időnként emlékeztetni kell az embereket, hogy az ajtók még mindig a nagy zöld gombbal nyílnak. Szerencsére a mindent ellepő új matricák egész stílusosak lettek és van köztük egy-kettő, ami még humoros is.

A főváros felfedezését azt hiszem a Belvárossal folytatom majd, ahol egyes hírek szerint elképesztő meglepetések várnak egyetemem környékén.

Csomag a hóban

Legelőször a könyvek mennek haza, körbeutazva Európát, megállva minden logisztikai központban és elosztó állomáson...

Sea Battle Stockholmba

A finn, lett, észt és svéd Erasmusosokat buliztató szervezetei közös szervezésében a múlt héten bulihajózáson vettem részt körülbelül kétezer cserediákkal együtt. A három napos program lényege a nagy bulizás volt egy stockholmi pihenővel (hogy újratölthessék a hajót és a Svédországban tanuló cserediákok is felszállhassanak).

Hétfőn indultunk Stockholmba. Jellemző módon a hajóra szállva a kabinom ajtaja nem nyílt ki és a hajó ácsának/lakatosának kellett megszerelnie, miközben a szobatársamnak ígérkező litvánok elkezdtek szervezkedni, hogy akkor ki-kinek a szobájába költözzön és ki költözzön mellém, amivel annyira felidegesítettek, hogy ott is hagytam őket a fenébe, hagy variálgassanak kedvükre és elmentem sörözni a barátaimmal. Mire visszajöttem, a sokadik variáció utánra sikerült úgy szervezkedniük, hogy saját kabinom lett, ami a lehető legjobb megoldás volt. Ezen az úton egyébként elég jó kabinokat kaptunk, volt bennük pl. plazmatévé, így három hónapja először nézhettem TV-t...

Az út nagyban beharangozott bulizás része igazából nem volt olyan nagy szám, mert kb. mindenki a saját baráti társaságával volt egy-egy kabinban vagy a folyosókon, szóval hiába voltunk 2000-en, a végeredmény csak 200 db 10-fős parti lett...

Stockholmba megérkezve én lettem a baráti társaságunk idegenvezetője, mint olyan aki már voltam ott korábban és egész jól ismertem a várost, még mindig minden ugyanott volt, ahol áprilisban hagytam; és még mindig nagyon szép a város, csak hát hidegebb volt, mint tavasszal.. Sajnos nem jutott időnk, hogy még egyszer bemenjünk a Vasa múzeumba, megnézni a kiállított 17. századi hajót.

A visszaút kb. ugyanolyan volt, mint az oda út, de mivel biztonsági okokból nem árultak tömény alkoholt, így lassabban ment a lerészegedés :) (persze ez sem gátolt meg mindenkit, az egyik spanyol csávót állítólag letartóztatták és megbírságolták a hajón). Én már elég korán elmentem aludni, mivel nem sok izgalmas dolog történt, de legalább az ágy kényelmes volt.

Åland-túra 3. nap

Finnországi utam második, harmadik napját Turkuban és Helsinkin átutazóban töltöttem. Ebéd után indultam tovább Mariehamnból, ismét a kocsik alatti szinten kaptam kabint; ráadásul a finnek helyzeti előnyben voltak, mert ők már Stockholm óta folyamatosan ittak szóval már részegek voltak, mire felszálltam. Ezen felül valaki jó ötletnek találta, hogy a dohányzót a lift mellé telepítse... A lényeg a lényeg, szerencsére saját kabinom volt ismét.

Turkuba este érkeztem meg, ahol a piactéren várt a szállásadóm Christian, egy finn történész-diák. Leraktuk a csomagomat az IKEA katalógus alapján berendezett lakásában, ahol a barátnőjével lakik és elmentünk találkozni az egyik ismerősével a törzshelyükre. Itt sikerült gyors egymásutánban meginni három és fél sört, még mielőtt aludni tértünk volna.

Másnap viszonylag korán keltünk én akkor kezdtem érezni a sör hatását és teljesen úgy éreztem, mintha egy hajón lennénk... Ennek ellenére reggeli után elindultunk a szállásadómmal és a barátnőjével megnézni Turkut. Christian - történész révén - kb. minden épületről elmesélte, hogy micsoda és mi állt ott korábban. Megnéztük a helyi várat meg a templomot, aztán megettük Finnország legolcsóbb kebabját (itt a kebab/pizzériák kb. egymás lábát tapossák és így a finn árszínvonalhoz képest féláron van a gyros).

