BKV DeLux

Meglepődve tapasztaltam, hogy a BKV nem csak a tömegközlekedési piacon van jelen, hanem megjelent a magánszállításban is egy luxusbusz flottával. A flotta 6 VOLVO buszból áll. Remélem sikerült nyereségesre kihozni ezt az üzletágat, mert különben elég dühítő, hogy ilyen buszokra költik a pénzünk, amelyeken legtöbbünk soha sem fog utazni, a 7-es vonalán biztos nem, és közben járatritkításokról és tarifaemelésekről beszélnek. Ez az egész kicsit dűhítő, még akkora reklámértéke sincs, mint a Budapest - Bamako Rallyn való részvételnek...

Híradós: Én is iszom egy mézespálinkát

Ma a királyi TV este című műsorának a műsorvezetője úgy zárt az öt éves szülinapjuk bejelentése után, hogy "Én is megiszom egy mézes pálinkát"... kicsit meglepett.
Az apropója, hogy néztem a műsort, mert reméltem, hogy mutatnak a szerb külügyminiszter magyarországi látogatása kapcsán. Vuk Jeremić szerb külügyminiszter ugyanis előadást tartott a Corvinuson, ahol a fő téma Szerbia EU-s integrációja volt, de szóbakerült természetesen Koszovó is.
Vuk Jeremić 32 évesen nagyon fiatal, viszont nagyon jó előadónak találtam (eleve jól kezdte, azzal, hogy látványosan eldobta az előkészített szöveget...), aki nagyon-nagyon jól beszélt angolul (és ezt azért emelem ki, mert utóbbi időben voltam egy-két angol nyelven tartott előadáson, és nagyságrendekkel megelőzött mindenkit. Nem csak, hogy jó kiejtése volt, és nem vétett zavaró nyelvtani hibákat, de nagyon nagy szókincset használt, ami jól is jött, hisz igen sokat beszélt metaforákban.
Persze nem véletlen, hogy jól tud angolul, mert mint kiderült Cambridgeben tanult elméleti fizikát (!), majd utána a Harvardon közszolgálatot...

Wikipédia gyűjtőkampány

Microsoft Word felcserélt fordítás

Ha esetleg hiányoltátok volna a legújabb Wordökből azt a már ismertté vált felcserélést, hogy az álló lap alá fekvő volt írva, illetve fordítva, akkor abbahagyhatjátok a siránkozást, mert van egy hasonló hiba a 2007-es változatban, a teljes képernyős olvasás nézeténél (a képen jobb oldalt):

Egy érdekes töri óra

A mai történelem előadás helyett Dr. Kandeh Yumkella az ENSZ Ipari Fejlesztési Szervezetének igazgatója tartott egy nagyon érdekes előadást, melyet az utolsó pillanatban illesztett a programjába Sólyom és Kóka közt.
Az előadáson beszélt a globális problémákról, illetve témákról (globalizáció, energa biztonság, környezetvédelem, migráció, terrorizmus és stabilitás). A Sierra Leone-i igazgató azzal tette igazán érdekessé az előadását, hogy a felhozott példákkal nagyn jól tudott szemléltetni, pl. rámutatot, hogy mekkora különbség van az energia iránti igényben (pl. hogy Afrikában az elektromosság elérése is mekkora fejlődést hozna, mert tovább lehetnének ébren, lehetne fridzsiderben védőoltásokat tárolni, az asszonyok este is dolgozhatnának; míg Nyugaton az olajra és földgázra szomjaznak a további növekedéshez); illetve beszélt a globalizáció hatásairól, hogy mindenki szeretne iPhone-t, vagy Macbook-ot, és látja hogy nálunk már vannak ilyenek az embereknél, ugyanakkor a globalizációnak köszönhetően akárki sikeres lehet (Yumkella példája önmagában inspiráló); persze megemlítette a "milliárd ember gettóját", azokat akik nem férhetnek hozzá a világ javaihoz.

