Sea Battle Stockholmba

A finn, lett, észt és svéd Erasmusosokat buliztató szervezetei közös szervezésében a múlt héten bulihajózáson vettem részt körülbelül kétezer cserediákkal együtt. A három napos program lényege a nagy bulizás volt egy stockholmi pihenővel (hogy újratölthessék a hajót és a Svédországban tanuló cserediákok is felszállhassanak).

Hétfőn indultunk Stockholmba. Jellemző módon a hajóra szállva a kabinom ajtaja nem nyílt ki és a hajó ácsának/lakatosának kellett megszerelnie, miközben a szobatársamnak ígérkező litvánok elkezdtek szervezkedni, hogy akkor ki-kinek a szobájába költözzön és ki költözzön mellém, amivel annyira felidegesítettek, hogy ott is hagytam őket a fenébe, hagy variálgassanak kedvükre és elmentem sörözni a barátaimmal. Mire visszajöttem, a sokadik variáció utánra sikerült úgy szervezkedniük, hogy saját kabinom lett, ami a lehető legjobb megoldás volt. Ezen az úton egyébként elég jó kabinokat kaptunk, volt bennük pl. plazmatévé, így három hónapja először nézhettem TV-t...

Az út nagyban beharangozott bulizás része igazából nem volt olyan nagy szám, mert kb. mindenki a saját baráti társaságával volt egy-egy kabinban vagy a folyosókon, szóval hiába voltunk 2000-en, a végeredmény csak 200 db 10-fős parti lett...

Stockholmba megérkezve én lettem a baráti társaságunk idegenvezetője, mint olyan aki már voltam ott korábban és egész jól ismertem a várost, még mindig minden ugyanott volt, ahol áprilisban hagytam; és még mindig nagyon szép a város, csak hát hidegebb volt, mint tavasszal.. Sajnos nem jutott időnk, hogy még egyszer bemenjünk a Vasa múzeumba, megnézni a kiállított 17. századi hajót.

A visszaút kb. ugyanolyan volt, mint az oda út, de mivel biztonsági okokból nem árultak tömény alkoholt, így lassabban ment a lerészegedés :) (persze ez sem gátolt meg mindenkit, az egyik spanyol csávót állítólag letartóztatták és megbírságolták a hajón). Én már elég korán elmentem aludni, mivel nem sok izgalmas dolog történt, de legalább az ágy kényelmes volt.

Åland-túra 3. nap

Finnországi utam második, harmadik napját Turkuban és Helsinkin átutazóban töltöttem. Ebéd után indultam tovább Mariehamnból, ismét a kocsik alatti szinten kaptam kabint; ráadásul a finnek helyzeti előnyben voltak, mert ők már Stockholm óta folyamatosan ittak szóval már részegek voltak, mire felszálltam. Ezen felül valaki jó ötletnek találta, hogy a dohányzót a lift mellé telepítse... A lényeg a lényeg, szerencsére saját kabinom volt ismét.

Turkuba este érkeztem meg, ahol a piactéren várt a szállásadóm Christian, egy finn történész-diák. Leraktuk a csomagomat az IKEA katalógus alapján berendezett lakásában, ahol a barátnőjével lakik és elmentünk találkozni az egyik ismerősével a törzshelyükre. Itt sikerült gyors egymásutánban meginni három és fél sört, még mielőtt aludni tértünk volna.

Másnap viszonylag korán keltünk én akkor kezdtem érezni a sör hatását és teljesen úgy éreztem, mintha egy hajón lennénk... Ennek ellenére reggeli után elindultunk a szállásadómmal és a barátnőjével megnézni Turkut. Christian - történész révén - kb. minden épületről elmesélte, hogy micsoda és mi állt ott korábban. Megnéztük a helyi várat meg a templomot, aztán megettük Finnország legolcsóbb kebabját (itt a kebab/pizzériák kb. egymás lábát tapossák és így a finn árszínvonalhoz képest féláron van a gyros).

Végül a szállásadóm felrakott a buszomra vissza Helsinkibe, ahol már bezárt a könyvesbolt, ahova be szerettem volna még menni, és így a hajóm előtt két órával korábban érkeztem a terminálra, ahol felajánlották, hogy 3€-ért átraknak az eggyel korábbi hajóra, ami pont akkor állt be, ráadásul ez egy órával gyorsabban is tette meg az utat, mint ahogy számoltam és amikor a buszmegállóba értem épp bent állt egy  busz, ami Tartuba ment, szóval a visszaút elég simán ment.

Åland-túra 2. nap

A finnországi utamat folytatva megérkeztem Mariehanmnra. Szerencsére elég sima utam volt, a hajón saját kabinom lett végül és mint az egyetlen Ålandon kiszálló utas, külön ébresztést is kaptam a személyzettől, igaz a rezesbanda elmaradt most. A szigetre hajnali négykor érkeztem, így a kompállomáson dekkoltam ki azt a kb. 3-4 órát, amíg felkelt a nap - közben én voltam az egyetlen utas az egész épületben és a helyi személyzet is csak kétszeres túlerőt tudott kiállítani, még a takarító bevetésével is.

Az állomáson sikerült szereznem egy térképet, amin Mariehamn kb. egy két centi szer két centis területet tett ki, de aztán a reklámok közt elrejtve sikerült találnom egy nagyobb térképet is, ami nagyon szép volt, csak nem igazán voltak bejelölve azok a dolgok, amikre kíváncsi voltam (pl. a Parlament).

A város maga egyébként nem túl nagy és az utcákat örökzöld fák és füves szegélyek övezik, a nap is kisütött, így a Turkuba vezető kompom indulásáig sikerült párszor bejárni a várost, ráébredni arra, hogy minden zárva van és aminek tízkor kellene nyitnia az is inkább az egész napra, hétvégére vagy őszi szezonra zárva tart; ezek után a város legkorábban nyitó kávézójában örvendeztem, hogy nyitva van, és kipróbáltam az Ålandi palacsintát, ami nem is palacsinta hanem egy rizsfelfújt szerűség gyümölcslekvárral és tejszínhabbal, de finom volt.

Végül nagy nehezen sikerült megtalálnom a jelöletlen parlamentet (jó eséllyel többször is elmentem előtte, és több szállodát tévesen a parlamentnek hittem), ami előtt, a neten keringő összes képet megcáfolva, nincs rengeteg, különböző országhoz tartozó zászló, csupán pár zászlórúd van. Az egész épület ráadásul el volt rejtve a városháza árnyékában és a helyi kétkufáros piac mögött - a helyiek meg nem nagyon merészkedtek ki az utcára, hogy meg lehessen kérdezni őket (a piacosok akik kitakarták a mögöttük levő parlamentet pedig meghazudtolva a sztereotípiákat nem beszéltek angolul).

Åland-túra 1. nap

Elkezdtem az Åland-szigetek fővárosába, Mariehamnra és Turkuba vezető utazásomat Helsinkin keresztül.

Azok után, hogy tegnap túléltem életem talán legrosszabb koncertjét (kísérleti elektronikus jazz két órán keresztül megszakítás nélkül), ma reggel elindultam Tallinnba, majd onnan Helsinkibe.

A helsinkibe vezető úton, miközben a késésben levő katamaránra vártam, találkoztam az észt lánnyal, aki korábban megmutatta, hogy milyen az igazi észt szauna és így volt társaságom az úton. Helsinkibe érkezve elkísért a McDonald’sig.

Elérkezve a hajóhoz a várt pompa és rezes banda fogadott a fedélzeten, majd szépen lekulloghattam a kocsifedélzet alatti kabinomba, ahol a szőnyeg már nem olyan szép, a fények már nem annyira fényesek, a bútor már nem annyira új... Egyetlen reményem, hogy cserébe nem kell senkivel megosztanom a négyfős kabinomat...

Tél

Előtte:

Utána:

Nemrég még a szürke őszről számoltam be Észtországban, de mára megérkezett a tél is nagy havazással, így annak rendje és módja szerint hócsatával ünnepeltünk.