Végül a szállásadóm felrakott a buszomra vissza Helsinkibe, ahol már bezárt a könyvesbolt, ahova be szerettem volna még menni, és így a hajóm előtt két órával korábban érkeztem a terminálra, ahol felajánlották, hogy 3€-ért átraknak az eggyel korábbi hajóra, ami pont akkor állt be, ráadásul ez egy órával gyorsabban is tette meg az utat, mint ahogy számoltam és amikor a buszmegállóba értem épp bent állt egy  busz, ami Tartuba ment, szóval a visszaút elég simán ment.

Åland-túra 2. nap

A finnországi utamat folytatva megérkeztem Mariehanmnra. Szerencsére elég sima utam volt, a hajón saját kabinom lett végül és mint az egyetlen Ålandon kiszálló utas, külön ébresztést is kaptam a személyzettől, igaz a rezesbanda elmaradt most. A szigetre hajnali négykor érkeztem, így a kompállomáson dekkoltam ki azt a kb. 3-4 órát, amíg felkelt a nap - közben én voltam az egyetlen utas az egész épületben és a helyi személyzet is csak kétszeres túlerőt tudott kiállítani, még a takarító bevetésével is.

Az állomáson sikerült szereznem egy térképet, amin Mariehamn kb. egy két centi szer két centis területet tett ki, de aztán a reklámok közt elrejtve sikerült találnom egy nagyobb térképet is, ami nagyon szép volt, csak nem igazán voltak bejelölve azok a dolgok, amikre kíváncsi voltam (pl. a Parlament).

A város maga egyébként nem túl nagy és az utcákat örökzöld fák és füves szegélyek övezik, a nap is kisütött, így a Turkuba vezető kompom indulásáig sikerült párszor bejárni a várost, ráébredni arra, hogy minden zárva van és aminek tízkor kellene nyitnia az is inkább az egész napra, hétvégére vagy őszi szezonra zárva tart; ezek után a város legkorábban nyitó kávézójában örvendeztem, hogy nyitva van, és kipróbáltam az Ålandi palacsintát, ami nem is palacsinta hanem egy rizsfelfújt szerűség gyümölcslekvárral és tejszínhabbal, de finom volt.

Végül nagy nehezen sikerült megtalálnom a jelöletlen parlamentet (jó eséllyel többször is elmentem előtte, és több szállodát tévesen a parlamentnek hittem), ami előtt, a neten keringő összes képet megcáfolva, nincs rengeteg, különböző országhoz tartozó zászló, csupán pár zászlórúd van. Az egész épület ráadásul el volt rejtve a városháza árnyékában és a helyi kétkufáros piac mögött - a helyiek meg nem nagyon merészkedtek ki az utcára, hogy meg lehessen kérdezni őket (a piacosok akik kitakarták a mögöttük levő parlamentet pedig meghazudtolva a sztereotípiákat nem beszéltek angolul).

Åland-túra 1. nap

Elkezdtem az Åland-szigetek fővárosába, Mariehamnra és Turkuba vezető utazásomat Helsinkin keresztül.

Azok után, hogy tegnap túléltem életem talán legrosszabb koncertjét (kísérleti elektronikus jazz két órán keresztül megszakítás nélkül), ma reggel elindultam Tallinnba, majd onnan Helsinkibe.

A helsinkibe vezető úton, miközben a késésben levő katamaránra vártam, találkoztam az észt lánnyal, aki korábban megmutatta, hogy milyen az igazi észt szauna és így volt társaságom az úton. Helsinkibe érkezve elkísért a McDonald’sig.

Elérkezve a hajóhoz a várt pompa és rezes banda fogadott a fedélzeten, majd szépen lekulloghattam a kocsifedélzet alatti kabinomba, ahol a szőnyeg már nem olyan szép, a fények már nem annyira fényesek, a bútor már nem annyira új... Egyetlen reményem, hogy cserébe nem kell senkivel megosztanom a négyfős kabinomat...

Tél

Előtte:

Utána:

Nemrég még a szürke őszről számoltam be Észtországban, de mára megérkezett a tél is nagy havazással, így annak rendje és módja szerint hócsatával ünnepeltünk.

Ősz

Bár a levelek és fák szerint ősz van, az időjárás erősen a télre havaz itt Észtországban. Meglátjuk melyikünk lesz az erősebb, egyelőre nem hagyom magam eltántorítani a vidék felfedezésében, de a délután ötkori sötétedés, a hideg és az állandó szürke felhők kemény ellenfélnek bizonyulnak.

