Holnaptól Stockholmban leszek, várost nézni illetve szerepelni az Európai Ifjúsági Parlament regionális ülésén.
Az ülés első napján minden résztvevő országnak be kell mutatkozni, és ezt segítendő, ma bementem a Deák téri TourInformba, ahol nagyon készségesek voltak, sikerült elhoznom olyan angol nyelvű Budapest prospektust, ami nagyon magas szinten használja a nyelvet, csak ámúltam a sok ismeretlen szó és a szép fogalmazás fölött. Nyugodt lehetek, hogy az idelátogató külföldieket nem ez fogja elriasztani. A prospektus mellett kaptam még, svéd nyelvű bemutató füzetet Budapestről, és egy svéd-finn-norvég Budapest térképet. Az más kérdés, hogy az ülés látogatóinak 90%-a nem svéd lesz, de olyan lelkesek voltak, és én is örültem, hogy van svéd nyelvű tájékoztató is.
Más kérdés, hogy a svéd korona beszerzése a hazai pénzváltókban legalább olyanszintű vadászatot igényel, mintha Ürgümplü petákot akarnék venni. Remélem a svédek forint vásárlási hajlandósága nagyobb, mint a magyarok korona eladási képessége...
2008. április 16., szerda
2008. április 15., kedd
Beszéljünk az oktatásról
A minap jött hozzánk angol órára egy educator Angliából és tartott egy gondolatébresztő órát. Azzal kezdte, hogy megmutatta ezt a YouTube videót:
Majd a videó kapcsán elmesélte, hogy ő London egy, a régi lepusztult dokkok helyén felépített városrészének, Stratfordnak dolgozik az oktatásban. Elmesélte, hogy Angliában összevonták a social servicest és az oktatási minisztériumot, ami azzal jár, hogy a tanárnak/oktatási rendszernek igen is oda kell figyelnie a diákja társadalmi hátterére, biztosítani kell, hogy biztonságban, egészségben legyenek, stb., és ha ezek megvannak, akkor ott lép be a vendégelőadónk, akinek a feladata az hogy a munkapiacon alkalmazható készségeket oktasson nekik, illetve a tanárokat megfelelően továbbképezze.
Alkalmazhatósági képességen rengeteg ideált értenek kezdve az önállóságtól, a "meg tudom csinálni" hozzáálláson át a kreaitivitásig, mely tulajdonságokkal rendelkezniük kellene a diákokkal, hogy kapjanak állást. Ahogy a videó is tanúsítja a ma diákjai a jövő állásaiért szállnak majd harcba, így az előadó hozzáállásából azt szűrtem le, hogy úgy tartja, fontosabbak ezek a hozzáállások kialakítása, mint a tradicionális tanítás (különösen a városnegyedében, ahol főleg szegény családok vannak).
Nekem tetszett az óra, mert kiderült, hogy náluk sem rózsás a helyzet, és hasonló problémáik vannak, mint nálunk: a diákokat nehéz lekötni, sokan kilépnek a rendszerből, stb.
A kialakult vita során én azt az álláspontot vettem fel, és azóta is el- elgondolkodom a kérdésen, hogy szép dolog megtanítani a gyerekeket, hogyan keressenek a neten valami információ után, meg hogy hogyan tanuljanak de kell valami alap amiről elindulnak. Ez az alap kellhet a világ megértéséhez, de ami fontosabb egy közös platformot teremt, ami meghatározza, hogy kik vagyunk: hogy sarkított példával éljek, ha találkozom egy európaival, valószínű hogy közös bennünk, hogy tanultuk Shakespeare valamelyik művét az iskolában, a magyarok ismerik József Attila nevét, stb. Félek, hogy a túl modern oktatásban erodálódhat ennek a belénk doktrinált, közös nevezőnek egy része.
Ennek ellenére nem vagyok a változtatások ellen, a rendszer nagyon szuboptimális, ha csak azt nézem, hogy az érettségire az utolsó évben megtanultak alapján mentem (és nem a négyév alatt tanultak átismétlésével), és ami a közös alap ellen szól: az érettségi óta több Shakespeare drámát olvastam, mint a gimnázium alatt összesen...
Majd a videó kapcsán elmesélte, hogy ő London egy, a régi lepusztult dokkok helyén felépített városrészének, Stratfordnak dolgozik az oktatásban. Elmesélte, hogy Angliában összevonták a social servicest és az oktatási minisztériumot, ami azzal jár, hogy a tanárnak/oktatási rendszernek igen is oda kell figyelnie a diákja társadalmi hátterére, biztosítani kell, hogy biztonságban, egészségben legyenek, stb., és ha ezek megvannak, akkor ott lép be a vendégelőadónk, akinek a feladata az hogy a munkapiacon alkalmazható készségeket oktasson nekik, illetve a tanárokat megfelelően továbbképezze.
Alkalmazhatósági képességen rengeteg ideált értenek kezdve az önállóságtól, a "meg tudom csinálni" hozzáálláson át a kreaitivitásig, mely tulajdonságokkal rendelkezniük kellene a diákokkal, hogy kapjanak állást. Ahogy a videó is tanúsítja a ma diákjai a jövő állásaiért szállnak majd harcba, így az előadó hozzáállásából azt szűrtem le, hogy úgy tartja, fontosabbak ezek a hozzáállások kialakítása, mint a tradicionális tanítás (különösen a városnegyedében, ahol főleg szegény családok vannak).
Nekem tetszett az óra, mert kiderült, hogy náluk sem rózsás a helyzet, és hasonló problémáik vannak, mint nálunk: a diákokat nehéz lekötni, sokan kilépnek a rendszerből, stb.
A kialakult vita során én azt az álláspontot vettem fel, és azóta is el- elgondolkodom a kérdésen, hogy szép dolog megtanítani a gyerekeket, hogyan keressenek a neten valami információ után, meg hogy hogyan tanuljanak de kell valami alap amiről elindulnak. Ez az alap kellhet a világ megértéséhez, de ami fontosabb egy közös platformot teremt, ami meghatározza, hogy kik vagyunk: hogy sarkított példával éljek, ha találkozom egy európaival, valószínű hogy közös bennünk, hogy tanultuk Shakespeare valamelyik művét az iskolában, a magyarok ismerik József Attila nevét, stb. Félek, hogy a túl modern oktatásban erodálódhat ennek a belénk doktrinált, közös nevezőnek egy része.
Ennek ellenére nem vagyok a változtatások ellen, a rendszer nagyon szuboptimális, ha csak azt nézem, hogy az érettségire az utolsó évben megtanultak alapján mentem (és nem a négyév alatt tanultak átismétlésével), és ami a közös alap ellen szól: az érettségi óta több Shakespeare drámát olvastam, mint a gimnázium alatt összesen...
2008. április 10., csütörtök
Kizsákolás
Megérkeztek az amerikai Amazonról rendelt könyveim végre, kb. 2 hét után. Ami érdekes volt, hogy a Postán ahol átvettem (mert először nem voltam otthon) a postazsákkal együtt adták át, és a dobozban zacskós levegő(!) is volt. A kibontás pillanatait ábrázolják a csatolt képek.[reklám]Apropó Amazon, mindenki lekötelez aki a jobboldali logókra kattintva kezdi meg Amazonos rendelését, mert míg pluszköltséggel nem jár a vásárlónak, számomra talán hoz pár centet (tényleg centeket csak, kb. 25-30 ilyen nagylelkű rendelés után tudnék én mondjuk egy könyvet venni).[/reklám]
2008. április 9., szerda
Óceánárium
 |
| Óceánárium |
Izraelben az utolsó napok egyikét egy Óceánáriumban töltöttük (érdekes nevet adok neki, hisz valójában a Vörös-tenger partján állt). Lehetőségünk nyílt különböző akváriumi vízi állatokat nézni (mint pl. cápákat), és volt egy vízalatti kilátó is, ahol eredeti, majdnem háborítatlan környezetükben szemlélhettük meg az állatokat körülbelül 10-20 méter mélyen a víz alatt.
Miközben ott voltunk épp volt egy cápaetető show, aminek kicsit csökkentette a fényét, hogy a cápáknak elég kb. hetente egyszer enniük, és a túristák kedvéért naponta megteszik, így érthetően nem voltak éhesek. