Novemberben voltam a magyar Parlamentben az Európai Ifjúsági Parlament(EIP)keretein belül. Tartottunk egy vitanapot, és közben különböző politikusok, köztük Szili Katalin és Kovács László, beszédeit hallgathattuk, hogy mi vagyunk a jövő fiatalsága. A vita szüneteiben aranyozott, az Országház képével ellátott csészékből kávéztunk, illetve hasonló tányérokból ettünk, mivel kicsit sokan voltunk, így ki-ki ahol elfért, például a lépcső korlátján, vagy a lépcső melletti ablakok/festett ablakok alatt.
Sajnos nem igazán sikerült tartós képeket készítenem a Parlamentben, mert a kamerám formázta magát és így elveszett minden, ami azért is kár, mert pl. a Wikimedia Commonsban is főleg csak külső képek vannak a Parlamentről, a fő lépcsőháznak pl. csak a baloldaláról van kép, én pedig bejutottam a Delegációs és a Vadász terembe is, illetve az egyik erkélyre is.De a lényeg, amiért elkezdtem írni ezt a bejegyzést, hogy tegnap éjfélkor, amikor közvetítették a Himnuszt a Parlamentből én végig azon gondolkoztam, hogy hol voltunk a Parlamentben, hol állt a büféasztal, melyik párkányról ebédeltem, és egy kicsit magaménak éreztem az épületet, mint amit meghódítottam.
Az már csak mellékes, hogy novemberben extra sikerélmény volt, hogy a sajtó az én csoportom elfogadott határozatát emelte ki az EIP-ről szóló tudósításában(azt most ne firtassuk, hogy a belinkelt cikk mellett a stop.hu és a Magyar Nemzet Online is szószerint ugyanezzel a szöveggel hozta le a cikkét, talán a cím más volt...).
[A lépcsős kép Bengt Olof Åradsson műve, és CC-BY 2.5 licenc alatt érhető el a Wikimedia Commonsból.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése