Emberi történetek

A héten körbeutaztam a balti államokat délkeletről az északnyugati csücskükig és külön Észtországot is északról délre. Az út során alkalmam nyílt megfigyelni az embereket és elképzelni sorsuk egy szeletét miközben az útat és az egyre álmosodó buszsofört néztem, akinek az éjjel még haza kell jutni valahogy ahogy a buszon folyamatosan cserélődő társaságot is hazajuttatja. Az egyes sorsok némelyike szívszorító voltm de voltak boldogabb történetek is.

Tallin, első nap

Katt a képre!

Ma megérkeztünk Tallinba és elfoglaltuk szállásunk a helyi közalkalmazotti akadémián. A városnak még nem sikerült eljutni a nyüzsgő részéig, így csak itt a környéken csodáltuk az akadémiai melletti parkban a rengeteg, rengeteg görkorizó (és kisebb részben bicikliző) embert este fél tízkor, meg egy kicsit a tengerparti naplementét a várossal a háttérben.

Észtország

Claudio.Ar képe a Flickrről

Negyven óra és felszáll a gépem Tallinba és négy és fél hónap múlva indul csak vissza Budapestre... Eddig viszonylag nyugodtan megvoltam, viszont ma elkezdődött a végső visszaszámlálás és kezdek izgulni: ez lesz az eddigi leghosszabb időszak, amit külföldön töltöttem, ráadásul fel is kell nőnöm a helyzethez, hogy ellássam magam a kollégiumban.

Összességében elég érdekes félévnek nézek elébe Tartuban (ahol nemzetközi tanulmányokat fogok hallgatni) és előtte a három hétben amit Tallinban töltök egy észt nyelvtanfolyamon.

Rotterdam

Az idei nyári utazásom, tavalyhoz hasonlóan, az AEGEE nyári egyetemén keresztül Hollandiában esett meg. Pontosabban Rotterdamban, az egyik olyan nagyvárosban, amelyet tavaly kihagytunk. Az ott töltött két hét után egyértelmű lett, hogy kár volt kihagyni, hisz Rotterdam nagyon egyedi város. A legtöbb holland városnak, amit láttam, megvolt a maga hollandos bája és uniformitása, Rotterdam azonban különbözött ettől – ahogy többször is előjött a téma, a németek lebombázták a város központját. 

A felszabadult hely teret adott egy olyan fejlődésnek melynek köszönhetően az egyik legmodernebb város lett itt. A legjobb az egészben, hogy a Manhattan stílusú felhőkarcoló építésben sem vált a város unalmassa, azzal hogy hagyták kibontakozni az építészeket, rengeteg nagyon egyedi, mégis a környezetéből nem kilógó épület született.

Amíg ott voltunk nem csak a várost csodáltuk, hanem jó társaságban voltunk. A program nevével ellentétben semmi egyetemi nem volt a dologban, ehelyett kirándulgattunk (Amszterdam, Delft, Hága, Kinderdijk), bulizgattunk és lévén, hogy a résztvevők kb. 10 európai országból származtak próbáltuk megismerni egymás kultúráját, melynek legtriviálisabb módja a nemzeti ital és étel bemutatása. A magyar résztvevők természetesen a pálinkával álltak elő – megspékelve azzal, hogy elhitettük a többiekkel, hogy létezik „magyar tequila”, amely pálinka + piros arany + hagyma kombinációja... A beetetésnél nehezebb feladat volt a gulyás megfőzése, de végül a titkos gyári gulyáskrém bevetése után ezt a feladatot is legyűrtük.

Az időjárás a Hollandiában megszokott változékony és esős volt, de még így is volt szerencsénk egy napot a tengerparton eltölteni napozással és visszaérve a pesti emberolvasztó hőségbe, igencsak visszakívánom... De már csak pár napig, mert máris kezdődik a következő nyári kalandom, ami eltart legalább decemberig. Stay tuned!

Külföldi webáruházak összehasonlítása

Mostanában elég sokat rendeltem külföldről, főként könyveket de pár kedvenc sorozatomat megvettem DVD-n is illetve nézegettem, hogy mennyiért lehetne megvenni a különböző külföldi oldalakon. Bár a megfogható, eredeti tárgyak teljesen más élményt nyújtanak (tapintásra, csomagolásra, ritkábban tartalomra), mint az internetről letölthető és esetleg házilag kiírt párjaik egy-egy vásárlás előtt komolyan elgondolkodom, hogy megéri-e és megpróbálok utánanézni, honnan a legolcsóbb. Egyik ilyen kutakodás eredményeként állítottam össze azon netes webáruházak listáját, ahonnan értelmes szállítási költséggel szállítanak Magyarországra (a play.com kivétel, ők ingyen szállítanak házhoz Európába, de hazánkat nem sorolják a régióhoz, de remélem egyszer meggondolják magukat...).

