Endami

Magyar Wikipédia Magazin

2008. június 1., vasárnap

CouchSurfing

Most érkeztem haza Strasbourgból, de már tervezem is a következő útat Eindhovenbe. Az egyetlen bökkenő az, hogy a fapados lehetőségek eléggé drágák már, így hogy spóroljak pár nappal előbb kéne érkeznem, és pár nappal később indulnom, mint amikorra van fix szállásom.

A probléma egyik lehetséges megoldásaként felfrissítettem profilomat a www.couchsurfing.com-on, illetve adakoztam is a site javára, mert az ötletet jónak tartom és elsősorban azért mert ezzel megerősített taggá válok és kevesebben néznek szatírnak, ami fontos ha szeretném kihasználni a szolgáltatást.

2008. május 24., szombat

Eurovízió - élő blogolás

21:06: Lement a Molitva című szám, most jönnek a műsorvezetők, és GTG persze belebeszél a szövegébe.

21:07: Amikor angolul beszélnek akkor nagyon zavaró, de jól jön, hogy tud franciául és le tudja fordítani a francia szövegeket.

21:08: Kezdpdik a román szám. Ihen bejönnek az átvezető videók a számok között: egy valamelyest modern táncbemutató, vagy koreográfia, amivel valamilyen módon kiteszik a következő állam zászlóját. Az egész előtt áttűnik egy képeslap szöveg az éppen következő ország nyelvén.

21:11: A román ok olaszul énekelnek, vagy legalábbis nagyon olasznak hangzik, ha odafigyelek.

21:12: Következnek a britek. "Even If" című szám, egy idősebb néger énekes diszkószínek előtt.

21:14: A britek a Big Four közé tartoznak, akik rögtön a döntőbe kerülnek, anélkül, hogy az elődöntőben kellene szerepelniük, így ezt a számot eddig nem hallottuk. A nagy négy adja az EBU költségvetésének nagy részét, és félnek, nem támogatnák ennyire, ha nem lenne biztosított helyük a döntőben.

21:15: Következnek az albánaok. Egy 16 éves lány lép fel, korán kezdte és már százmilliók előtt lép, érdekes lehet ezt feldolgozni.

21:18: A közvetítést a neten a www.eurovision.tv címen lehet követni, és az m1 is közvetíti, kb. fél perc csúszás van a kettő közt, és egy igen nagy minőségi ugrás. A netes közvetítés mégis teljesen élvezhető, amikor nem közvetítették itthon a fesztivált, azon keresztül néztem meg.

21:20: Jönnek a németek, szintén Big Four. Kíváncsi vagyok milyen lesz. "No Angels" az együttes, Dissappear a szám címe. Egy lányegyüttes szerűségről van szó.

21:22: A Telegraph.co.uk-n is van élő blogolás az eseményről: http://blogs.telegraph.co.uk/arts/couchpotatoes/may08/eurovision3.htm

21:24: Örményország. Ez a szám tetszik, pörgős, és az énekesnő se néz ki rosszul.

21:27: A szövegnek nem sok értelme volt azt meg kell hagyni. Jönnek a bosnyákok, az átvezető videókat nem változtatták meg az elődöntő és a döntő közt. A bosnyák dal címe "Pokušaj" - Próbáld meg.

21:28: A szöveg és a szám is tetszik.

Megpróbállak megcsókolni, te meg csinálj úgy mintha bolond lennél.

21:31: Kapcsolják Belgrád főterét, áttérek a netes közvetítésre. Jófejnek tűnik a csaj. Óriási tömeg a belgrádi városháza előtt.

21:33: Lenyűgöző hangulat az utcán, igazán sajnálom, hogy nem mentem ki Belgrádba, pedig tervben volt. Kár, hogy nincs Pesten kivetítő sose az Eurovízióról, a versenynek sajnos nincs itthon elég nagy kultúrája, és mindig elrontjuk a megfelelő énekes kiválasztásánál.

A szerb csaj egyébként azzal kezdte a szövegét, amit GTG nem tudott lefordítani, hogy nézzük mennyi zászló, mekkora tömeg, milyen hangulat, hogy megcsinálták.

21:37: Jön a finn szám. Hangzásban tök ugyanolyanok, mint a tavalyi Lordi, a különbség, hogy ezeknek látszik az arca és némelyiknek a szőrtelen felsőteste is...

21:39: Az eurovision.tv oldal úgy tűnik nehezen viseli a forgalmat. Az élő közvetítés továbbra is megy, ha minden igaz, részben peer-to-peer technológiát alkalmazva, ahogy az előző években.

21:40:  Jönnek a horvátok. Ez a szám nagyon bejön.

Látod barátom, én mindent megjegyzek
és elmondhatom, hogy e szám
és millió másik között nincs semmi különbség.

Az öreg nagyon bejön. A szám szövegének angol fordítása: http://www.diggiloo.net/?2008hr

21:44: Lengyelek, az énekesnő az ízlésemnek kicsit sokat töltött a szolárium alatt.

21:47: A Telegraph bloggere az izraeliek előadásáról:

Now on to Israel. This young man was so nervous he evidently forgot to put his shirt on before his waistcoat, and is now bouncing up and down, surrounded by other chiselled young Israeli chaps. If my friend Michele were here, she'd have fainted by now. Just a shame they weren't wearing army uniforms.

21:50: Izland. Tipikus tucatszám sajnos, idén kevés olyan van, amit nem tartok többre ennél... Ez persze az én zenei érzékemet is minősítheti, de a számok 85%-a a szerelemről szól, és nincs benne semmi olyan extra, ami megragadjon...