Emberi történetek

A héten körbeutaztam a balti államokat délkeletről az északnyugati csücskükig és külön Észtországot is északról délre. Az út során alkalmam nyílt megfigyelni az embereket és elképzelni sorsuk egy szeletét miközben az útat és az egyre álmosodó buszsofört néztem, akinek az éjjel még haza kell jutni valahogy ahogy a buszon folyamatosan cserélődő társaságot is hazajuttatja. Az egyes sorsok némelyike szívszorító voltm de voltak boldogabb történetek is.

Tallin, első nap

Katt a képre!

Ma megérkeztünk Tallinba és elfoglaltuk szállásunk a helyi közalkalmazotti akadémián. A városnak még nem sikerült eljutni a nyüzsgő részéig, így csak itt a környéken csodáltuk az akadémiai melletti parkban a rengeteg, rengeteg görkorizó (és kisebb részben bicikliző) embert este fél tízkor, meg egy kicsit a tengerparti naplementét a várossal a háttérben.

Észtország

Claudio.Ar képe a Flickrről

Negyven óra és felszáll a gépem Tallinba és négy és fél hónap múlva indul csak vissza Budapestre... Eddig viszonylag nyugodtan megvoltam, viszont ma elkezdődött a végső visszaszámlálás és kezdek izgulni: ez lesz az eddigi leghosszabb időszak, amit külföldön töltöttem, ráadásul fel is kell nőnöm a helyzethez, hogy ellássam magam a kollégiumban.

Összességében elég érdekes félévnek nézek elébe Tartuban (ahol nemzetközi tanulmányokat fogok hallgatni) és előtte a három hétben amit Tallinban töltök egy észt nyelvtanfolyamon.

Rotterdam

Az idei nyári utazásom, tavalyhoz hasonlóan, az AEGEE nyári egyetemén keresztül Hollandiában esett meg. Pontosabban Rotterdamban, az egyik olyan nagyvárosban, amelyet tavaly kihagytunk. Az ott töltött két hét után egyértelmű lett, hogy kár volt kihagyni, hisz Rotterdam nagyon egyedi város. A legtöbb holland városnak, amit láttam, megvolt a maga hollandos bája és uniformitása, Rotterdam azonban különbözött ettől – ahogy többször is előjött a téma, a németek lebombázták a város központját. 

A felszabadult hely teret adott egy olyan fejlődésnek melynek köszönhetően az egyik legmodernebb város lett itt. A legjobb az egészben, hogy a Manhattan stílusú felhőkarcoló építésben sem vált a város unalmassa, azzal hogy hagyták kibontakozni az építészeket, rengeteg nagyon egyedi, mégis a környezetéből nem kilógó épület született.

Amíg ott voltunk nem csak a várost csodáltuk, hanem jó társaságban voltunk. A program nevével ellentétben semmi egyetemi nem volt a dologban, ehelyett kirándulgattunk (Amszterdam, Delft, Hága, Kinderdijk), bulizgattunk és lévén, hogy a résztvevők kb. 10 európai országból származtak próbáltuk megismerni egymás kultúráját, melynek legtriviálisabb módja a nemzeti ital és étel bemutatása. A magyar résztvevők természetesen a pálinkával álltak elő – megspékelve azzal, hogy elhitettük a többiekkel, hogy létezik „magyar tequila”, amely pálinka + piros arany + hagyma kombinációja... A beetetésnél nehezebb feladat volt a gulyás megfőzése, de végül a titkos gyári gulyáskrém bevetése után ezt a feladatot is legyűrtük.

Az időjárás a Hollandiában megszokott változékony és esős volt, de még így is volt szerencsénk egy napot a tengerparton eltölteni napozással és visszaérve a pesti emberolvasztó hőségbe, igencsak visszakívánom... De már csak pár napig, mert máris kezdődik a következő nyári kalandom, ami eltart legalább decemberig. Stay tuned!

Külföldi webáruházak összehasonlítása

Mostanában elég sokat rendeltem külföldről, főként könyveket de pár kedvenc sorozatomat megvettem DVD-n is illetve nézegettem, hogy mennyiért lehetne megvenni a különböző külföldi oldalakon. Bár a megfogható, eredeti tárgyak teljesen más élményt nyújtanak (tapintásra, csomagolásra, ritkábban tartalomra), mint az internetről letölthető és esetleg házilag kiírt párjaik egy-egy vásárlás előtt komolyan elgondolkodom, hogy megéri-e és megpróbálok utánanézni, honnan a legolcsóbb. Egyik ilyen kutakodás eredményeként állítottam össze azon netes webáruházak listáját, ahonnan értelmes szállítási költséggel szállítanak Magyarországra (a play.com kivétel, ők ingyen szállítanak házhoz Európába, de hazánkat nem sorolják a régióhoz, de remélem egyszer meggondolják magukat...).