A gyűjtés kapcsán ami érdekes volt az a BBC boltja, melyből néha olcsóbban lehet DVD-t rendelni, mint az Amazon akciós árai. A fentiek közül, amelyeket eddig kipróbáltam, mind meg voltam velük elégedve;a nem kipróbáltak közül az olcsóbbakat figyelemmel fogom kísérni, de a skála végén lévőket az áruk miatt inkább csak az "ez is létezik" kategóriában tartom számon.

Ha esetleg ismertek még valami jó oldalt, ahonnan érdemes rendelni, azt jelezzétek kérlek a megjegyzések közt.

Oldal neve	Szállít itthonra	Szállítási költség tételenként	Szállítási költség rendelésenként	Rendeltem már tőlük
Bookdepository (könyvek)	igen	£0,00	£0,00	igen
SelectCheaper	kérdéses	£0,50	£0,00	nem
The Hut	igen	£0,99	£0,00	nem
Zavvi	igen	£0,99	£0,00	nem
Sendit.com	igen	£1,50	£0,00	nem
HMV	igen	£2,50	£0,00	igen
Amazon UK (DVD)	igen	£1,49	£2,09	igen
Amazon US (DVD)	igen	$2,49	$3,99	igen
BBC Shop	igen	£2,00	£2,50	nem
Borders (Könyv)	igen	£0,60	£3,99	nem
Amazon US (Könyv)	igen	$3,99	$3,99	igen
Borders (DVD)	igen	£0,99	£3,99	nem
Amazon DE	igen	- €	6,00 €	igen
Barnes&Noble (DVD)	igen	$0,99	$7,49	nem
Barnes&Noble (Könyv)/	igen	$5,49	$7,49	nem
Amazon UK (könyv)	igen	£2,99	£4,99	igen
Play.com	nem	£0,00	£0,00	nem

A fenti táblázat az egy tétel rendelése esetén fizetendő teljes postaköltség szerint növekvő sorrendben van; felelősséget nem vállalok semelyikért. A felsorolásból hiányzik a Deepdiscount.com, mert ott a vásárolt áru értékétől függ a szállítási költség, továbbá nem tüntettem fel ausztrál boltokat sem, ahonnan tervezem, hogy egyszer megrendelem a The Hollowmen című fergeteges sorozatot.

Hungaropress Kft.?

Azt hiszem a címben szereplő Hungaropress Kft.-t (és esetleg külföldi partnereit) kell okolnom és nem feltétlenül a Magyar Postát ha nem jön meg egy megrendelt magazin vagy külföldi újság, mely tapasztalatot sajnos többször megéltem az utóbbi időben.

Ilyen például a négyhetes International Herald Tribune előfizetésem kézbesítése, ahol eddig két számot sikerült eljuttatni hozzám, az egyiket ebből öt napos késéssel (a másik csak tegnapi volt, ami még talán elfogadható lenne valamennyire -- fizetett előfizetésnél már leginkább semennyire) és talán ez a cég és kevésbé az Economist okolható azért, hogy nem találták meg (illetve második nekifutásra, már az esetek 75%-ban sikerült) az otthonomat... (a hazai terep zavara).

A cégnek egyébként nagyon komplex logisztikai feladatot kell megoldania, többszáz, különböző cégek által különböző helyszíneken és időpontokban kinyomtatott napi-, heti- és havilapokat kell a lehető legnagyobb gyorsasággal a hazai ügyfeleknek időben kézbesítenie. Mindezt úgy, hogy a megrendelői adatokat az esetek esetleg nagyobb részében a külföldi partner szolgáltatja. Ugyanakkor örülnék, ha nagyobb hatásfokkal sikerülne megoldaniuk ezt a feladatot, ha már így magukra vállalták...

Lexikonok

Az elmúlt két év során egész kis gyűjteményt szereztem be különféle szakterületek – hajózás, politika, irodalomelmélet – magyar és leginkább angol nyelvű lexikonjaiból.

Ezek több célból és szempontból hasznosak voltak: az engem érdeklő témát lehet böngészés szerűen tanulmányozni; tanulás közben nagyon jó segédlet (a külön el nem magyarázott fogalmakhoz, és annak ellenőrzéséhez, hogy amit az embernek leadnak, az nem csak az előadó egyéni rögeszméje, hanem a szakma része) és a Wikipédiás szerkesztéshez is jó segédeszköz. Nálam nem merült fel, de el tudom képzelni, hogy ezek hasznosak lehetnek külföldi egyetemi felvételire felkészüléshez.

Ezek a lexikonok általában rövid, célratörő leírásokat tartalmaznak - így az említett Wikipédiánál arra jó, hogy alapszintű szócikkeket létrehozzon az ember, egyszerű tényeket leellenőrizzen, vagy felmérje egy tudományterület lefedettségét.

A két legfőbb forrása a lexikonjaimnak az Oxford University Press és a Penguin kiadóvállalat. Az érdekességük és használhatóságuk változó, hiszen mindegyiknek külön külön szerkesztőgárdája van.

Oxford University Press

Az Oxfordnak nagy hagyományuk van szakkönyvek előállításában a legkülönfélébb szakterületeken. A sorozat általában két kiadásban jelenik meg, minden témának van egy nagyobb, keményfedelű Companion kiadása és egy kisebb, sűrített, papírfedelű Concise Companion vagy Dictionary kiadása. Nekem az olcsóbb (2700 Ft körüli) kiadások vannak meg, de tervezem néhány témában a részletesebb lexikonok megvételét is, amint jelentős pénzfelesleget tapasztalok a pénztárcámban.

Oxford Dictionary of Law 624 oldal, 11,45 €

Ez az egyik legérdekesebb a gyűjteményemben, egy jogi szótár. Oxfordi kiadás lévén az általános és nemzetközi jogi fogalmak elmagyarázásán túl leginkább a brit sajátosságokra épít, pl. a régóta nem használt jogszabályok kapcsán egy érdekesség:

Desuetude: The condition of a legal term or measure that has fallen into disuse over time. For example, the Treason Act of 1351 is still in force today. Under this Act, the crime of high treason is made out if anyone “violate” the King’s companion, the King’s eldest daughter if she was unmarried (even presumably if she were to give her consent) or the wife of the King’s eldest son and heir. […] Until […] 1998, the death penalty could be enforced for acts of treason by English courts.

A szótár amerikai, bővebb nagybácsija a Black’s Law Dictionary, amely ára miatt egy ideig még csak a kivánságlistámon szerepel.

Concise Dictionary of Politics 624 oldal, 11,45 €

Ez a politikai szótár is nagyon informatív, amikor az ember keres valamit. Önmagában annyira nem volt szórakoztató számomra, mert rengeteg önéletrajz szerepel benne, így ha az ember találomra kinyitja, nem feltétlenül olyat lát, ami érdekes.

A természetszerűleg a témához tartozó témákon kívül nagy figyelmet szentel a könyv a játékelméletnek és a különböző választási rendszerekkel és az azokhoz kapcsolódó elméleti alapokkal.

Mivel az előző félévben kölcsönadtam a könyvet, így nem tudok belőle fejből idézni érdekes cikket.

Dictionary of Idioms 352 oldal, 8,76 €

Ez egyike a sorozatba tartozó nyelvi szótáraimnak és egyike az Oxford idiómákkal, rögzült kifejezésekkel foglalkozó szótárainak. Van egy külön, nyelvtanulóknak készített változat, míg ez inkább az angolul már tudóknak van szánva. A gyakorlatban tartalomban nem sok különbség van, mindkettő valamilyen logika alapján felsorolja az idiómákat, megmagyarázza őket és az érdekesebbekhez rövid etimológiát is ír.

Ez is egy olyan szótár, amit időnként fel lehet csapni, böngészni és elolvasgatni az idiómákat, amelyeket vagy úgyis elfelejt az ember vagy évekig kell várnia, míg egyszer élesben alkalmazhatja őket. Az egyik meghatározó ilyen idióma az összeegyeztethetetlen dolgokról, vagy emberekről, amit még nem sikerült elsütnöm az a never the twain shall meet.

Dictionary of Islam 380 oldal, 9,7 €

Ez az iszlám vallást bemutató lexikon nagyon ígéretesnek bizonyult és sokat is tanultam belőle. Élvezhetőségét kicsit rontja a rengeteg arab eredetű szó, amelyek a szócikk címei és a megértésükhöz általában szócikkek láncolatát kell követni. Leszámítva, hogy az átírási szabályok miatt a Wikipédiás alkalmazásához kis körültekintés kell, a gyakorlatban nagyon jól megmagyarázza azokat a fogalmakat, amelyeket keres benne a témával kapcsolatban: legyen szó a vallás öt pilléréről, a legkülönfélébb irányzatokig az iszlám jogértelmezés különféle irányzataiig.

The Oxford Companion to Ships and the Sea 688 oldal, 12,64 €

Mivel egy időben kiolvastam az összes Hornblower regényt elkezdett foglalkoztatni, hogy megértsem a történet élvezhetősége szempontjából nem, de a pontos megértés szempontjából fontos tengerészeti szakszavakat, melyhez nagy segítséget nyújtott volna, ha akkor kéznél van ez a szótár.

Számomra talán ez a legérdekesebb, mert egy olyan témát dolgoz fel, amivel eddig és máshol nem kerültem kapcsolatba – nagyon sokat lehet belőle tanulni. A témából adódóan azonban hosszú szócikk láncokat kell időnként elolvasni, hogy az ember megértsen bizonyos dolgokat.

Pocket Fowler’s Modern English Usage 688 oldal, 11,12 €

Ez valamelyest kilóg a sorból, mert nem is lexikon inkább egy nyelvi eligazítást ad: gyakorlatilag stilisztikai és helyesírási útmutató az angol nyelvhez. Kikapcsolódásként olvasva vannak benne érdekes dolgok, azonban nagyon sok triviális is, pl., hogy a dominonak dominoes a többesszáma és nem dominos, ugyanakkor rengeteg idegen eredetű szó használatát és jelentését magyarázza meg.

Érdekességgel annak bírhat, akit érdekli az angol nyelv és esetleg kisebb szerkesztési munkákat is végez (nagyobbakhoz gondolom valamelyik nagyobb kiadó útmutatóját szokás használni).

Oxford Dictionary of Catchphrases 368 oldal, 8,78 € Összeállította: Anna Farkas

Ez a könyv ajándék volt egy Newsweek előfizetéshez, külön nem vettem volna meg: többek között elijesztett volna a címlapja, a lila színe és a vékonysága annak ellenére is, hogy a szerkesztőjének magyar hangzású neve van. A tartalma különböző, a popkultúrából állandósult kifejezések eredetének és jelentésének magyarázata: pl. olyanoké, mint Na mi a helyzet? vagy most illogical.

Ezek érdekesek lehetnek olyan sorozatoknál és filmeknél, amit az ember látott vagy jelenleg is adnak, a legtöbbje azonban olyan régebbi brit és amerikai sorozatokból származik, amelyeknek nem sok hatásuk volt Magyarországra. Ezek miatt olyanoknak lehet csak igazán ajánlani, akik valamelyik angolszász országban nőttek fel és így jelentéssel bírnak számukra ezek a szállóigévé vált mondások.

---

Időközben a nyelvészeti tanulmányaim megtámogatására rendeltem még két könyvet az Oxford lexikonsorozatából, de ezek valószínűleg pont azután fognak megérkezni, hogy levizsgáztam azokból a tárgyakból, amelyekhez nagyon jól jöttek volna a felkészüléshez.

Penguin Reference

Ezen könyvek kiadója mögött nincs ott egy nagy egyetem, ezért ezt úgy kompenzálják, hogy felkérik egy-egy szakterület elismert professzorát. A könyvek általános jellemzője, hogy a fentebb bemutatott papírkötésű Oxford könyvek testvérei. A könyvek nagyon szépek, szépen lekerekített sarkaik teszik egyedivé, és ezekből is rengeteg különböző van, szintén olyan 2700-3000 Ft körüli áron. Rengeteg témakörnél átfedés van a két sorozat között, ilyenkor célszerű az ár, hossz, értékelések és más szakirodalomban fellelhető ajánlások alapján eldönteni, hogy az ember melyiket válassza.

The Penguin Dictionary of International Relations 640 oldal, 11,01 €

Ez a nemzetközi kapcsolatokról szóló szótár egyike az elsőknek, amelyeket megvettem és azóta sem bántam meg. Rengeteg érdekes dolgot lehet belőle tanulni, szerepel benne némi elméleti bemutatás, néhány fontosabb történeti esemény leírása, nagyobb jelentőségű szerződések, a különböző politikai doktrínák (az elnökökről elnevezettek és a többi hidegháborús), stb. Aki nemzetközi tanulmányokat tanul, vagy érdekli a téma, annak csak ajánlani tudom.

The Penguin Dictionary of Literary Terms & Literary Theory 1024 oldal, 13 €

Ez egyike az irodalom tanárom által ajánlott két lexikonnak, az egyiket csak ajánlani tudom, a másiktól inkább óva intenék. Ez az amelyiket ajánlani tudok, a szerzők nagyon alapos munkát végeztek az irodalmi szakkifejezések összegyűjtésénél: annyira alaposat, hogy ebben a könyvben még lehet találni olyan fogalmakat, amiről nincs szócikk az angol Wikipédián (ami nagy szónak számít).

Akik nem tanultak szerbül, azoknak talán kicsit zavaró lehet, hogy a szerző valamiért óriási figyelmet szentel az összes szláv és leginkább szerb irodalmi műfajnak és fogalomnak – véleményem szerinte ebben inkább személyes elfogultsága, mint a világirodalomra tett hatás vezérli. Bizonyos fokig érdekesek ezek a leírások is, és természetesen nem csorbítja az extra információ és enyhe aránytalanság a mű érdemeit. Megfelelő nyitottsággal kezelve meglehetősen a javára válik.

Ami talán nehezíti a beavatatlanok számára a kezelését, hogy sok fogalmat egyszerűen egy vers beidézésével vagy egy tetszőleges Shakespeare dráma megadott sorára való utalással intéz el – szerencsére ez nem túl gyakori ahhoz, hogy a használhatóság kárára menjen és több az olyan eset, ahol a beidézett versek a jelenséget egy jó definíció mellett illusztrálják.

The Penguin Dictionary of Critical Theory 496 oldal, 9,63 €

Ez a másik ajánlott könyv, amelyet személy szerint nem tudok továbbajánlani egyelőre senkinek. A lexikon tartalmazza az irodalomelmélet, pszichoanalízis, filozófia, logika fontosabb kifejezéseit, művelőit és műveit, azonban a leírásokhoz egy annyira száraz és nyakatekert nyelvet használ, hogy alkalmatlan arra a célra, amire létrehozták.

Magyar lexikonok

Ezek nem alkotnak könyvtáramban egységes rendszert, a tanulmányaim részét képezték (még ha csak ajánlott irodalomként is) és ezért vettem meg őket, viszont nem bántam meg.

EU mindentudó 614 oldal, 4500 Ft

Ez egy nagyon jó és sokat ajánlott útmutató az Európai Unióhoz, eredetét tekintve egy Penguin kiadás fordítása. Azon túl, hogy szerepelnek benne az intézmények, szerződések leírásai, megmagyaráz rengeteg fontos fogalmat, alapelvet és bemutatja a fontosabb bírósági döntéseket is, melyeknek nagy hatásuk van az EU jog alkalmazására.

Sajnálatos hátrányai közé tartozik a műnek, hogy mára már elavult néhány tekintetben: még a 2004-es bővítés előtt íródott és a fordítás se lett frissítve, így a 15-ök Európájáról és Magyarországról, mint tagjelölt országról ír. Ez kicsit zavaró néhol (pl. szavazati arányoknál, parlamenti képviselők aktuális számánál), de a legtöbb szócikk szempontjából nincs jelentősége (a kiadás óta nem lépett érvénybe még új szerződés, amely megváltoztatta volna a dolgokat). Remélhetőleg a Lisszaboni Szerződés hatályba lépése esetén készítenek belőle egy frissített kiadást.

A magyar kiadásra egyébként nem sok panasz lehet nyelvi szempontból, nagyon odafigyeltek, hogy rendben legyen és kövessék az aktuális fordítói gyakorlatot. Sajnos a szerkesztők nem alkalmaznak egy nagyon fontos lexikonos konvenciót: a fejlécben nem szerepeltetik, hogy az adott lapokon melyik szócikktől melyikig tartanak a leírások. A keresést ráadásul tovább nehezítik azzal, hogy a fejlécbe berakták minden oldalra a könyv címét, így az ember akárhol nyitja ki a könyvet, azt hiszi, hogy az E betűnél jár…

Világpolitikai lexikon (1945-2005) 700 oldal, 5500 Ft

Ez a lexikon a többivel ellentétben nagyalakú és keményfedeles, tartalmát tekintve az élvonalban van. A téma a hidegháború melynek kapcsán tartalmaz életrajzokat, történelmi események bemutatását, a fontosabb országok külpolitikájának leírását, életrajzokat, nemzetközi jogi fogalmakat. Összességében ez is egy nagyon informatív, szép és érdekes könyv. Akit érdekel a téma, vagy ilyen területen tanul, annak mindenképp érdemes rászánnia öt ezer forintot (netes kedvezményekkel) erre a könyvre.

Segélyhívás számítógépen

Miközben próbáltam rájönni arra, hogy mire való az egyik soha nem égő LED a kis Acer laptopomon (mai napig nem sikerült), akadtam a használati utasításban erre a gyöngyszem figyelmeztetésre:

Segélykérő hívások
Figyelmeztetés: A készülékkel nem lehet segélykérő hívást bonyolítani. Ha segélykérő hívást szeretne indítani, akkor mobiltelefonnal vagy egyéb telefonrendszerrel kell kezdeményeznie a hívást.

Gondolom valamikor valaki Amerikában beperelte a számítógépe gyártóját, mert nem vált be az IT Crowdból ismert módszer:

Bookdepository.co.uk

A könyvesblogon keresztül ráakadtam a Book Depository nevű brit könyvesboltra, mely szinte hihetetlen módon ingyen szállít házhoz könyveket Magyarországra is. Elolvasva ezt le kellett tesztelnem és valóban működik: az árak a brit kiskereskedelmi árak alatt vannak picivel, ami azt jelenti, hogy a könyvek elfogadható áron vannak, nagyjából az amerikai Amazonnál (ahol eddig rendeltem) kicsit olcsóbban ha az ember a szállítási díjat is beleszámolja (magyar könyvesboltokkal is vagy fej fej mellett halad, vagy veri őket árban, és sokszor olcsóbbra jön ki, főleg hogy mostanában mindenhol korlátozták az ingyenes házhozszállítást). Bátortalanul kezdtem a megrendelést, és látva, hogy működik most már vissza kell fognom magam az újabb könyvhegyek megrendelésétől, így Danny Wallace rövid könyvét és Tolkien versfordításait rendeltem meg. A könyvek külön csomagolva meg is jöttek egy hét alatt a postával együtt. Bátortalanabbaknak ajánlom az egy euró körüli könyveket tesztelési célra, türelmeseknek pedig az egy eurócentért(!) kapható könyvet, mely különböző cégek politikai beállítottságát értékeli és előrendelhető a novemberi megjelenésig.
A lényeg, hogy ezzel a bolttal olcsóbb és könnyebb lett a hozzáférés a könyvekhez, így nem kell már egy hónapot várni egy hirtelen megkívánt könyvre, ami mindenképp szuper.

Nyár van, az erdők már meghaltak

Előző bejegyzésem óta csak az évszakok változtak, illetve sokáig azok sem, ha az időjáráson kívül mást is számbaveszünk, de talán újra jön a nyár: sajnos mindig amikor kezdek ebben reménykedni jön egy újabb vihar.

Mivel nem blogoltam, így nem számoltam be különösebben utazásaimról a félévben.

Még tavaly decemberben voltam a szerb Wikimédia társszervezet konferenciáján Belgrádban, amely elég izgalmasan kezdődött, ahogy az éjjel közepén csodák csodájára megérkeztem a szállodába. Kezdődött úgy, hogy ahogy megvettem a jegyem valamilyen közlekedési eszközre, azok elkezdtek sztrájkolni, amelyik épp abbahagyta a sztrájkot, az beszüntette a belgrádi járatát... Végül kb. szénaszállító szekéren csempésztem át magam az országon és érkeztem meg az éjszaka közepén a szállodába, ahol a mísz recepciós elvette az útlevelemet és adott egy szobakulcsot, amely minden jel szerint egy totál másik szállodához tartozott: mindez a belváros közepén...

Aztán voltam még idén kétszer Berlinben, egyszer a rendszerváltás és az azt megelőző kerekasztal tárgyalások 20. évfordulója alkalmából, majd a különböző Wikimédia szervezetek és a Wikimedia Foundation konferenciáján: mindkettő igencsak fárasztó és meglehetősen tanulságos volt, és legalább másodjára alkalmam nyílott meg is nézni a várost.

Ezzel elérve a jelenbe és a vizsgaidőszakba: az ELTE időnként nagyon fel tud idegesíteni a maga szervezésmódjával, a csoda, hogy közel egy év után még mindig fel tudnak idegesíteni vagy meg tudnak lepni...

Tél van, sírnak az erdők

Körbenézve a szobámban heverő ötszáz oldalnyi nyomtatott jegyzeten és a még legalább ennyi kinyomtatandóra gondolva ezt a címet adnám a vizsgaidőszakomat jellemző versnek:

Tél van, sírnak az erdők

Mivel nem vagyok költő, így prózában folytatom. Elég kemény lesz most ez a január 14 vizsgával 13 nap alatt... két egyetemen elosztva. Elég kemény évet zár majd ez a 2009-re átnyúlt vizsgaidőszak, a nem sok szabadidőmben sikerült megalakítani a Wikimédia Magyarország Egyesületet , melynek én vezetem a nemzetközi kapcsolatait - és már képviseltem is karácsony előtt egy belgrádi találkozón - bővítettem a Wikipédiát is, mostanában éppen Kanada politikai életével, és még biztos tettem egy-két dolgot: nagyon komolyat biztos nem, mert most nem jut eszembe, másrészt biztos nem jutott rá időm  a két egyetem mellett.

Ezt a blogot is utoljára októberben frissítettem, azóta szívesen írtam volna az egyetemi élményekről, az aktuális ELTE-Corvinus összehasonlításról (ahol valószínüleg az ELTE maradt volna többször alul, ahogy egyik ismerősöm megjegyezte, hiába, nem menedzserek vezetik), az egyesületalapításról és a kapcsolódó kihívásokról vagy épp a bécsi és belgrádi kirándulásaimról. Talán majd nyáron... 

Színház

A hónapban kétszer is voltam színházban. Pár hete a Magyar Színházban a Hullámtörést néztük meg, amely egy Lars von Trier film adaptációja. A másik a Mesél a bécsi erdő a Nemzeti Színházban volt.
Közös a két darabban, hogy egyik sem happy enddel végződött, a különbség az, hogy míg előbbinél egyfajta természetes véget ért a dolog, megvolt a katarzis, utóbbinál kicsit sokkosan kelltem fel a székből. Ettől függetlenül a Nemzeti Színház igazi élmény volt, akárhogy szapulták, gyönyörű parkja van és nekem még az épület is tetszett, a darab nem vetett be olyan modern eszközöket, mint a Rómeó és Júlia előadásuk, a színészek nagyon jól játszottak, csak a történet nem volt valami vidám.

Adományoztam

Hamarosan kezdődik a Wikipédiát fenntartó nonprofit alapítvány a Wikimedia Foundation idei adománygyűjtő kampánya, aminek a fordítása már el is kezdődött (részben általam). Mivel a dollár és euró árfolyama annyit változott mostanában, hogy egyáltalán nem éri meg többé az Amazonról rendelni, ezért jó példával előljárva a pénzügyi válság dacára jelképes (1000 forint) összeggel adakoztam a Wikimedia Foundation javára (sajnos az említett árfolyamváltozások miatt az adományom a dollárra váltás után kevesebbet ér, mint ha egy hónappal korábban adakoztam volna).

Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a Wikipédiát és társprojektjeit nem csak önkéntesek írják, hanem egy nonprofit alapítvány szintén önkéntesek adományaiból tartja fönn, nem keres rajta senki. Ezért, ha valaki úgy érzi, hogy sokat segített neki a Wikipédia a munkában, iskolában, életben vagy a Legyen Ön is milliomosban, akkor fontolja meg, hogy valamit visszaad a közösségnek. Hogy a legújabb könyvem borítóját idézzem "When much is taken, something is returned": én a magam részéről most visszaadtam egy keveset.

Azért is fontos, hogy mi magyarok is adakozzunk, mert nincs messze az idő, amikor igenis nyomot hagyhatunk: egyrészt az adományok mellé fűzőtt megjegyzések megjelenhetnek a Wikipédia oldalak tetején, másrészt a hamarosan megalakuló Wikimédia Magyarország Egyesület hamarosan olyan helyzetbe kerülhet, hogy a magyarországi adományokat olyan célhoz kösse, aminek közvetlenül a magyar felhasználókra is hatással van (azon túl, hogy hozzájárul az emberiség tudásának szabad elérhetőségéhez az egész világon az emberiség minden tagja számára): hogy ez a cél értelmes legyen a magyarországi adományoknak már most mérhetőeknek kell lenniük.

Időszerű tájékoztatás

Az ELTE-s tájékoztatási rendszernek még fényéveket kell javulnia. Csak két példa:

• utolsó nap tudom meg, hogy aznap van egy ösztöndíjpályázat leadási határideje, így lemaradok róla. A pályázati időszakról véletlenül sem tudtak vola e-mailt küldeni (amelyet az ELTE ímélnek ír a beiratkozási lapjain), vagy kirakni az ETR-be, ahova minden más érdektelen apróságot ki írnak a hírek közé
• az irodalomelőadást tartó tanárnő titkárnője az első előadás előtt 3 órával külddi ki az e-mailt, hogy október 1-ig meg se lesz tartva az óra, majd a mai napon megismétli trükköt; az úgy tűnik csak a Corvinuson szokás, hogy beküldjenek valakit helyettesíteni, főleg ha szakmába vágó tárgyról van szó, amihez tartozik szeminárium is.

Szeretik a szakot?

Ma együtt utaztam a HÉVen egyik, sajnos alkotói szabadságát töltő Corvinusos tanárommal, aki meglepetésemre felismert (gondolom az általa oktatott tankönyv árult el a kezemben) és megkérdezte vajon szeretjük-e a szakot.

Természetesen rávágtam, hogy igen, de belegondolva sem tartom másként. A társaság jó, a körülményekre semmi panaszunk nem lehet (épület, technika, TO, stb.; ismerve más hazai egyetemeket ez nem igazán lehet kérdéses), az embernek nem köti le annyi idejét az egyetem, hogy ne tudná megvalósítani önmagát mellette (a Corvinus G-karos szakjaival ellentétben ez egyértelmű előny, hamár nem ad közgazdász diplomát).

Annak ellenére, hogy félig az ELTE-n tanulok, legbelül továbbra is közgázos vagy inkább Corvinusos maradtam.

Reptér

Egy ideje már nem írtam, leginkább mert nem volt időm. Ami lefoglalt az az ELTE, és az hogy elválalltam egy egyesületi alapszabály lefordítását.  Jelenleg épp a reptéren ülök és a Pannon ingyen wifijén netezek, amíg felszáll a gépem Németországba, úgy négy óra múlva. Bad Urachba megyek éppen egy Európai Ifjúsági Parlamenti ülésre.
A reptérre való kihozásom az utolsó pillanatban fixáltam le, így a megszokottnál jóval korábban kint vagyok, egy HVG-vel felszerelkezve. Ami megment az unalomtól, az hogy itt van a laptopom, és hogy a Pannon ingyen internetet ad (a szintén elérhető T-Mobile ezzel ellentétben keményen lehúzna ugyanezért a szolgáltatásért).
A Bad Urach-i ülés szervezője Jorg, aki tavaly a budapesti ülésen a mi bizottságunkhoz kapcsolt újságíró volt és a mostani kiküldetésünk egyik célja az itthagyot nadrágjának a visszajuttatása :).