Szóba került említés szintjén Sólyom László decemberi klímakonferenciája, melyre Yumkella is el akar jönni (elvileg erre lett Al Gore is meghívva).

Az előadás végén átváltottunk dialógusba, ekkor lett igazán elemében az előadó, de aztán mennie kellett, nehogy lekésse a találkozót Kóka Jánossal. Ekkor még lett volna vagy egy óra a dupla töriből, de elengedett minket a tanár, kiváltva egy akkora spontán tapsvihart, amivel szerintem előadást még nem zárt.

Négy óra alvás, 8 óra suli…

Tegnap volt a Corvinusos gólyahajó parti, ami után kb. 4 órát sikerült aludnom, és mennem kellett utána suliba 9:40-re, és benn maradtam egészen kb. fél nyolcig. Volt egy érdekes szociológia előadás, egy statisztika, amit ráadásul még értettem is, igaz hogy aszpirinnel és kávéval doppingoltam a túlélésért, utána még táncoltam is egyet. Aztán este a Gyakorlati Diplomácia Társasága nevű diákszervezet meghívására eljött Erős André nagykövet, és arról beszélt, milyen volt az ENSZ biztonsági tanácsában, vagy pl. párizsi nagykövetként dolgozni.

Beszélt arról, hogy 1992-93 környékén talán az ő hatásukra is elkezdett a BT kicsit nyíltabb lenni (pl. csökkentették a titoktartást, az üléseik napirendjét megkapta a többi állam is), és arról, hogy mennyire tehetetlen volt a Délszláv-válság kezelésében még a kezdetén, amikor megfelelő politikai akarattal tehettek volna valamit…

Kiderült az is, hogy ő is zenél, mint Simonyi András volt amerikai nagykövet, ha nem lenne botfülem erősen megfontolnám, ne kezdjek-e én is zenélni. Na mára ennyit, értelmesebb, tartalmasabb bejegyzésekhez aludnom kell.

Egyetem

Megint eltelt majdnem egy hét, talán most már beáll egyfajta rutin, ami az egyetemet illeti. Én szerintem elég szerencsésen válogattam össze az órarendem, mert csak egyszer van benne lyuk, de akkor kényelmesen haza tudok menni; az óráim 90%-a a Magyar Űrhajós Képzőben, ami amellett hogy nagyon modern, kényelmes és húú, rendelkezik néhány hátulütővel, pl:

• nincsenek kukák, ami elég idegesítő, de legalább nem fognak felrobbantani minket a marslakók kukába rejtett pokolgéppel
• nincsen elég étel és italautómata (és a büfé se működik még, de ígérik, hogy fog..), azt a keveset ami van azt a könyvtár kényelmes hírlapolvasójában rejtették el, ahonnan nagyon körülményes kinyerni a kávét: a könyvtár az elsőn van, de táskával nem lehet bemenni, táskatároló viszont csak a földszinten van (és mielőtt a táskák becsempészésére, vagy a könyvtár előterében hagyásra gondolhatna az ember megjelenik a morcos securitys bácsi)

Ami az óráimat illeti, kb. azok órarendi sorrendjében (egyébként szerintem kb. a teljes Társadalomtudományi karnak ugyanezek az órái első évben, szaktól függetlenül):