21:52: Nemcsak az átvezető videók ugyanazok, mintha Gundel Takács Gábor átvezető szövegei is megegyeznének, lehet hogy felvételről nyomják be...

21:54: Törökök, nem is rossz szám, háttérzenének teljesen elmegy.

21:55: Még kb. egy óra és elindulok, hogy elinduljunk Strasbourgba. [Na ez egy szép mondat lett...]

21:56: Fele lement, újra műsorvezetők, hallkítom is le a tv-t. Úgy imádom, ha franciául beszélnek. Nem figyeltem, de mintha a műsorvezető csaj átöltözött volna, elég gyakran szoktak az eurovíziók alatt.

21:57: Green Room. Itt ökörködnek, nem olyan viccesek, mint az elődöntő alatt. A fél perc csúszás kicist túl sok, már mindjárt kezdődik a következő szám, és a netes közvetítésen még mindig a műsorvezetők beszélnek, de nagyon ki van centizve, amint abbahagyják a szöveget, addigra pont elkezdődik a szám, a tényleg élő közvetítésen.

22:00: Portugálok a színpadon, a második elődöntő utolsó száma voltak ők, ha jól emlékszem.

22:02:  Jönnek a lettek, a másik olyan szám, ami megmaradt az emlékezetemben, "A tenger farkasai". A fellépők a kommentár szerint tényleg láttak már tengert közelebbről. Ennek a dalnak sincs túl bonyolult szövege, de legalább nincs semmi köze a szerelemhez.

22:07: Svédek. A fellépő nő mielőtt férjhez ment volna már nyert egyszer Eurovíziót. Fogalmam sincs, hogyan világítják meg úgy, hogy feketefehér legyen, de jó trükk az biztos.

22:10: Dánok jönnek. Most már szinte meg vagyok győződve, hogy GTG ismétli önmagát. Ez a "Celebrate good times come on" valahonnan ismerős.

22:13:  Grúz énekesnő. GTG-t idézve: születése óta vak, menekülttáborban nőtt föl. A szám arról szól, hogy a béke el fog jönni. Ez egyike a különleges számoknak, ami nem a szerelemről szól.

22:17: A Telegraphosok sem tudják, hogyan váltott színt a svéd énekesnő:

Peter and I can't work out how they managed to make the Swedish singer, Charlotte Perrelli, appear in black and white at the beginning of her turn. It was a bit like the beginning of the Wizard of Oz, with her turning colour halfway through.

22:18: Ukránok: Ani Lorak - Shady Lady

22:22: A műsorvezetők hülyéskednek. Több mint 100 millió néző. A műsorvezetőnő már megint átöltözött. A műsorvezető egyébként egy híres zenész, lépett már fel és írt is zenét az Eurovízióra, a női társa egy reggeli műsort vezet. A kiválasztásnál kritérium, hogy meg tudjanak szólalni élőben franciául és angolul is.

22:23: Franciák, szintén Big Four. Érdekes videóbal harangozták be őket az elődöntő végén: a pasi magának dobálta a mikrofont, miközben a helyszín állandóan változott: többek közt a fürdőkád és egy hapi leütése is belefért a képsorok közé, ha jól emlékszem. A tavalyi számuk nekem bejött, és ez se volt rossz szerintem. Szép, hogy szerbül fejezte be: "Hvala, Belgrade!" - Köszönöm Belgrád!

22:26: Azerbajdzsán operaáriával készült vona? A felük angyalnak van öltözve, a felük nőnek néz ki és rekedt férfi hangja van. Az összahtás kicsit megint Lordis, de nem rossz, talán Európának ismét bejön egy ilyen szám.

22:30: Jönnek a görögök. Az átvezető videó meglehetősen erotikusra sikerült egy csokolózó fiatal párral. Ez a szám nekem egész bejön, szépek az énekeslányok. Ez is szerelmes szám, de nem szerepel benne túl sokszor a "love" szó, helyette a szívéhez vezető titkos kombinációt emlegeti folyamatosan, amely rejtély a hallgató ("you") számára.

22:34: Spanyolok. Szintén Big Four. Hasonló hülyeségnek tűnik a beharangzó alapján, mint az ukránok tavalyi száma. Tipikus kecsöp-szong: a spanyoloknak megy az ilyen nyári számok létrehozása, de kell egy kis humorérzék is, hogy ezt a 40 év körüli kicsit szándékosan szerencsétlenül kinéző énekest küldjék be: ez a bátorság mintha hiányozna belőlünk, pedig hatásosabb lehet, mint eddigi próbálkozásaink voltak.

22:38: Jönnek a szerbek. A férfi műsorvezető írta a számot. A refrén azt jelenti, hogy aludj szépen, a szöveg angol fordítással elérhető itt. A szláv számokból eddig a sorrendem tetszés szerint: horvát, bosnyák, szerb.

22:41: Oroszok. Fellép Jevgenyij Plusenko is elvilge. Kár hogy angolul énekel, gyakorolhatnám az oroszom. Ez az utolsó előtti szám, az utolsóak a norvégok. A szavazásról pont le fogok maradni, elkezdek visszatekerni egy kazettát, hogy meglegyen a vége is, ha a netről esetleg letörölnék, mire hozzájutnék.

22:45: Feltűnt végre Plusenko is a szám második felére.

22:47: Norvégok:Maria - Hold on Be Strong. Szép skandináv énekesnő, szerelemnek szerelem, de nem olyan rossz.Utolsó szám. Ez után jön még egy szerb művészeti bemutató miután bemutatták a számokat újra röviden. Ezt követően jön a kedvenc részem a telefonos körkapcsolás, amiről pont le fogok maradni... :-(

22:50: A körkapcsolás az ami miatt már kiskoromban bejött nagyon nekem az Eurovízió. Az első amit láttam, az talán Koppenhágában volt, és a műsorvezetők a skandináv országokból bejelentkezőkkel a saját nyelvükön tudtak beszélni. Ez számomra nagyon lenyűgöző volt.

22:51 "Europe start voting now!"

22:52: Az élő közvetítést ezennel befejezem mára, kezdek izgulni az utazás miatt, és még biztosnak kell lennem, hogy nem hagyok itthon semmi fontosat.

Emlékeztető: Towel Day május 25.

Towel Day :: A tribute to Douglas Adams (1952-2001)

Május 25-én Douglas Adams emlékére ismét elérkezik a Towel Day vagyis a törülközőnap. Ezen a napon mindenkinek javasolt egy törülközőt magával víve emlékeznie a nagyszerű íróra.

Hivatkozások

Emlékeztető: Eurovízió ma este 20:55

Az idei Eurovízió döntőjét 20:55-től közvetíti az MTV1 élőben. A döntőn a 25 fellépő között nem lesz ott a magyar Csézy, mert nem szavazták tovább a döntőbe (nem is csodálom, nem volt semmi extra az előadásában, hangjában szerintem, ráadásul nem is magyarul énekelt, ami érdekessé tette volna a nemzetközi közönség számára.

Ami a közvetítést érinti, ha valakit esetleg szintén úgy zavarna, mint engem, hogy Gundel Takács Gábor pont belebeszél a műsorvezetőkbe, az a hivatalos honlapon élőben nézheti a közvetítést. Én a részemről az MTV-n hallgatom meg a számokat és az együttesek bemutatását, majd leveszem a hangot és nézem a neten azokat a részeket, amikor a műsorvezetők beszélnek.

OPNI bezárás - thank you SZDSZ

A kormányunk, és szabaddemokrata egészségügyi minisztereink megfontolt döntésének köszöbhetően bezárták az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetet (OPNI), hogy ezzel spóroljanak és eladják a nagyon sokat érő ingatlant.

Nos az eredmény: az ingatlan még mindig kihasználatlanul áll, de az emberi költség óriási. Az utcára kitett betegek akik most hajléktalanszállóban élnek, eltüntek a rendszerben, vagy csak kószálnak céltalanul. Nem is beszélve a leépített orvosokról és nővérekről, akiknek szintén az OPNI-ban adtak szállást, hogy a gondozottak közelében lehessenek.

Hivatkozások:

Eurovízió - Lettország

Talán nem a zenei minőség miatt, melyről nem igazán tudok semmilyen objektív minősítést adni, hanem az előadásmód, és az egyediség miatt a másik szám, ami felkeltette a figyelmem az idei Eurovízión a lettek Wolves of the sea című száma.

Bár a szöveg elég repetitív, talán azért is megfogott, mert Strasbourgban Lettországot fogom képviselni, és mert emlékeztetett a Hornblower sorozatra.

Eurovízió - Horvátország

Az idei Eurovízión sajnos kevés szám volt, ami különös lett volna, vagy megfogta volna a figyelmem.

Az egyik ezek közül a horvátok előadása volt:

2008. május 23., péntek

A balszerencse áradása

Itt írtam e nekem nagyon tetsző gyerekkönyv-sorozatról.

2008. május 22., csütörtök

Korrupédia

Ma hallottam a rádióban a hírt, hogy a Fidelitas [vagy egyes források szerint a Fidesz] a Wikipédia mintájára létre akarja hozni a Korrumpédiát (ilyen vagy valami hasonló fantáziadús nevet választva; elvileg a korrupedia.hu címen lesz elérhető lassan), melyen az MSZP és SZDSZ korrupciós ügyeit listáznák. Ez az ötlet önmagában nem rossz, de a létrehozó szervezet miatt három alapvető hiba van vele:
  • az objektivitás sérül a létrehozó szerv politikai elkötelezettsége miatt
  • teljesen egyoldalú lesz, mert kizárják a Fidesz korrupciós ügyeit bemutató cikkeket
  • az egyoldalúsága miatt csak a jobboldaliakat fogja megerősíteni meggyőződéseikben, ahelyett, hogy bármi hatással lenne a leleplezett baloldal szimpatizánsaira
Egy ilyen kezdeményezésnek szerintem csak akkor lehet értelme, ha egy politikailag független szervezet üzemelteti és betartja az objektivitás és semlegesség alapelveit. Amíg nincs ilyen, addig javasolt a nevezetességre számot tartó ügyekről, oldaltól függetlenül, a Wikipédián írni semleges, forrásokkal és tényekkel alátámasztott szócikkeket.

2008. május 21., szerda

Raoul Wallenberg tér

Stockholmban sétálgatva rátaláltam a Raoul Wallengbergnek szentelt térre, melyen két elemmel emlékeztek meg a példaképemről:

Egy szoborcsoporttal, mely ha minden igaz, a félelmet, elkeseredettséget szimbolizálja.

Illetve egy nagy kőgolyóval, melyre körülbelül a következő feliratot vésték több nyelven, köztük magyarul: "Az út egyenes volt, amikor megölni vitték a zsidókat. Az út kacskaringós és veszélyes volt, tele akadállyal, mikor [menteni próbálták a zsidókat.]"

A kőgolyó egy a térre átlósan érkező ösvényen áll, mely a helyi zsinagógából és zsidó múzeumból vezet a térre.

A zsinagóga udvarán egy emlékfalon fel van sorolva kb. 5000 Holokauszt-áldozat neve, köztük nagyon sok magyaré
.

El Al security

Csurtus blogját olvasva gondoltam ideje nekem is leírni, én hogy éltem meg az El Al légitársaság biztonsági vizsgálatát.
Én alapból úgy mentem oda, hogy előzőleg a bátyámat külön elvezették, hogy tüzetesebben megvizsgálják. A félelmeim nem voltak alaptalanok, igaz nem vetkőztettek le, de alaposan kikérdeztek. Ott ronthattam el a dolgot, hogy hirtelen nem tudtam, hogy voltam-e már életemben Szarvason, ami mint később kiderült nem a konkrét hely miatt fontos, hanem az ottani zsidó ifjúsági tábor miatt. Lényeg a lényeg, ezután végigkérdeztek magyarul, majd miután bevallottam, hogy tudok angolul egy középkorú hölgyhöz küldtek, hogy ő is kikérdezhessen.
Eljutottunk az első egy-két kérdésig, miután a szekuritis hátrébb állt, elkezdte baszogatni a walki talkiját, majd kb. az egész reptéren kihangosítva elkezdett bele héberül beszélni, konzultálva a közelben álló másik biztonságival is közben. Ennél a pontnál kb. azt gondoltam azt mondja: "találtunk egy terroristát, ismétlem találtunk egy terroristát, ez nem gyakorlat, nem gyakorlat".
Mire odajött egy nagyon csinos fiatal tisztnő, aki bemutatkozott, mint gyakornok, és megkérdezte nem bánom-e, ha ő is kikérdez, miközben az idősebb nő felügyeli. Mondtam, hogy nem bánom, így is úgy is ki kell kérdezniük, akkor már tegye ez a csinosabb alkalmazott. Mint gyakorlópéldány, már az első kérdést elrontotta:
Megkérdezte voltam-e már Izraelben, mire rászólt héberül az idősebb tiszt, mire újra megkérdezte hogy voltam-e már Izraelben, viszont kicsit más nyelvtani szerkezetet használva... Úgy látszik nem mindegy, hogy hogy kérdezik... De nem húztak csőbe, mindkétszer tartottam magam a sztorimhoz :). Ezután már csak a teljes életemet kellett elmesélnem beleértve, többek közt: hova jártam gimibe, hogyan kell felvételizni az egyetemre, mit tanulok az egyetemen, milyen tárgyaim vannak, mi a fenéért kell filozófiát tanulnom az egyetemen. Közben a reptérre engem kikisérőket is kikérdezték, hogy nem akarok-e elszökni a csoporttól és kint maradni Izraelben.
A csoportban egyébként nem én jártam a legrosszabbul: az egyik lányt állítólag levetkőztettek és utólag két biztonsági tiszt kísérte fel a gépre a check-in után, míg egy srácnak akinek kinyitották a csomagját nem rakták azt utána fel csak a másnapi gépre (kárpótlásul kapott egy egységcsomagot benne mosószerrel, fogkefével, és egyéb nélkülözhetetlen kellékekkel).

Magyarok Háza, Stockholm


Stockholmi tartózkodásunk alatt az ottani Magyar Házban szálltunk meg. A házat a svédországi magyar egyesületek tartják fent, és a magyar utazók számára Svéd viszonylatban nagyon baráti áron nyújtanak szállást (150 korona / fő / éj). A háznak van egy magyaros atmoszférája, mintha az ember ki sem mozdult volna otthonról, éppen hogy még mélyebbre merészkedett volna Magyarországba, a társalgóban a Duna TV-adó szól, a könyvtárban és a házban elszórt könyvespolcokon, a szobákban magyar népviseletbe öltöztetett babák vannak, a svéd nemzeti ünnepeken nagy gulyássütést rendeznek.


A ház maga 15 percre van a belvárostól, kb. 5 percre a metrótól, amivel minden elérhető. A kényelmi fokozat arányos az árral, és a szerencsétől is függ (nekem például az utolsó napra valamilyen oknál fogva csak egy kanapé jutott, amin bár nem vagyok magas, nem tudtam kinyújtani a lábam...).

Az ott töltött utolsó nap meghívott vacsorára az ottani Katolikus kör, mely tagja a 60-as évek óta minden héten összegyűlnek egy közös vacsorára. Számomra nagyon meglepő volt, milyen élénk az ottani magyar közösség, bár igaz, hogy a tagok főképp idősebbek voltak, de beszámoltak róla, hogy a gyerekeiket is megtanították magyarul, illetve a helyi magyar cserkészetbe járatták. Elmesélték, hogy a magyar papjuk aki volt, az már Spanyolországban prédikál, mert ott a paphiány miatt jobban megfizetik, de a nagyobb ünnepekre kifizetik neki a repjegyet, hogy magyar misét hallgathassanak.

Liberated from the library

A minap közjog vizsga után bementem a könyvtárba és kétszáz forint leperkálása után kiszabadítottam két könyvet, melyet már selejtezésre ítéltek. A két vaskos kötet a külügyminisztérium levelezését tartalmazza a második világháború alatt, a különböző nagykövetek jelentéseivel. Gyakorlatilag végig lehet követni a teljes történelmet, a tárgyalásokat a szövetségesekkel és minden mást. A két könyv egy minimum ötkötetes sorozat része, mely már nem kapható, a többi kötetet nem tették szabad prédává eddig, vagy már elvitték; remélem viszont, hogy a könyvtárban maradt helyben olvasható példány a sorozat köteteiből.