A fordító munka közben

ELTE meg egyebek

Nos a kezdeti benyomások ellenére az ELTE kezd megtetszeni, ezért remélem, hogy sikerülni fog beiratkozni a héten...
Közben kijött a Google a saját böngészőjével, ami nagyon gyors, vannak benne vicces dolgok (pl. a biztonságos módú böngészés külön figyelmeztet, hogy vigyázzunk a titkosügynökökre és a mögöttünk álló megfigyelőkre), és vannak hiányosságok (nincs RSS) és idegesítő hibák (pl. hogy az angol helyesírásellenőrzőt nem lehet kikapcsolni, és néhol elég fura lett a fordítás, pl. a "Keresés" szó elé mindig berak egy &-jelet, ami elég zavaró.)
Kijött a Picassának, a Google webes fényképalbumának is az új verziója, most(?) már be lehet állítani a képekhez Creative Commons licenceket (a zseniális fordítónak nem volt ideje megnézni a hivatalos CC licenc fordításokat, és így totál hülyeségek jöttek ki :( ), és ami talán több embert hoz majd lázba, hogy lekoppintották a Facebooktól a lehetőséget, hogy meg lehessen jelölni a képeken, hogy ki van rajtuk (bár hogy ezt hogy kell, arra nem jöttem rá).
Kb. ennyi erre a hétre, az idegesítő helyesírásellenőrző miatt nem igazán tudok most többet írni, vagy linkeket berakni. Ha már beiratkoztam az ELTE-re, akkor gondolom felszabadultabban tudok írni az egyetem előnyeiről, hátrányairól és egyéb benyomásaimról.

Bad Karma és ELTE csalódások

Az utóbbi napokban rám jár a balszerencse, de azzal is jár, hogy egyre inkább kiábrándulok az ELTE-ből, ahol még el se kezdtem tanulmányaimat – hiába vettek fel csonk nélkül.

A beiratkozási napot ugyanis lekéstem, mert félrenéztem a dátumot, ezért bementem ma reggel, ahol voltak már százan akik szintén hasonlóan jártak. Sajnos csak bent vettem észre, és amikor megkérdeztem, hogy mi ilyenkor az eljárás, akkor a normális válasz helyett (t.i. hogy szeptember 2-ig lehet pótolni), azt kaptam, hogy ha tudom, akkor menjek haza és hozzam be még 11-re. Meg is szerveztem, hogy meglegyen minden 11-re, 12-re végre be is lehetett jutni a folyosóról, ahol százan álltak, ventilláció nélkül, a terembe, ahol a beiratkozás folyik. Igen ám, de ekkor derítették ki, hogy mégse íratkozhatok be, mert most a volt ELTE-seknek van a beiratkozási ideje, így jöjjek vissza következő héten...

Miután már amúgy is nagyon boldog voltam, hogy itt mindenki halál kompetens, és a bal kéz tudja mit csinál a jobb, megmondták, hogy a szaktájékoztatók majd jövő héten lesznek, hogy pontosan mikor, azt majd kiragasztják a hírdetőtáblára (hogy azért is külön be lehessen menni).

Összességében nagyon rossz tapasztalataim vannak eddig az ELTE-vel, és tapasztalatból állíthatom, hogy a Corvinus jobb hely; a mai napon kb. százszor nagyobbra tartom, hogy oda járhatok.

Dél-Oszétia

Meglehetősen sokkolóak számomra a grúziai történések. Eddig valahogy naívan hittem benne, hogy háborúk már nem igazán történnek a civilizált világban. Ehhez a hitemhez ragaszkodtam a bizonyítékok ellenére is, azonban az utóbbi napok történései megcáfolták bennem ezt a hitet.
A világ tehetetlenül nézi, ahogy Oroszország miszlikbe szaggatja Grúziát, talán csak azért, hogy egyenlítsen a nyugattal szemben „Koszovó elvesztéséért.” Ez a fajta elégtétel számomra barbárnak és embertelennek tűnik, még ha Dél-Oszétia függetlenné tétele is lenne a cél, akkor is sokkal 21. századibbnak tartanék egy Koszovó-szerű megoldást, mint egy háborút; egy olyan háborút mely túlterjed a vitatott terület határán és mely polgári célpontok bombázásával jár.
Az egész konfliktus alatt ráadásul mindenki tehetetlen, a valóságban az játszódik le, mint a The Hollowmen adásában, hogy nehogy megsértsék Oroszországot. Természetesen nem szabad elfelejteni, hogy az adott térségben nem volt béke az oroszok közbelépése előtt sem, Chinvallit a fővárost a tankok megjelenése előtt a grúz hadsereg támadta lövegekkel, ugyanakkor nehezen hiszem el, hogy Grúzia népírtáshoz folyamodott volna, ahogy azt az oroszok állítják. A Dél-Oszét tartomány elnöke, az angol Wikipédia szerint kvázi az egyik maffiacsalád támogatásának köszönheti győzelmét.
Azt sem felejtettem el naívságomban, hogy a világon most sincs béke és nyugalom, a „szabad világ vezetője” ebben a pillanatban is két országban folytat hadi cselekményeket és eddig és talán még most is erősen gondolkodik Irán lerohanásán... Mauritániában múlt héten puccs volt, stb. Mégis bíztam benne, hogy „igazi háború” nem lesz több, ami Grúziában megy azt nem  tudom kizárni a tudatomból, mint „mozi”-t, ez számomra – koromnál fogva, bármennyire bizarul hangzik – az utóbbi évek első  annyira „valóságos” háborúja, mint Szerbia 1999-es NATO-bombázása volt.