• van olaszom, ami nagyon jó, megszólalni nem igazán tudok, és a nyelvtani részek ismétlésére erősen rá kell feküdjek, de nem kell nulláról kezdenem a nyelv tanulását, hiába nem érem még el a kezdő fölötti szintet, és nem is kell fizetnem extra órákért kötelezően (a kezdő nyelveknél heti háromszor 80 perc van, amiből az egyik sávért ki kell pengetni 20 rugót)
• aztán van a politikatudomány alapjaiból előadásom és szemináriumom is. Az előadás egyelőre nem nagy szám, mert még ott tartunk, hogy "mi a politika", a szeminárium viszont érdekesnek mutatkozik, egyrészt a téma is érdekes volt (a különböző fejlődési irányok Európában), másrészt a tanárnővel elvileg teszünk majd látogatást minisztériumokban, vagy a pártoknál (ahol hajlandóak fogadni minket, a tanárnőnk mindenesetre nem annak a típusnak tűnik, akit csak úgy lerázhatnak...).
• Társadalomtörténet az a tárgy, ami a halálom, de erős idegzetűeknek csak "nehezen követhető", az előadó egyszerűen össze vissza ugrál, hol Mátyás királyról, hol Wekerle Sándorról... A tárgybból ráadásul szóbeli vizsga van, de a szellemi épségem megőrzése érdekében az előadásokat inkább kihagyom a jövőben..
• A szociológia alapjaiból hetente két előadás is van, eddig majdnem minden órán más oktató tartotta, így vannak érdekesebb és kevésbbé érdekes előadások; engem a szociológia alapból is érdekel szóval így duplán jó. Egyelőre ez az egyetlen tárgy, amiből már biztosan lesz könyvem, mert megrendeltem a neten, azt mondják már az elején van egy igen részletes leírás egy kínzásról.., majd meglátjuk..
• Szakmai kommunikációból eddig csak egy órám volt, de ez tűnik leginkább annak az órának, amire dolgozni kell majd: eleve hetente el kell olvasnunk 100-150 oldalnyi cikket, amihez kapcsolódik valami feladat (most például, hogy rajzoljuk le, mit olvastunk...), és emellé a félévre kell még írni egy 5-6000 szavas dolgozatot. A jóhír, hogy állítólag eddig még nem bukott meg senki a tárgyból...
• Statisztika: a mostani félév egyetlen matek tárgya, eddig semmi olyan nem volt, amit ne lehetett volna megérteni, de ha nem kezdek el tanulni év közben akkor tuti totál össze leszek zavarodva a vizsga előtt..
• A törit az egyik dékánhelyettes tartja, és eddig érdekesnek tűnik ez is..
• Végül az általam felvett választható tárgy, a hatalom nyelve; elvileg politikusok beszédeit, szándékait értenénk meg jobban a félév végére, melynek jegyében röpködnek az amerikai elnökök és Gyurcsány-idézetek az előadáson (ugyanis ez egy ilyen részben interaktív előadás); a hátulütő sajnos az hogy a hatalom nyelvéhez az út kökemény nyelvészeten megy, és már a második előadás után azon gondolkodom, ki tudna korrepetálni..

Szóval megnézve elég sok órám van, de még így is sokkal lazább a napirendem, mintha mondjuk a műszakira járnék..

Ami a szabadidőt, bulikat illeti: Ezen a héten szinte minden egyetemen Egyetemi Napok vannak, kivétel a Corvinus.. viszont a jövő hét már izgalmasabb lesz: hétfőn Tarkaréti kolesz, kedden csopi sörözés, szerdán hajóbuli az elvileg 3 szintes Európa hajón, csütörtökön nincs buli, viszont egy volt nagykövet tart előadást este, péntek szabad, szombaton meg megyek Pécsre Wiki-talira.

Asszem ennyi elég lesz mára. A kép az új épület mutáns, százforintos méretű békatestű szárnyatlan denevérét ábrázolja (photo by Ungi).

Corvinus, Neptun, Iwiw

Felvettek a Corvinusra, és a gólyatáborral kezve eddig csupa pozitív élmény ért, és remélem érni is fog. Jó fej emberekkel találkoztam, és a suli sem teljesen személytelen, pl. a dékán vagy a rektor (amelyik épp a magasabb rangú...) személyesen és névszerint köszöntötte az évnyitón a születésnaposokat.

Ahogy elkezdődik a suli, két fő dolog zúdul az emberre: rengeteg új ismerős, és a Neptun nevű csodálatos rendszer. Jelenleg egy olyan korban élünk, amikor egyre több feladatot ruházunk át gépekre, kütyükre, vagy külföldi cégek kezében levő adatbázisokra, és ahogy egyre jobban támaszkodunk rájuk egyre inkább számítunk arra, hogy helytálljanak. Én személy szerint óriási bizalmat helyeztem az Iwiwbe, azon belül a keresésre és a kapcsolati hálókra, és bizony igen csak csalódnom kellett benne (még ha nem is számítjuk, hogy pár napig nem ment a keresés...), mert nem sikerült megtalálnom bizonyos embereket, csupán a keresztnevük, becsült életkoruk, és egyetemük, illetve szakuk alapján. Több falba ütköztem, és ki dolgoztam pár elvet, amit ha az emberek betartanának, akkor lehetne annak használni az Iwiwet, ami: egy okos kis telefonkönyv és tudakozó:

• Rakjunk fel magunkról képet, amiről felismerhetőek vagyunk, és lehetőleg ami elég nagy felbontású. Ha fel is töltünk képeket a kedvenc rajzfilmfiguránkról, vagy színészünkről, ne azt tegyük be alapértelmezettnek. Ha csak egy képünk van, akkor se felejtsük el azt kirakni alapértelmezettnek, különben nem jelenik meg a keresésben
  
• Töltsük ki az olyan adatokat, hogy város, iskola, egyetem. Sajnos az Iwiwnek nincs adatbázisa a létező iskolákról, így ugyanazon intézményre kb. ezer féle képpen lehet utalni, ami megnehezíti, talán el is lehetetleníti a keresést. Próbáljuk a leggyakoribb nevet választani, ha nem egyértelmű, zárójelben adjuk meg a várost, vagy az iskola hivatalos nevét; egyetemnél a szakot is, és ha van akkor pl. a gólyatáboros csoportot.
  
• Megkönnyítheti a megtalálásunkat, ha felveszünk ismerősnek olyan ál-felhasználókat, mint a régi iskolánk vagy munkahelyünk.
  

Rátérve a Neptunra, csodálatos ez az elektronikus ügyintézés, de azért én véletlenül sem hagynám abba a fejlesztést, pl. az órarend funkció csak a kötelező órákat mutatja, és azokból is csak az egyik időpontot, ha több is meg van adva. Az már csak apróság, hogy időnként behalnak a szerverek, és hogy Opera alatt nem működik az oldal Javascriptje…

Boten Anna

Sikerült kinyírnom a Media Playerem, így most csak a YouTube-on tudok zenét hallgatni (persze telepíthetnék egy másik lejátszót, de próbálom tisztán tartani a gépem), köztük ezt a számot (via Bártházi András):

Colbert: Protecting America's frontiers

A Colbert Report augusztus 20-i száméban a magyar származású kanadai Andrew Feldmar pszichoterapeuta történetét mutatta be, akit kitiltottak Amerikából mert írt egy tanulmányt egy több évtizeddel korábbi drogos élményéről.

Feldmart április 23-án állították félre a határon, és amikor elmondta mivel foglalkozik a határőrök rákerestek a nevére a Google-ben, és megtalálták Feldmar cikkét, és vagy öt órát tartották fogva, mielőtt elengedték volna (igaz, nem az USA-ba, hanem vissza Kanadába), az Államokból kiutasították, mint "bevalottan drogot használót".

A tortúra akkoriban nagy felháborodást keltett, és most jutott el a Colbert Reportba, egy szegmensként, ami megmutatja, hogy ugyan a mexikói határon nem mondhatnak el túl sok sikert a határőrök, az északit nagyon jól őrzik, és kvül tartják az ilyen veszedelmes alakokat, mint Feldmar.

Linkek:

• A videó a szegmensről
  
• Andrew Feldmar története a The Tyee-ban
• Feldmar fiának beszámolója a Colbert Reportos forgatásról
• Az epizód összefoglalása
  

Totális kiszolgáltatottság

Elolvastam Jeff Lindsay második Dexteres könyvét, azért ezzel kezdtem, mert csak ezt tudtam megszerezni. Az első könyv alapján kezdtek bele a Dexter című sorozatba, melyek helyszíne, a háttértörténet , a szereplőgárda, és ami a legfontosabb az egyedi hangulat megegyezik, de a történetek elválnak.
A második kötettel kezdeni önmagában is kicsit furcsa, még ha a történet meg áll a lábán, főleg a sorozatot ismerve, de úgy méginkább furcsa volt, hogy szembesülni kellett az eltérő előtörténet végzetes elemeivel, melyekből ebben a könyvben sincs hiány.
Akinek tetszik a sorozat (hamarosan a Viasaton adják), annak mindenképp ajánlom a könyveket is, az egyedi hangulata miatt, de az olvasókat figyelmeztetnem kell, hogy írásban durvább dolgok történnek a szívünkhöz nőtt szereplőkkel, mint a tévében...

Figyelem: Itt a cselekmény részleteit vagy a végkifejletét is olvashatod.

A történet maga kicsit hátborzongató, már írtam, hogy mennyire félek a teljes kiszolgáltatottságtól, az érzéstől, hogy az ember rab saját testében. Nos ez a könyv újradefiniálta számomra ezt a kiszolgáltottságot:
Krimiről van szó, amiben a főgonosz úgy áll bosszút a volt katonatársain, akik elárulták El Salvadorban, hogy levágja kezüket, lábukat, orrukat, fülüket, ajkukat, nyelvüket, fogaik, nemiszerveik, és szemhéjuk, egyesével, úgy hogy közben nem érzésteleníti őket, és egy tükörből nézniük kell... a legrosszabb az egészben, hogy mindezt olyan sebészi pontossággal teszi, hogy az áldozatok nem halnak bele. Csak fekszenek az asztalon, a tükörben nézik mi történt velük, forog a szemük, melyet soha nem hunyhatnak le, és nyüszögnek, mert nincs nyelvük.
Ezt az eljárást lehetne nevezni az emberi élet totális megsemmisítésének, és már önmagában jó érv egy ilyen áldozat az eutanázia mellett.
A lényeg, hogy ha valamiért rémálmom lesz mostanában, akkor sejtem, hogy mit fogok álmodni...

Újra magyar említés a Colbert Reportban

Stephen Colbert az augusztus 15-ei adásban, hogy leleplezze a daily kos blogot, belépett a véletlenül sem nyilvánvaló notstephencolbert néven, és a következő szöveget küldte fel megjegyzésként:

„Hungarians are dirty ghoulies who wash in peanut oil. Heil healthcare!!!”

Ez kb. annyit tesz, hogy a magyarok koszos halott evők, akik mogyoróolajban mosakodnak, éljen az egészségügy. Ezután felment az oldalra és meglátva, mit írnak a magyarokról (hogy koszos halottevők), kijelentette, hogy "istenem, ezt nem olvashatom fel adásban, ez megbocsáthatlan", a showban utána vendégül látta az oldal szerkesztőjét, hogy megvédhesse a megvédhetetlent (a magyarok szapulását).

Markos Moulitsas-t arról kérdezte, mi baja van a magyarokkal, mire ő kijelentette, hogy a legjobb barátai közt is vannak magyarok… majd pörögtek a kérdések, hogy mennyire felel a szerkesztő az oldalára mások által feltöltött anyagokért. A teljes szegmenst nézzétek meg az alábbi videón:

Linkek:

• A videó a Daily Kos-on, közel 250 megjegyzéssel
• A kérdéses megjegyzés
• A kérdéses epizód összefoglalása (ez a szegmens a Notable moments alatt található)
  

Magyar érmék külföldön

Amikor Horvátországban voltam, akkor kipróbáltuk azt a trükköt, hogy a parkoló automatába 10 forintosokat dobtunk, és azt 2 kunásnak (=70 forint) ismerte fel. Bár nem lehet parkolásból meggazdagodni, és az automata visszaadó része se váltja át az érmét, így azt csak levásárolni lehet, de azért így is jó trükk. Kíváncsi vagyok a parkoló automatát ürítő dolgozók reakciójára amikor találtak egy pár (a mi összes) tízforintost a horvát érmék közt…

Ma hallottam, nem tudom igaz-e, mert nem tudtam kipróbálni, de állítólag a magyar ötven forintos az angliai automaták számára kétfontosnak számít (kb. 750 ft), ami már egész jónak számít. Ha valakinek van még ilyen trükkje, vagy tapasztalata, az megemlíthetné a megjegyzések közt, hátha még nincs olyan numizmatikai oldal, ahol az ilyen dolgok már készen össze vannak gyűjtve…

Új laptop

Megvan az új laptopom, egy Lenovo N100-as, 1,7-es Celeron procival, 80 giga vinyóval, 512 RAMmal. Egyelőre most telepítgetem, előszőr kicsit megijedtem, hogy nem adtak hozzá semmi driver CD-t, de találtam valami Lenovos progit, ami elvileg mindent ami kell, és leginkább azokat amik nem :), telepít. Minden lehetséges pipát beikszelve most várom, hogy letöltődjön az 500 megányi progi.. és közben csodálom milyen jó kis gép ez. A legjobb benne egyelőre, hogy iszonyat csendes, az asztali gépem egy szabályos erőmű hangjával bírt (bár még sosem hallottam milyen hangos egy erőmű.., a lényeg hogy a gépem az).
A gép főbb tulajdonságait (hang, akksi, monitor) még nem nagyon tudom jellemezni, mert még nagyon új a gép és nincsenek fent a driverek hogy pöpecül menjen, meg eleve csak Beethoven 9-edik szimfóniáján tudnám egyelőre tesztelni a hangot.
A lényeg, hogy most nagyon boldog vagyok, az új kütyümmel :)

Laptop vétel

Közeleg az egyetem, és szeretnék venni egy laptopot az egyetemi jegyzeteléshez, csak sajnos több a kérdőjel, mint a válasz. Pl. nem tudom, hogy egyáltalán túlélik-e a laptopok töltés nélkül az előadás végéig, illetve, hogy mennyire komolyan kell venni a gyárilag megadott órákat, lehet-e trükközni és megnyújtani az akksi élettartamát, mielőtt remelülne. Ha nem lehet, akkor lehet, hogy le kell mondanom az egyik kinézett gépről... Sajnos azt se tudom, még, hogy napi kb. mennyi időt tölt az ember előadáson (ha bejár), vagy mennyire kell komolyan venni a jegyzetelést, ott létet...
Szeretném a vásárlást letudni mihamarabb, de még túl sok az ismeretlen, ráadásul, ha kinézek egy gépet, akkor arról elég nehéz megbízható infót találni, hogy mi van benne, meg miket tud, főleg a Depo.hu-n böngészve, de a webshopok sem sokkal jobbak.
Ráadásul azt se tudom, hol érdemes igazán venni, hisz pl. a usanotebook-nál kinéztem egy gépet, de ott nem lehet kipróbálni a megvásárolt terméket fizetés nélkül, ami kicsit neccesen hangzik, főleg, hogy a pixelhibás gépeket eleve nem cserélik, és akkor már megnézném még fizetés előtt...
Szóval, nehéz az élet, és én elvesztem a netshopok, a rémisztgető fórumok, és a neten megtalálhatatlan modellek dzsungelében.

Mai gyászom: Veronica Mars

A mai nappal elbúcsúztam még egy csodálatos tv-sorozattól, mely azelőtt került a darálóba, mielőtt átugrotta volna a cápát.
A Veronica Marsról van szó, egy fiatal badass detektív/tinilányról, a szokásos drámával és mellé megfelelő mennyiségű asskickinggel, kb. mint a Buffy-ban. Akinek tetszett a Buffyban, hogy egy nő a szuperhős, és nem csak a vámpírok miatt nézte, annak mindenképp tetszeni fog ez a sorozat, és meg fogja érteni, miért kár, hogy megszüntették, és miért drukkolok, hogy valamilyen formában folytatódjon.
[A videó a Veronica Marsból van összevágva, a zene a Buffy musical epizódjából van, a szereplői énekelnek benne]

Magyar Wikipédia Magazin

Pár napja elindult a Magyar Wikipédia Magazin (RSS feed) mely, a blog kezdeti átköltöztetésének következtében nyenyec helyett az én nevemnek tulajdonított köszöntőben megfogalmazott cél szerint,

• tallózás a Wikipédia legszebb, legérdekesebb, legmeghökkentőbb cikkeiből
• a(z elsősorban) magyar Wikipédia kevésbé ismert zugainak, társprojektjeinek, konkurenciájának, történetének bemutatása
• a Wikipédiáról szóló sajtóhírek ismertetése
• tippek trükkök, a Wikipédia hatékonyabb használatához
  
• mindenféle Wikipédiához kapcsolódó érdekesség

A blog szerkesztésébe minden érdeklődő beszállhat, és várjuk az ötleteket, visszajelzéseket (a jelenlegi dizájnért engem kell szídni :-).

[Megjegyzés: Ez a bejegyzés egyrészt reklám céllal született (részint, mert én is tag vagyok), másrészt ezzel is kívánom növelni a hasonló cimű ajánlóbejegyzések sorát, mely a kezdeményezést népszerűsítik]

Könyvolvasás könyv nélkül

Megrendeltem az új Harry Potter könyvet, de elkövettem azt a hibát, hogy házhozszállítást kértem, és naívan feltételeztem, hogy még a hétvégén, vagy akár már ma ki is szállítják, elvégre mi más értelme lenne a könyv előrendelésének. Mivel a jelek szerint hétvégén a futárok nem dolgoznak, ezért elhatároztam, hogy nekem jogom van még a könyvesboltban kiélvezni a könyvet, ha már egyszer megrendeltem.
Meg is találtam a megfelelő helyet, a Mamutt Libri palotájában, ahol van egy kávézó, jó pár szék, és két fotel, amire le lehet ülni, és belelehet lapozni a kinézett könyvekbe. Megjegyzem, a bőrfotelekhez jutásra annyit kell ravaszul várni, mint arra hogy valaki a netezni vágyó túristák forgatagában szabad gépet találjon a londoni Apple Centerben.
A hangulat az olvasáshoz tökéletes, ennél már csak egy könyvtárban lenne stílusosabb olvasni, egyetlen zavaró tényező, hogy a kiválasztott könyv a beszédtémája az összes dolgozónak, és figyelni kell, hogy az ember ne halljon meg valamit, amit nem kéne, véletlenül.
A lényeg, hogy folytattam a hagyományt, hogy már a megjelenés napján elkezdjem olvasni a legújabb Harry Pottert (ami talán ott kezdődött, hogy a legelsőt, magyarul, még az első kiadásból olvastam, mielőtt még ennyire felkapott lett), közben figyelve arra, hogy bizonyos időközönként könyvet cseréljek, hogy még ropogósak maradjanak azoknak a vevőknek, akik helyben meg is veszik a könyvet; ami engem illet, én várok a futárra, és ha nem jön, visszatérek a boltba, még ha tudom is, mennyire el fog szomorítani, ha sikerül a boltban kiolvasnom, hogy utána ki kell fizetnem a teljes könyvet...

Reklám: Alonso-Hamilton vetélkedés

A hallható szám az Anything you can do (szöveg):

A reklám végén megjenő mottó: "Racing is a state of mind", a versenyzés egy lelkiállapot.