A gyűjtés kapcsán ami érdekes volt az a BBC boltja, melyből néha olcsóbban lehet DVD-t rendelni, mint az Amazon akciós árai. A fentiek közül, amelyeket eddig kipróbáltam, mind meg voltam velük elégedve;a nem kipróbáltak közül az olcsóbbakat figyelemmel fogom kísérni, de a skála végén lévőket az áruk miatt inkább csak az "ez is létezik" kategóriában tartom számon.

Ha esetleg ismertek még valami jó oldalt, ahonnan érdemes rendelni, azt jelezzétek kérlek a megjegyzések közt.

Oldal neve	Szállít itthonra	Szállítási költség tételenként	Szállítási költség rendelésenként	Rendeltem már tőlük
Bookdepository (könyvek)	igen	£0,00	£0,00	igen
SelectCheaper	kérdéses	£0,50	£0,00	nem
The Hut	igen	£0,99	£0,00	nem
Zavvi	igen	£0,99	£0,00	nem
Sendit.com	igen	£1,50	£0,00	nem
HMV	igen	£2,50	£0,00	igen
Amazon UK (DVD)	igen	£1,49	£2,09	igen
Amazon US (DVD)	igen	$2,49	$3,99	igen
BBC Shop	igen	£2,00	£2,50	nem
Borders (Könyv)	igen	£0,60	£3,99	nem
Amazon US (Könyv)	igen	$3,99	$3,99	igen
Borders (DVD)	igen	£0,99	£3,99	nem
Amazon DE	igen	- €	6,00 €	igen
Barnes&Noble (DVD)	igen	$0,99	$7,49	nem
Barnes&Noble (Könyv)/	igen	$5,49	$7,49	nem
Amazon UK (könyv)	igen	£2,99	£4,99	igen
Play.com	nem	£0,00	£0,00	nem

A fenti táblázat az egy tétel rendelése esetén fizetendő teljes postaköltség szerint növekvő sorrendben van; felelősséget nem vállalok semelyikért. A felsorolásból hiányzik a Deepdiscount.com, mert ott a vásárolt áru értékétől függ a szállítási költség, továbbá nem tüntettem fel ausztrál boltokat sem, ahonnan tervezem, hogy egyszer megrendelem a The Hollowmen című fergeteges sorozatot.

Hungaropress Kft.?

Azt hiszem a címben szereplő Hungaropress Kft.-t (és esetleg külföldi partnereit) kell okolnom és nem feltétlenül a Magyar Postát ha nem jön meg egy megrendelt magazin vagy külföldi újság, mely tapasztalatot sajnos többször megéltem az utóbbi időben.

Ilyen például a négyhetes International Herald Tribune előfizetésem kézbesítése, ahol eddig két számot sikerült eljuttatni hozzám, az egyiket ebből öt napos késéssel (a másik csak tegnapi volt, ami még talán elfogadható lenne valamennyire -- fizetett előfizetésnél már leginkább semennyire) és talán ez a cég és kevésbé az Economist okolható azért, hogy nem találták meg (illetve második nekifutásra, már az esetek 75%-ban sikerült) az otthonomat... (a hazai terep zavara).

A cégnek egyébként nagyon komplex logisztikai feladatot kell megoldania, többszáz, különböző cégek által különböző helyszíneken és időpontokban kinyomtatott napi-, heti- és havilapokat kell a lehető legnagyobb gyorsasággal a hazai ügyfeleknek időben kézbesítenie. Mindezt úgy, hogy a megrendelői adatokat az esetek esetleg nagyobb részében a külföldi partner szolgáltatja. Ugyanakkor örülnék, ha nagyobb hatásfokkal sikerülne megoldaniuk ezt a feladatot, ha már így magukra vállalták...

Lexikonok

Az elmúlt két év során egész kis gyűjteményt szereztem be különféle szakterületek – hajózás, politika, irodalomelmélet – magyar és leginkább angol nyelvű lexikonjaiból.

Ezek több célból és szempontból hasznosak voltak: az engem érdeklő témát lehet böngészés szerűen tanulmányozni; tanulás közben nagyon jó segédlet (a külön el nem magyarázott fogalmakhoz, és annak ellenőrzéséhez, hogy amit az embernek leadnak, az nem csak az előadó egyéni rögeszméje, hanem a szakma része) és a Wikipédiás szerkesztéshez is jó segédeszköz. Nálam nem merült fel, de el tudom képzelni, hogy ezek hasznosak lehetnek külföldi egyetemi felvételire felkészüléshez.

Ezek a lexikonok általában rövid, célratörő leírásokat tartalmaznak - így az említett Wikipédiánál arra jó, hogy alapszintű szócikkeket létrehozzon az ember, egyszerű tényeket leellenőrizzen, vagy felmérje egy tudományterület lefedettségét.

A két legfőbb forrása a lexikonjaimnak az Oxford University Press és a Penguin kiadóvállalat. Az érdekességük és használhatóságuk változó, hiszen mindegyiknek külön külön szerkesztőgárdája van.

Oxford University Press

Az Oxfordnak nagy hagyományuk van szakkönyvek előállításában a legkülönfélébb szakterületeken. A sorozat általában két kiadásban jelenik meg, minden témának van egy nagyobb, keményfedelű Companion kiadása és egy kisebb, sűrített, papírfedelű Concise Companion vagy Dictionary kiadása. Nekem az olcsóbb (2700 Ft körüli) kiadások vannak meg, de tervezem néhány témában a részletesebb lexikonok megvételét is, amint jelentős pénzfelesleget tapasztalok a pénztárcámban.

Oxford Dictionary of Law 624 oldal, 11,45 €

Ez az egyik legérdekesebb a gyűjteményemben, egy jogi szótár. Oxfordi kiadás lévén az általános és nemzetközi jogi fogalmak elmagyarázásán túl leginkább a brit sajátosságokra épít, pl. a régóta nem használt jogszabályok kapcsán egy érdekesség:

Desuetude: The condition of a legal term or measure that has fallen into disuse over time. For example, the Treason Act of 1351 is still in force today. Under this Act, the crime of high treason is made out if anyone “violate” the King’s companion, the King’s eldest daughter if she was unmarried (even presumably if she were to give her consent) or the wife of the King’s eldest son and heir. […] Until […] 1998, the death penalty could be enforced for acts of treason by English courts.

A szótár amerikai, bővebb nagybácsija a Black’s Law Dictionary, amely ára miatt egy ideig még csak a kivánságlistámon szerepel.

Concise Dictionary of Politics 624 oldal, 11,45 €

Ez a politikai szótár is nagyon informatív, amikor az ember keres valamit. Önmagában annyira nem volt szórakoztató számomra, mert rengeteg önéletrajz szerepel benne, így ha az ember találomra kinyitja, nem feltétlenül olyat lát, ami érdekes.

A természetszerűleg a témához tartozó témákon kívül nagy figyelmet szentel a könyv a játékelméletnek és a különböző választási rendszerekkel és az azokhoz kapcsolódó elméleti alapokkal.

Mivel az előző félévben kölcsönadtam a könyvet, így nem tudok belőle fejből idézni érdekes cikket.

Dictionary of Idioms 352 oldal, 8,76 €

Ez egyike a sorozatba tartozó nyelvi szótáraimnak és egyike az Oxford idiómákkal, rögzült kifejezésekkel foglalkozó szótárainak. Van egy külön, nyelvtanulóknak készített változat, míg ez inkább az angolul már tudóknak van szánva. A gyakorlatban tartalomban nem sok különbség van, mindkettő valamilyen logika alapján felsorolja az idiómákat, megmagyarázza őket és az érdekesebbekhez rövid etimológiát is ír.

Ez is egy olyan szótár, amit időnként fel lehet csapni, böngészni és elolvasgatni az idiómákat, amelyeket vagy úgyis elfelejt az ember vagy évekig kell várnia, míg egyszer élesben alkalmazhatja őket. Az egyik meghatározó ilyen idióma az összeegyeztethetetlen dolgokról, vagy emberekről, amit még nem sikerült elsütnöm az a never the twain shall meet.

Dictionary of Islam 380 oldal, 9,7 €

Ez az iszlám vallást bemutató lexikon nagyon ígéretesnek bizonyult és sokat is tanultam belőle. Élvezhetőségét kicsit rontja a rengeteg arab eredetű szó, amelyek a szócikk címei és a megértésükhöz általában szócikkek láncolatát kell követni. Leszámítva, hogy az átírási szabályok miatt a Wikipédiás alkalmazásához kis körültekintés kell, a gyakorlatban nagyon jól megmagyarázza azokat a fogalmakat, amelyeket keres benne a témával kapcsolatban: legyen szó a vallás öt pilléréről, a legkülönfélébb irányzatokig az iszlám jogértelmezés különféle irányzataiig.

The Oxford Companion to Ships and the Sea 688 oldal, 12,64 €

Mivel egy időben kiolvastam az összes Hornblower regényt elkezdett foglalkoztatni, hogy megértsem a történet élvezhetősége szempontjából nem, de a pontos megértés szempontjából fontos tengerészeti szakszavakat, melyhez nagy segítséget nyújtott volna, ha akkor kéznél van ez a szótár.

Számomra talán ez a legérdekesebb, mert egy olyan témát dolgoz fel, amivel eddig és máshol nem kerültem kapcsolatba – nagyon sokat lehet belőle tanulni. A témából adódóan azonban hosszú szócikk láncokat kell időnként elolvasni, hogy az ember megértsen bizonyos dolgokat.

Pocket Fowler’s Modern English Usage 688 oldal, 11,12 €

Ez valamelyest kilóg a sorból, mert nem is lexikon inkább egy nyelvi eligazítást ad: gyakorlatilag stilisztikai és helyesírási útmutató az angol nyelvhez. Kikapcsolódásként olvasva vannak benne érdekes dolgok, azonban nagyon sok triviális is, pl., hogy a dominonak dominoes a többesszáma és nem dominos, ugyanakkor rengeteg idegen eredetű szó használatát és jelentését magyarázza meg.

Érdekességgel annak bírhat, akit érdekli az angol nyelv és esetleg kisebb szerkesztési munkákat is végez (nagyobbakhoz gondolom valamelyik nagyobb kiadó útmutatóját szokás használni).

Oxford Dictionary of Catchphrases 368 oldal, 8,78 € Összeállította: Anna Farkas

Ez a könyv ajándék volt egy Newsweek előfizetéshez, külön nem vettem volna meg: többek között elijesztett volna a címlapja, a lila színe és a vékonysága annak ellenére is, hogy a szerkesztőjének magyar hangzású neve van. A tartalma különböző, a popkultúrából állandósult kifejezések eredetének és jelentésének magyarázata: pl. olyanoké, mint Na mi a helyzet? vagy most illogical.

Ezek érdekesek lehetnek olyan sorozatoknál és filmeknél, amit az ember látott vagy jelenleg is adnak, a legtöbbje azonban olyan régebbi brit és amerikai sorozatokból származik, amelyeknek nem sok hatásuk volt Magyarországra. Ezek miatt olyanoknak lehet csak igazán ajánlani, akik valamelyik angolszász országban nőttek fel és így jelentéssel bírnak számukra ezek a szállóigévé vált mondások.

---

Időközben a nyelvészeti tanulmányaim megtámogatására rendeltem még két könyvet az Oxford lexikonsorozatából, de ezek valószínűleg pont azután fognak megérkezni, hogy levizsgáztam azokból a tárgyakból, amelyekhez nagyon jól jöttek volna a felkészüléshez.

Penguin Reference

Ezen könyvek kiadója mögött nincs ott egy nagy egyetem, ezért ezt úgy kompenzálják, hogy felkérik egy-egy szakterület elismert professzorát. A könyvek általános jellemzője, hogy a fentebb bemutatott papírkötésű Oxford könyvek testvérei. A könyvek nagyon szépek, szépen lekerekített sarkaik teszik egyedivé, és ezekből is rengeteg különböző van, szintén olyan 2700-3000 Ft körüli áron. Rengeteg témakörnél átfedés van a két sorozat között, ilyenkor célszerű az ár, hossz, értékelések és más szakirodalomban fellelhető ajánlások alapján eldönteni, hogy az ember melyiket válassza.

The Penguin Dictionary of International Relations 640 oldal, 11,01 €

Ez a nemzetközi kapcsolatokról szóló szótár egyike az elsőknek, amelyeket megvettem és azóta sem bántam meg. Rengeteg érdekes dolgot lehet belőle tanulni, szerepel benne némi elméleti bemutatás, néhány fontosabb történeti esemény leírása, nagyobb jelentőségű szerződések, a különböző politikai doktrínák (az elnökökről elnevezettek és a többi hidegháborús), stb. Aki nemzetközi tanulmányokat tanul, vagy érdekli a téma, annak csak ajánlani tudom.

