Irány Svédország!

Holnaptól Stockholmban leszek, várost nézni illetve szerepelni az Európai Ifjúsági Parlament regionális ülésén.
Az ülés első napján minden résztvevő országnak be kell mutatkozni, és ezt segítendő, ma bementem a Deák téri TourInformba, ahol nagyon készségesek voltak, sikerült elhoznom olyan angol nyelvű Budapest prospektust, ami nagyon magas szinten használja a nyelvet, csak ámúltam a sok ismeretlen szó és a szép fogalmazás fölött. Nyugodt lehetek, hogy az idelátogató külföldieket nem ez fogja elriasztani. A prospektus mellett kaptam még, svéd nyelvű bemutató füzetet Budapestről, és egy svéd-finn-norvég Budapest térképet. Az más kérdés, hogy az ülés látogatóinak 90%-a nem svéd lesz, de olyan lelkesek voltak, és én is örültem, hogy van svéd nyelvű tájékoztató is.
Más kérdés, hogy a svéd korona beszerzése a hazai pénzváltókban legalább olyanszintű vadászatot igényel, mintha Ürgümplü petákot akarnék venni. Remélem a svédek forint vásárlási hajlandósága nagyobb, mint a magyarok korona eladási képessége...

Beszéljünk az oktatásról

A minap jött hozzánk angol órára egy educator Angliából és tartott egy gondolatébresztő órát. Azzal kezdte, hogy megmutatta ezt a YouTube videót:
Majd a videó kapcsán elmesélte, hogy ő London egy, a régi lepusztult dokkok helyén felépített városrészének, Stratfordnak dolgozik az oktatásban. Elmesélte, hogy Angliában összevonták a social servicest és az oktatási minisztériumot, ami azzal jár, hogy a tanárnak/oktatási rendszernek igen is oda kell figyelnie a diákja társadalmi hátterére, biztosítani kell, hogy biztonságban, egészségben legyenek, stb., és ha ezek megvannak, akkor ott lép be a vendégelőadónk, akinek a feladata az hogy a munkapiacon alkalmazható készségeket oktasson nekik, illetve a tanárokat megfelelően továbbképezze.
Alkalmazhatósági képességen rengeteg ideált értenek kezdve az önállóságtól, a "meg tudom csinálni" hozzáálláson át a kreaitivitásig, mely tulajdonságokkal rendelkezniük kellene a diákokkal, hogy kapjanak állást. Ahogy a videó is tanúsítja a ma diákjai a jövő állásaiért szállnak majd harcba, így az előadó hozzáállásából azt szűrtem le, hogy úgy tartja, fontosabbak ezek a hozzáállások kialakítása, mint a tradicionális tanítás (különösen a városnegyedében, ahol főleg szegény családok vannak).
Nekem tetszett az óra, mert kiderült, hogy náluk sem rózsás a helyzet, és hasonló problémáik vannak, mint nálunk: a diákokat nehéz lekötni, sokan kilépnek a rendszerből, stb.
A kialakult vita során én azt az álláspontot vettem fel, és azóta is el- elgondolkodom a kérdésen, hogy szép dolog megtanítani a gyerekeket, hogyan keressenek a neten valami információ után, meg hogy hogyan tanuljanak de kell valami alap amiről elindulnak. Ez az alap kellhet a világ megértéséhez, de ami fontosabb egy közös platformot teremt, ami meghatározza, hogy kik vagyunk: hogy sarkított példával éljek, ha találkozom egy európaival, valószínű hogy közös bennünk, hogy tanultuk Shakespeare valamelyik művét az iskolában, a magyarok ismerik József Attila nevét, stb. Félek, hogy a túl modern oktatásban erodálódhat ennek a belénk doktrinált, közös nevezőnek egy része.
Ennek ellenére nem vagyok a változtatások ellen, a rendszer nagyon szuboptimális, ha csak azt nézem, hogy az érettségire az utolsó évben megtanultak alapján mentem (és nem a négyév alatt tanultak átismétlésével), és ami a közös alap ellen szól: az érettségi óta több Shakespeare drámát olvastam, mint a gimnázium alatt összesen...

Kizsákolás

Megérkeztek az amerikai Amazonról rendelt könyveim végre, kb. 2 hét után. Ami érdekes volt, hogy a Postán ahol átvettem (mert először nem voltam otthon) a postazsákkal együtt adták át, és a dobozban zacskós levegő(!) is volt. A kibontás pillanatait ábrázolják a csatolt képek.
[reklám]Apropó Amazon, mindenki lekötelez aki a jobboldali logókra kattintva kezdi meg Amazonos rendelését, mert míg pluszköltséggel nem jár a vásárlónak, számomra talán hoz pár centet (tényleg centeket csak, kb. 25-30 ilyen nagylelkű rendelés után tudnék én mondjuk egy könyvet venni).[/reklám]

Óceánárium

Óceánárium

Izraelben az utolsó napok egyikét egy Óceánáriumban töltöttük (érdekes nevet adok neki, hisz valójában a Vörös-tenger partján állt). Lehetőségünk nyílt különböző akváriumi vízi állatokat nézni (mint pl. cápákat), és volt egy vízalatti kilátó is, ahol eredeti, majdnem háborítatlan környezetükben szemlélhettük meg az állatokat körülbelül 10-20 méter mélyen a víz alatt.
Miközben ott voltunk épp volt egy cápaetető show, aminek kicsit csökkentette a fényét, hogy a cápáknak elég kb. hetente egyszer enniük, és a túristák kedvéért naponta megteszik, így érthetően nem voltak éhesek. Mindenesetre jó alkalom volt ez, hogy kiderüljön a cápák még soha nem ettek meg egészben egy embert.

Szlovákia

A hétvégén egy radikalizmusról szóló szemináriumon vettem részt Szlovákiában, ahol nagyon jól éreztem magam. Különösen érdekes volt az iszlám radikalizmus kialakulását bemutató előadás egy angol származású izraeli politológus kutatótól/professzortól.
Az előadások egy Pöstyén melletti szállódában voltak egy dombon, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt az egész vidékre, és amikor nem volt semmilyen előadás betervezve, ellátogattunk Vrbovéba.Vrbové Benyovszky Móric szülővárosa, aki nagyon eseménydús életet élt, csak címszavakban: harcolt a lengyel nemesi felkelésben az oroszok ellen, kamcsatkai fogság/száműzetés, szökés, Franciaországban a király kegyei közé kerül, Madagaszkár királyává választják. A városka másik érdekessége az volt, hogy bemehettünk a helyi több mint száz éves zsinagógába, mely a helyi zsidó közösség apadásával együtt az összeomlás közelgő jeleit mutatja: az ablakok hiányoznak, a tető ázik, a mennyezetfreskók málnak az időjárás viszontagságaitól, bútor nincs; szóval el lehet képzelni. Érthető okokból nincs is nyitva se a hívők, se a túristák előtt, így exkluzívnak számító képeket készíthettünk bent, melyek talán adakozásra bírnak egy nagyon gazdag embert.
A zsinagógában készült képeim megtalálhatóak a Wikimedia Commonson.

Párnacsata

Tegnap voltunk párnacsatázni a Deák téren a Gödörnél. Nagyon vicces és felszabadult élmény volt, összegyűlt kb. 100 fiatal és püföltük egymást, az adrenalintól vagy valami más hormontól mindenki arcára mosoly ült, a tollpihék meg csak úgy szálltak és hulltak, mintha havazna és a köveken több centi vastagon összegyűlt. Ha lesz ilyen megint, mindenkinek ajánlom, egy 10-15 percre nagyon jó szórakozás, és teljesen feltöltődik tőle az ember.

Holt-tenger

Folytatva az Izraelt bemutató képes sorozatot, legyen most szó a Holt-tengerről. Bár kevés képet készítettem a partján, ami sokkal fontosabb, azok az élmények, amik hozzá kapcsolódtak.
Először is amit nem hittem volna, tényleg fent marad rajta az ember, anélkül, hogy bármit kellene csinálnia, ha akarna se nagyon süllyedhetne el benne. Emiatt a mentőcsónak a parton nem is csónak, hanem inkább csak egy szörfdeszkaszerűség.A másik dolog, amit szintén látni kell, hogy az ember felfogja azt, amit mindig hall, hogy nagyon sós. Bár nem nagyon kóstoltam meg a vízet, a só jelenléte tagadhatatlan, kezdve a vízből kiálló óriási sókristályokig, illetve a vízben lévő kövek pengeélességéig (szintén a sókristályok miatt) egészen a környékbeli kövekre kifejtett maró hatásig.
A Holt-tengeri élményekhez még hozzátartoznak a fejünk felett elsüvítő F-15-ös, vagy F-16-os rajok, melyek a közeli kiképzőbázisról szállnak fel gyakorlatozni.

Jeruzsálem

Jeruzsálembe késő délután érkeztünk, a városba lesötétítve mentünk be, és így amikor kiszálltunk a buszból meglepetésként tárult elénk a város látképe az Olajfák hegyéről. A hegyen meghallgattuk az idegenvezetőnk előadását, többek közt arról, hogy már a Bibliában benne van, hogy Dávid király megvette a Szent-hegyet és mégis muzulmán mecset illetve mauzóleum van rajta most.

Az Olajfák-hegye után tettünk egy sajnos túl rövid sétát az Óvárosban, majd elmentünk a Síratófalhoz, és onnan a szállodánkba. A Siratófalhoz este mentünk, de még így is rengeteg ortodox zsidó imádkozott előtte, illetve a falhoz tartozó barlangban.

Back from Israel

Visszajöttem Izraelből ami csodálatos volt, a gépem, rajta a képekkel véleményem szerint épp Szingapúr felé hajózik, de azért még reménykedem. Amint meglesz minden feltétel, írok még az útról, mert győnyörű és nagyon változatos országról van szó.

Kezdődik a suli

Holnap kezdődik a második félév az egyetemen, várom is meg nem is. Egyrészt már kezdtem kicsit unatkozni itthon, és kiolvastam már majdnem a Terry Pratchett gyűjteményem.Az új órarendem egyelőre rosszabbnak tűnik, mint az előző, az időbeosztást tekintve, pl. lesznek lyukas órák és olyan időpontok, amikor egyszerre két helyen kellene lennem. De nem panaszkodom, sok izgalmat tartogat még ez a félév, február végén megyek Izraelbe, és utána talán Németországba, ahova beneveztünk egy versenyre.

A szabadidőmet, mint fentebb jeleztem főleg olvasással töltöm, mert ugye sztrájkolnak az amerikai sorozat írók. A köyvek amiket olvasok mostanában főleg Pratchettek, mert tőle rendeltem vagy 15 könyvet az Amazon.de-ről. Az érdekesség az, hogy a 6 eurós szállítási díjat is beszámítva mind olcsóbb volt, mintha itthon vettem volna őket. Annyit sajnáltam azért, hogy a könyvek helyesírását amerikaiasították, ezzel megszentségtelenítve azokat...

Frissítés: Németország sajnos nem jött össze..., de majd jövőre!

Kibaszott Iwiw

Ismeretlenül levelekkel zaklat. Már kibaszott elegem van az ilyen felhasználókból itt az Iwiwen, örülnék, ha kezdenének vele valamit mert kibaszott idegesítő. Ezzel kéne foglalkozniuk ahelyett, hogy az e-mail címeket olvashatatlanokká teszik....

A fenti szavakkal "jelentettem" az imént egy felhasználót az Iwiwen, aki valami hülye weboldal reklámját küldte el nekem és még pár száz embernek akiket sem ő sem én nem ismerek. A levélből látszódhat, hogy kicsit már elegem van a dologból, hogy egymásután már vagy az ötödik spam e-mailt kapom olyan emberektől, akiket nem is ismerek, és általában mire kibontom a levelet a felhasználói fiókot már törlik is és így nekik nem tudok ilyen stílusban válaszolni.
Ez rosszabb, mint amikor az ember körüzeneteket kap, mert pszichológialiag más reakciót vált ki, legalábbis bennem. A körüzeneteket az egyik ismerősömtől kapom, és magából a tényből, hogy ilyet kapok fontos információkat vonhatok le az adott személyről, ezáltal is megmutatva hogy érdeklődöm az adott személy iránt és gondozom a barátságunk. (Az mellékes, hogy a levont információ általában rossz fénybe állítja a küldőt, de ez az ő hibájuk...)
Az ismeretlenektől kapott üzenetek azon túl, hogy levélszemetek egy spamszűrő nélküli levelezési rendszerben (=Az Iwiwben), nem nyújtják a megelégedést a leszűrt információval és a "feladó kizárása" gomb nyújtotta lehetőségekkel (törölt felhasználókat kizárni nem sok értelme van...).

Az e-mailek eltüntetése rész a kifakadásomban arra utal, hogy van idejük a fejlesztőknek lekódolni, hogy az ismerőseid e-mail címét ne lásd, de nincs idejük írni egy-két algoritmust, arra, hogy észrevegyék ha valaki mondjuk egyszerre tíznél több olyan embernek üzen, aki nincs az elfogadott ismerősei között.

New Soul

A dal az új Macbook Air reklám mögött, Yael Naim izraeli énekesnőtől a New Soul.
[Via MFKWCRG és Macsupport]

Anorexiás laptopok

A régebbi laptopok megfélemlítve érzik magukat a Macbook Air vékonyságától és ezért mindent bevetnek, hogy vékkonyabbak legyenek.