2008. május 20., kedd

Copy edit

Mostanában érdekel az angol nyelvű szövegek korrektúrázása és ezért elkezdtem utána olvasgatni kicsit a dolgoknak, bár mélyebb beleásódáshoz egy állás vagy legalábbis egy kis befektetés kellene. Lényeg a lényeg, érdeklődésemnek köszönhetően nyitottabb lettem arra, hogy felfigyeljek az egyes szövegekben használt helyesírási elgondolásokra. A lényeg a lényeg, az angol helyesírás még feleannyira sem egységes, mint a magyar és minden kiadónak megvan a maga stílusa, aminek felismerése egyfajta rejtvény lett számomra.
Hogy kipróbáljam magam, megpróbálkoztam pár angol wikipédiás cikk korrektorozásával, de némelyik cikket, melyet nem anyanyelvűek értek nem sikerült kihámoznom a szándékolt jelentést, és így a vizsgaidőszak idejére feladtam.
Mindenesetre akit érdekel a téma elérhető ingyenesen a Guardian és az Európai Unió formai útmutatója, illetve az AP egyik szerkesztőjének kérdésekre adott válaszai kereshető adatbázissal az interneten.

Alkoholreklámok betiltása

A jövő héten Strasbourgban részt veszek egy az Európai Parlamentet modellező eseményen, ahol az egyik megtárgyalandó téma az alkoholreklámok teljes betiltása lenne. A direktíva egyik pontja szerint a nemzetközi eseményeket, illetve a nemzetközi figyelemre számot tartó eseményeket nem szponzorálhatná főképp alkoholos italok előállításával foglalkozó cég; továbbá megtiltaná a TV-adásokban a product placementet, így kedvenc szereplőink ezentúl csak kamu sörmárkákat favorizálhatnának. A javaslathoz fűzött indoklás a tagállamok szabályainak egységesítése, hogy a média területére is kiterjeszthető illetve biztosítható legyen az áruk és szolgáltatások szabad áramlása.
Első benyomásom az volt, hogy ennek súlyos gazdasági következménye lenne és nem biztos hogy csökkentené az alkohollal összefüggésbe hozható 200 000 haláleset éves számát az Unióban.
Másrészről meglepett a törvényalkotók csavaros észjárása arra, hogy megközelítsék az egységesítést. Az alaphelyzet, hogy ha pl. A országban tiltott az alkoholok reklámozása, akkor B országból nem lehet oda megfelelő vágás nélkül műsorokat importálni (vagy sugározni). Ezt a problémát én személy szerint úgy közelíteném meg, hogy megpróbálnék valamilyen közös nevezőt találni, ugyanakkor meghajolok a szövegezők határozottsága előtt.
Talán túl sok benne az idealizmus, mert erősen kétlem, hogy egy ilyen javaslat ebben a formájában át tudna menni az alkohollobbi kereszttüzén, de ez egy jó kiindulási alap, ahonnan el lehet kezdeni az alkudozást.

A tervezetről csak annyit, hogy hivatkozási száma COM 2008/03 (COD), de a neten még nem találtam meg (ellentétben a tárgyalandó másik javaslattal), így nem tudok nyilatkozi afelől, hogy áll és egyáltalán létezik-e ez a javaslat. A felvetés mindenesetre érdekes.

Dél-amerikai magyar drogfutárok

Nem tudom őket sajnálni.

2008. május 10., szombat

Kelet-Kongó: Nincs rá szó

Az eheti Economistból, a kelet-kongói szörnyű állapotokról, különösen a tömeges jelenségnek tekinthető erőszakokról:
Most victims, as ever, are women and girls, some no more than toddlers, though men and boys have sometimes been targeted too. Local aid workers and UN reports tell of gang rapes, leaving victims with appalling physical and psychological injuries; rapes committed in front of families or whole communities; male relatives forced at gunpoint to rape their own daughters, mothers or sisters; women used as sex slaves forced to eat excrement or the flesh of murdered relatives. Some women victims have themselves been murdered by bullets fired from a gun barrel shoved into their vagina. Some men, says a worker for the UN's Children's Fund (Unicef), have been forced to simulate having sex in holes dug in the ground, with razor blades stuck inside.

2008. május 7., szerda

Economist podcast

Miután nyenyec már egy csomoszór írt az Economist felolvasott kiadásáról, most végre én is letöltöttem, és az egyetemre menet halgattam. Az eddigi tapasztalat az, hogy ez nagyon okos kihasználása az utazással töltött üresjáratnak (az átszállások és gyaloglás miatt összességében több információhoz jut az ember mintha mondjuk könyvet olvasna). Ami tapasztalat, az az, hogy a magyar metrók olyan hangosak, hogy azokon nem lehet hallgatni, de azt leszámítva már két-három utazás után úgy érzem, tájékozottabb vagyok a világban.
Aminek igazán örülnék az ha a HVG illetve más magazinok, esetleg újságok is követnék a példát ( a cikkek egy része eleve elérhető a neten is, a felolvasás ugyan extra pénzbe kerül, de növelné a megjelenési felületet és a vakok és gyengénlátoknak is jobb a profi emberi felolvasás, mint a gépi).

Intelligens ügyfélszolgálat

Mostanában azt tapasztalom, hogy a laptopom lemerül egy óra használat után, úgy hogy kb. 60%-ról leugrik 4%-ra a töltöttség, ami elég szomorú... Írtam tegnap éjszaka emiatt a szervíznek, azt hittem, hogy a legutóbbi alaplapcseréhez lehet köze a dolognak.
A szervízesek ma délelőtt válaszoltak, hogy valószínüleg zárlatos az akkumulátor és már meg is rendelték garanciára az újat, nekem csak be kell mennem a régi akkuval amikor megjön az új.
Természetesen ez a normális viselkedés, számomra viszont pozitív élmény volt, hogy nem feltételezték, hogy én vagyok a hülye (mint internetszolgáltatóm ügyfélszolgálatosai szerintem gyakran teszik), hanem a megadott információk alapján proaktívak voltak (nem kérdeztek külön rá, hogy akkor most akarok-e új akkut, tudták hogy garanciális, így nincs okom nem akarni). Ha valakinek esetleg van választási lehetősége, ezt a céget (Delta) csak ajánlani tudom.

2008. május 6., kedd

Riksdag: a svéd parlament



A svédországi képeimet bemutató sorozat első tagjaként kezdeném a svéd parlamenttel a Riksdaggal. Az Európai Ifjúsági Parlamenti ülés első ülésnapja (General Assembly) (az eseményt lezárása, az elfogadott határozatok megvitatására; jelen esetben két ilyen ülésnap volt) a svéd parlament épületének egy kisebb, becslésem szerint kb. 200-250 képviselőt befogadni képes 2. kamarájában volt.
A svéd parlament nagyon szép, belülről pasztelzöld falak, szőnyegek, festmények és szobrok fogadják az embert, az egész hangulata családias, legalábbis nekem annak tűnt a magyar Parlament elnyújtottságához képest (ez különösen a belépéskor a lépcsőházban tűnt szembe nekem, a svéd parlament inkább kicsi de magas, míg a magyar elnyújtott és magas).

A terem nagyon jól felszerelt volt, mikrofon minden két ülés mellett (melyek használata azonban gondot okozott, ugyanis ha felállt az ember akkor már túl messze voltak, ha ültek akkor nem lehetett látni ki beszél, köztes megoldás a görnyedés volt..) volt pl kivetítő is, ez nevezhető standardnak egy konferenciaterem kapcsán, ami hozzáadott érték volt az a szép festmény a falakon, az üvegkupola és a díszítés.

Egy dolgot igazán sajnáltam, mégpedig, hogy nem fért bele az ott töltött időbe, hogy körbevezessenek minket az épületben és esetleg elmeséljék a történetét, vagy bevigyenek olyan helyekre, ahova turistaként egyébként nem lehet (Stockholmban egyébként mindenhova nehéz bejutni turistaként, mert a múzeumok [hát még az alapból nem múzeumnak szánt intézmények, mint a palota vagy a parlament...] a minimális nyitvatartási időért versengenek egymás közt...).

2008. május 3., szombat

Internet sivársága cont'd

Mai legújabb internetes és valóvilágbeli frusztrációm az egyetemmel kapcsolatos. Elvileg most 8-ától lehet szakirányt választani, de nem derül ki sehonnan, hogy ez ránk is vonatkozik-e, ha igen akkor milyen szakirányok közül lehet változtatni, és mi köztük a különbség.
Ehhez társul, hogy a szakomhoz tartozó honlapon még mindig nem jöttek rá, hogy vannak bachelor szakok is, hiába vezették be őket két éve. Semmi jele annak, hogy ezt észrevették volna, hogy vannak akik csak III. évfolyamig járnak és utána újra felvételizniük kell; hogy vannak akik szeretnének a még most is létező szakokhoz tartozó információkhoz, nem csak a kis túlzással már rég megszűnt szakokhoz tartozókhoz...

2008. május 2., péntek

A net elsivárosodása

Azzal töltöttem a ma estém, hogy digitális kamerákat nézegettem a neten, mert ami most van, az bár nagyon jó, kicsit nagy is, és nem fér be a zsebembe.
Ki is néztem egy igéretesnek kinézőt, a Benq T800-ast, de erről a modellről abszolút semmit nem lehet megtudni a neten a hivatalos reklámanyagon kívül. Ez a kisebb gond, a nagyobb gond, hogy ha az ember rákeres a kamerát tesztelő oldalakra, akkor bejön rengeteg találat, ami magát tesztnek tűnteti fel a keresési találatok között, de valójában a reklámanyag másolata. Ráadásul a találatok közt van tucatnyi személyes/szakmai-személyesnek tűnő blog is, amelyek nem nyújtanak semmilyen új információt.
Amikor már feladtam, rákerestem az eggyel előbbi generáció tesztjeire, de amit lehet találni, annak a helyesírása és fogalmazása siralmas...

Bár nem most ért először ilyen sokk, mégis nehéz megemésztenem. Azon még túltenném magam, hogy a net tele van piócákkal, de azt már nehezen tudom elképzelni, hogy még senki nem vette a fáradtságot, hogy leírja a gondolatait erről a fényképezőgépről.

2008. május 1., csütörtök

Talált dal és videó

Már régóta tervezem, hogy írok a stockholmi útról, illetve hogy rakok fel képeket, de egyelőre ez nem jön össze... Addig is itt egy dal a Belgától és egy reklám, ami tetszett:

2008. április 16., szerda

Irány Svédország!