The Penguin Dictionary of Literary Terms & Literary Theory 1024 oldal, 13 €

Ez egyike az irodalom tanárom által ajánlott két lexikonnak, az egyiket csak ajánlani tudom, a másiktól inkább óva intenék. Ez az amelyiket ajánlani tudok, a szerzők nagyon alapos munkát végeztek az irodalmi szakkifejezések összegyűjtésénél: annyira alaposat, hogy ebben a könyvben még lehet találni olyan fogalmakat, amiről nincs szócikk az angol Wikipédián (ami nagy szónak számít).

Akik nem tanultak szerbül, azoknak talán kicsit zavaró lehet, hogy a szerző valamiért óriási figyelmet szentel az összes szláv és leginkább szerb irodalmi műfajnak és fogalomnak – véleményem szerinte ebben inkább személyes elfogultsága, mint a világirodalomra tett hatás vezérli. Bizonyos fokig érdekesek ezek a leírások is, és természetesen nem csorbítja az extra információ és enyhe aránytalanság a mű érdemeit. Megfelelő nyitottsággal kezelve meglehetősen a javára válik.

Ami talán nehezíti a beavatatlanok számára a kezelését, hogy sok fogalmat egyszerűen egy vers beidézésével vagy egy tetszőleges Shakespeare dráma megadott sorára való utalással intéz el – szerencsére ez nem túl gyakori ahhoz, hogy a használhatóság kárára menjen és több az olyan eset, ahol a beidézett versek a jelenséget egy jó definíció mellett illusztrálják.

The Penguin Dictionary of Critical Theory 496 oldal, 9,63 €

Ez a másik ajánlott könyv, amelyet személy szerint nem tudok továbbajánlani egyelőre senkinek. A lexikon tartalmazza az irodalomelmélet, pszichoanalízis, filozófia, logika fontosabb kifejezéseit, művelőit és műveit, azonban a leírásokhoz egy annyira száraz és nyakatekert nyelvet használ, hogy alkalmatlan arra a célra, amire létrehozták.

Magyar lexikonok

Ezek nem alkotnak könyvtáramban egységes rendszert, a tanulmányaim részét képezték (még ha csak ajánlott irodalomként is) és ezért vettem meg őket, viszont nem bántam meg.

EU mindentudó 614 oldal, 4500 Ft

Ez egy nagyon jó és sokat ajánlott útmutató az Európai Unióhoz, eredetét tekintve egy Penguin kiadás fordítása. Azon túl, hogy szerepelnek benne az intézmények, szerződések leírásai, megmagyaráz rengeteg fontos fogalmat, alapelvet és bemutatja a fontosabb bírósági döntéseket is, melyeknek nagy hatásuk van az EU jog alkalmazására.

Sajnálatos hátrányai közé tartozik a műnek, hogy mára már elavult néhány tekintetben: még a 2004-es bővítés előtt íródott és a fordítás se lett frissítve, így a 15-ök Európájáról és Magyarországról, mint tagjelölt országról ír. Ez kicsit zavaró néhol (pl. szavazati arányoknál, parlamenti képviselők aktuális számánál), de a legtöbb szócikk szempontjából nincs jelentősége (a kiadás óta nem lépett érvénybe még új szerződés, amely megváltoztatta volna a dolgokat). Remélhetőleg a Lisszaboni Szerződés hatályba lépése esetén készítenek belőle egy frissített kiadást.

A magyar kiadásra egyébként nem sok panasz lehet nyelvi szempontból, nagyon odafigyeltek, hogy rendben legyen és kövessék az aktuális fordítói gyakorlatot. Sajnos a szerkesztők nem alkalmaznak egy nagyon fontos lexikonos konvenciót: a fejlécben nem szerepeltetik, hogy az adott lapokon melyik szócikktől melyikig tartanak a leírások. A keresést ráadásul tovább nehezítik azzal, hogy a fejlécbe berakták minden oldalra a könyv címét, így az ember akárhol nyitja ki a könyvet, azt hiszi, hogy az E betűnél jár…

Világpolitikai lexikon (1945-2005) 700 oldal, 5500 Ft

Ez a lexikon a többivel ellentétben nagyalakú és keményfedeles, tartalmát tekintve az élvonalban van. A téma a hidegháború melynek kapcsán tartalmaz életrajzokat, történelmi események bemutatását, a fontosabb országok külpolitikájának leírását, életrajzokat, nemzetközi jogi fogalmakat. Összességében ez is egy nagyon informatív, szép és érdekes könyv. Akit érdekel a téma, vagy ilyen területen tanul, annak mindenképp érdemes rászánnia öt ezer forintot (netes kedvezményekkel) erre a könyvre.

Segélyhívás számítógépen

Miközben próbáltam rájönni arra, hogy mire való az egyik soha nem égő LED a kis Acer laptopomon (mai napig nem sikerült), akadtam a használati utasításban erre a gyöngyszem figyelmeztetésre:

Segélykérő hívások
Figyelmeztetés: A készülékkel nem lehet segélykérő hívást bonyolítani. Ha segélykérő hívást szeretne indítani, akkor mobiltelefonnal vagy egyéb telefonrendszerrel kell kezdeményeznie a hívást.

Gondolom valamikor valaki Amerikában beperelte a számítógépe gyártóját, mert nem vált be az IT Crowdból ismert módszer:

Bookdepository.co.uk

A könyvesblogon keresztül ráakadtam a Book Depository nevű brit könyvesboltra, mely szinte hihetetlen módon ingyen szállít házhoz könyveket Magyarországra is. Elolvasva ezt le kellett tesztelnem és valóban működik: az árak a brit kiskereskedelmi árak alatt vannak picivel, ami azt jelenti, hogy a könyvek elfogadható áron vannak, nagyjából az amerikai Amazonnál (ahol eddig rendeltem) kicsit olcsóbban ha az ember a szállítási díjat is beleszámolja (magyar könyvesboltokkal is vagy fej fej mellett halad, vagy veri őket árban, és sokszor olcsóbbra jön ki, főleg hogy mostanában mindenhol korlátozták az ingyenes házhozszállítást). Bátortalanul kezdtem a megrendelést, és látva, hogy működik most már vissza kell fognom magam az újabb könyvhegyek megrendelésétől, így Danny Wallace rövid könyvét és Tolkien versfordításait rendeltem meg. A könyvek külön csomagolva meg is jöttek egy hét alatt a postával együtt. Bátortalanabbaknak ajánlom az egy euró körüli könyveket tesztelési célra, türelmeseknek pedig az egy eurócentért(!) kapható könyvet, mely különböző cégek politikai beállítottságát értékeli és előrendelhető a novemberi megjelenésig.
A lényeg, hogy ezzel a bolttal olcsóbb és könnyebb lett a hozzáférés a könyvekhez, így nem kell már egy hónapot várni egy hirtelen megkívánt könyvre, ami mindenképp szuper.

Nyár van, az erdők már meghaltak

Előző bejegyzésem óta csak az évszakok változtak, illetve sokáig azok sem, ha az időjáráson kívül mást is számbaveszünk, de talán újra jön a nyár: sajnos mindig amikor kezdek ebben reménykedni jön egy újabb vihar.

Mivel nem blogoltam, így nem számoltam be különösebben utazásaimról a félévben.

Még tavaly decemberben voltam a szerb Wikimédia társszervezet konferenciáján Belgrádban, amely elég izgalmasan kezdődött, ahogy az éjjel közepén csodák csodájára megérkeztem a szállodába. Kezdődött úgy, hogy ahogy megvettem a jegyem valamilyen közlekedési eszközre, azok elkezdtek sztrájkolni, amelyik épp abbahagyta a sztrájkot, az beszüntette a belgrádi járatát... Végül kb. szénaszállító szekéren csempésztem át magam az országon és érkeztem meg az éjszaka közepén a szállodába, ahol a mísz recepciós elvette az útlevelemet és adott egy szobakulcsot, amely minden jel szerint egy totál másik szállodához tartozott: mindez a belváros közepén...

Aztán voltam még idén kétszer Berlinben, egyszer a rendszerváltás és az azt megelőző kerekasztal tárgyalások 20. évfordulója alkalmából, majd a különböző Wikimédia szervezetek és a Wikimedia Foundation konferenciáján: mindkettő igencsak fárasztó és meglehetősen tanulságos volt, és legalább másodjára alkalmam nyílott meg is nézni a várost.

Ezzel elérve a jelenbe és a vizsgaidőszakba: az ELTE időnként nagyon fel tud idegesíteni a maga szervezésmódjával, a csoda, hogy közel egy év után még mindig fel tudnak idegesíteni vagy meg tudnak lepni...