Blog.hu karbantartás és az Index címlapja

Az Index címlapján jóideje elérhetőek linkek bizonyos blogbejegyzésekre, gyakran az Index.hu saját szolgáltatóján a blog.hu-n elhelyezett blogokat előtérbe hozva. Ma épp úgy esett, hogy a blog.hu karbantartás alatt volt, és minden blog helyett egy

A blog.hu karbantartás miatt zárva. Gyere vissza nyolc körül.

szöveg fogadta az összes látogatót. A jelek szerint elfelejtettek az Indexnek szólni erről, mert jelenleg csak blog.hu-s blogokat ajánlanak a címlapjukon, és azok rendre a karbantartó üzenetre viszik az embert... ennyit az előrelátásukról, még ha csak rövid karbantartásról is volt szó.

Boldog Wikipédia-napot!

Ma hét éves az angol Wikipédia, mely 2001-ben látta meg a napvilágot, és ennek a jegyében január 15-e a Wikipedia Day, de a tűzijáték elmarad, mert mindenki az új Macbook Airről áradozik, amit még hónapokig nem fogok látni élőben és legoptimistább számításaim szerint még évek kellenek míg egy az enyém lesz...
Most ha kreatív kedvemben lennék kitölthetném az űrt és elemezhetném a jövőjét és a múltját egy ilyen kezdeményezésnek, de ezt nem teszem, helyette itt egy kép az egyik kedvenc netes képregényemből a Wulfmorgenthaler-ből:

I'm back on Wiki

Ma kismértékben átkonvertáltam a kötelezőt hasznossá és írtam kezdtem el írni (egy cikk sosincs igazán kész) két cikket a Wikipédiába a szakmai kommunikáció házimat felhasználva. A két cikk a Koszovó történelme, ami lehet hogy nem teljesen részletekbemenő de legalább átfogó és hiánypótló, és az Ahtisaari-javaslat, mely kb. 2/3-át én írtam harmadát az angol wikiből fordítottam (bár abban nincs róla külön szócikk) így talán kicsit kusza.

Nyuszi a hegyen

View Larger Map

Colletto Fava, Olaszország

Környezettudatos e-mailezés

A szlovén EU-elnökség hírlevelének a végén:

Please consider your environmental responsibilities before printing
this email.
Magyarul: Kérem fontolja meg felelősségét a környezet iránt mielőtt kinyomtatja ezt az e-mailt!

Bár maga a hírlevél nem feltétlenül olyan amit kinyomtatnék, szívesen látnék hasonló üzeneteket netes boltoktól kapott levelek végén, vagy pl. repülőjegy rendelésnél(ahol elég a számot felírni mondjuk egy cetlire...).

Selján Down?

Meglepve tapasztaltam, hogy Selján Péter történelem tételes honlapjáról eltűntek a tételek. Ez azért szomorú, mert az ő tételei nagyban hozzájárultak a sikeres történelem érettségimhez, és úgy gondoltam állandó és hasznos tényezővé tud válni a tanulási segédeszközök piacán (mindezt úgy, hogy ingyenes is ráadásul).
A lényeg, hogy szomorú lennék, ha nem állna talpra az oldal, legalább a már eddig elkészített tételek elérhetővé tételére, még ha engem már nem is tud szolgálni (pedig jól jött volna egyik vizsgámhoz...).

[Frissítés]: A hiba az én oldalamon lehetett, kár hogy csak most a vizsga után vettem észre, hogy mégis él az oldal :(

Facebook the spam economy

Pár hónapja vagyok tagja a Facebooknak, de lassan kezd kicsit nagyon elegem lenni belőle. Meg kell hagyni, néhány szempontból fényévekkel megelőzi az iWiW-et, és így százszor szórakoztatóbb, kiemelném a fényképkezelő részét, ahol be lehet azonosítani ismerőseink és összegyűjti az összes rólunk készült képet mások profiljaiból, de a benne levő alkalmazások egyenlővé tették a vírusmarketinget a "spammeld a barátaiddal", ami kiöli az élvezetet.
A Facebookban az tetszett, hogy az ember a saját adatlapját (profilját) viszonylag egyedire, és a személyiségét kifejezőre tehette bizonyos "alkalmazásokkal" melyek apró dobozként mutatták pl. a legutóbb megnézett filmeket, vagy az épp hallgatott zenét. A gond az, hogy amikor az ember telepít egy alkalmazást, akkor az első dolog amit lát az egy felszólítás, hogy hívja meg a barátait is, telepítsék ők is az adott alkalmazást.
Ezzel két gondom van, 1) nem akarom spammelni a barátaimat amíg nem próbáltam ki saját magam, mit tud az adott alkalmazás, 2) ez teljesen kiöli a vírusosságot az egészből... Az még külön idegesítő, hogy míg sokszor ki átugorható a meghívásos rész egy pár extra kattintással, sok alkalmazást ki se lehet próbálni, ha az ember nem hívja meg pár ismerősét azonnal.