Holnaptól Stockholmban leszek, várost nézni illetve szerepelni az Európai Ifjúsági Parlament regionális ülésén.
Az ülés első napján minden résztvevő országnak be kell mutatkozni, és ezt segítendő, ma bementem a Deák téri TourInformba, ahol nagyon készségesek voltak, sikerült elhoznom olyan angol nyelvű Budapest prospektust, ami nagyon magas szinten használja a nyelvet, csak ámúltam a sok ismeretlen szó és a szép fogalmazás fölött. Nyugodt lehetek, hogy az idelátogató külföldieket nem ez fogja elriasztani. A prospektus mellett kaptam még, svéd nyelvű bemutató füzetet Budapestről, és egy svéd-finn-norvég Budapest térképet. Az más kérdés, hogy az ülés látogatóinak 90%-a nem svéd lesz, de olyan lelkesek voltak, és én is örültem, hogy van svéd nyelvű tájékoztató is.
Más kérdés, hogy a svéd korona beszerzése a hazai pénzváltókban legalább olyanszintű vadászatot igényel, mintha Ürgümplü petákot akarnék venni. Remélem a svédek forint vásárlási hajlandósága nagyobb, mint a magyarok korona eladási képessége...

2008. április 15., kedd

Beszéljünk az oktatásról

A minap jött hozzánk angol órára egy educator Angliából és tartott egy gondolatébresztő órát. Azzal kezdte, hogy megmutatta ezt a YouTube videót:
Majd a videó kapcsán elmesélte, hogy ő London egy, a régi lepusztult dokkok helyén felépített városrészének, Stratfordnak dolgozik az oktatásban. Elmesélte, hogy Angliában összevonták a social servicest és az oktatási minisztériumot, ami azzal jár, hogy a tanárnak/oktatási rendszernek igen is oda kell figyelnie a diákja társadalmi hátterére, biztosítani kell, hogy biztonságban, egészségben legyenek, stb., és ha ezek megvannak, akkor ott lép be a vendégelőadónk, akinek a feladata az hogy a munkapiacon alkalmazható készségeket oktasson nekik, illetve a tanárokat megfelelően továbbképezze.
Alkalmazhatósági képességen rengeteg ideált értenek kezdve az önállóságtól, a "meg tudom csinálni" hozzáálláson át a kreaitivitásig, mely tulajdonságokkal rendelkezniük kellene a diákokkal, hogy kapjanak állást. Ahogy a videó is tanúsítja a ma diákjai a jövő állásaiért szállnak majd harcba, így az előadó hozzáállásából azt szűrtem le, hogy úgy tartja, fontosabbak ezek a hozzáállások kialakítása, mint a tradicionális tanítás (különösen a városnegyedében, ahol főleg szegény családok vannak).
Nekem tetszett az óra, mert kiderült, hogy náluk sem rózsás a helyzet, és hasonló problémáik vannak, mint nálunk: a diákokat nehéz lekötni, sokan kilépnek a rendszerből, stb.
A kialakult vita során én azt az álláspontot vettem fel, és azóta is el- elgondolkodom a kérdésen, hogy szép dolog megtanítani a gyerekeket, hogyan keressenek a neten valami információ után, meg hogy hogyan tanuljanak de kell valami alap amiről elindulnak. Ez az alap kellhet a világ megértéséhez, de ami fontosabb egy közös platformot teremt, ami meghatározza, hogy kik vagyunk: hogy sarkított példával éljek, ha találkozom egy európaival, valószínű hogy közös bennünk, hogy tanultuk Shakespeare valamelyik művét az iskolában, a magyarok ismerik József Attila nevét, stb. Félek, hogy a túl modern oktatásban erodálódhat ennek a belénk doktrinált, közös nevezőnek egy része.
Ennek ellenére nem vagyok a változtatások ellen, a rendszer nagyon szuboptimális, ha csak azt nézem, hogy az érettségire az utolsó évben megtanultak alapján mentem (és nem a négyév alatt tanultak átismétlésével), és ami a közös alap ellen szól: az érettségi óta több Shakespeare drámát olvastam, mint a gimnázium alatt összesen...

2008. április 10., csütörtök

Kizsákolás




Megérkeztek az amerikai Amazonról rendelt könyveim végre, kb. 2 hét után. Ami érdekes volt, hogy a Postán ahol átvettem (mert először nem voltam otthon) a postazsákkal együtt adták át, és a dobozban zacskós levegő(!) is volt. A kibontás pillanatait ábrázolják a csatolt képek.
[reklám]Apropó Amazon, mindenki lekötelez aki a jobboldali logókra kattintva kezdi meg Amazonos rendelését, mert míg pluszköltséggel nem jár a vásárlónak, számomra talán hoz pár centet (tényleg centeket csak, kb. 25-30 ilyen nagylelkű rendelés után tudnék én mondjuk egy könyvet venni).[/reklám]

2008. április 9., szerda

Óceánárium

Óceánárium

Izraelben az utolsó napok egyikét egy Óceánáriumban töltöttük (érdekes nevet adok neki, hisz valójában a Vörös-tenger partján állt). Lehetőségünk nyílt különböző akváriumi vízi állatokat nézni (mint pl. cápákat), és volt egy vízalatti kilátó is, ahol eredeti, majdnem háborítatlan környezetükben szemlélhettük meg az állatokat körülbelül 10-20 méter mélyen a víz alatt.
Miközben ott voltunk épp volt egy cápaetető show, aminek kicsit csökkentette a fényét, hogy a cápáknak elég kb. hetente egyszer enniük, és a túristák kedvéért naponta megteszik, így érthetően nem voltak éhesek. Mindenesetre jó alkalom volt ez, hogy kiderüljön a cápák még soha nem ettek meg egészben egy embert.

Szlovákia

A hétvégén egy radikalizmusról szóló szemináriumon vettem részt Szlovákiában, ahol nagyon jól éreztem magam. Különösen érdekes volt az iszlám radikalizmus kialakulását bemutató előadás egy angol származású izraeli politológus kutatótól/professzortól.
Az előadások egy Pöstyén melletti szállódában voltak egy dombon, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt az egész vidékre, és amikor nem volt semmilyen előadás betervezve, ellátogattunk Vrbovéba.Vrbové Benyovszky Móric szülővárosa, aki nagyon eseménydús életet élt, csak címszavakban: harcolt a lengyel nemesi felkelésben az oroszok ellen, kamcsatkai fogság/száműzetés, szökés, Franciaországban a király kegyei közé kerül, Madagaszkár királyává választják. A városka másik érdekessége az volt, hogy bemehettünk a helyi több mint száz éves zsinagógába, mely a helyi zsidó közösség apadásával együtt az összeomlás közelgő jeleit mutatja: az ablakok hiányoznak, a tető ázik, a mennyezetfreskók málnak az időjárás viszontagságaitól, bútor nincs; szóval el lehet képzelni. Érthető okokból nincs is nyitva se a hívők, se a túristák előtt, így exkluzívnak számító képeket készíthettünk bent, melyek talán adakozásra bírnak egy nagyon gazdag embert.
A zsinagógában készült képeim megtalálhatóak a Wikimedia Commonson.

2008. március 23., vasárnap

Párnacsata

Tegnap voltunk párnacsatázni a Deák téren a Gödörnél. Nagyon vicces és felszabadult élmény volt, összegyűlt kb. 100 fiatal és püföltük egymást, az adrenalintól vagy valami más hormontól mindenki arcára mosoly ült, a tollpihék meg csak úgy szálltak és hulltak, mintha havazna és a köveken több centi vastagon összegyűlt. Ha lesz ilyen megint, mindenkinek ajánlom, egy 10-15 percre nagyon jó szórakozás, és teljesen feltöltődik tőle az ember.

Holt-tenger

Folytatva az Izraelt bemutató képes sorozatot, legyen most szó a Holt-tengerről. Bár kevés képet készítettem a partján, ami sokkal fontosabb, azok az élmények, amik hozzá kapcsolódtak.
Először is amit nem hittem volna, tényleg fent marad rajta az ember, anélkül, hogy bármit kellene csinálnia, ha akarna se nagyon süllyedhetne el benne. Emiatt a mentőcsónak a parton nem is csónak, hanem inkább csak egy szörfdeszkaszerűség.A másik dolog, amit szintén látni kell, hogy az ember felfogja azt, amit mindig hall, hogy nagyon sós. Bár nem nagyon kóstoltam meg a vízet, a só jelenléte tagadhatatlan, kezdve a vízből kiálló óriási sókristályokig, illetve a vízben lévő kövek pengeélességéig (szintén a sókristályok miatt) egészen a környékbeli kövekre kifejtett maró hatásig.
A Holt-tengeri élményekhez még hozzátartoznak a fejünk felett elsüvítő F-15-ös, vagy F-16-os rajok, melyek a közeli kiképzőbázisról szállnak fel gyakorlatozni.

2008. március 9., vasárnap

Jeruzsálem


Jeruzsálembe késő délután érkeztünk, a városba lesötétítve mentünk be, és így amikor kiszálltunk a buszból meglepetésként tárult elénk a város látképe az Olajfák hegyéről. A hegyen meghallgattuk az idegenvezetőnk előadását, többek közt arról, hogy már a Bibliában benne van, hogy Dávid király megvette a Szent-hegyet és mégis muzulmán mecset illetve mauzóleum van rajta most.

Az Olajfák-hegye után tettünk egy sajnos túl rövid sétát az Óvárosban, majd elmentünk a Síratófalhoz, és onnan a szállodánkba. A Siratófalhoz este mentünk, de még így is rengeteg ortodox zsidó imádkozott előtte, illetve a falhoz tartozó barlangban.

2008. március 6., csütörtök

Back from Israel

Visszajöttem Izraelből ami csodálatos volt, a gépem, rajta a képekkel véleményem szerint épp Szingapúr felé hajózik, de azért még reménykedem. Amint meglesz minden feltétel, írok még az útról, mert győnyörű és nagyon változatos országról van szó.

2008. február 3., vasárnap

Kezdődik a suli

Holnap kezdődik a második félév az egyetemen, várom is meg nem is. Egyrészt már kezdtem kicsit unatkozni itthon, és kiolvastam már majdnem a Terry Pratchett gyűjteményem.Az új órarendem egyelőre rosszabbnak tűnik, mint az előző, az időbeosztást tekintve, pl. lesznek lyukas órák és olyan időpontok, amikor egyszerre két helyen kellene lennem. De nem panaszkodom, sok izgalmat tartogat még ez a félév, február végén megyek Izraelbe, és utána talán Németországba, ahova beneveztünk egy versenyre.

A szabadidőmet, mint fentebb jeleztem főleg olvasással töltöm, mert ugye sztrájkolnak az amerikai sorozat írók. A köyvek amiket olvasok mostanában főleg Pratchettek, mert tőle rendeltem vagy 15 könyvet az Amazon.de-ről. Az érdekesség az, hogy a 6 eurós szállítási díjat is beszámítva mind olcsóbb volt, mintha itthon vettem volna őket. Annyit sajnáltam azért, hogy a könyvek helyesírását amerikaiasították, ezzel megszentségtelenítve azokat...

Frissítés: Németország sajnos nem jött össze..., de majd jövőre!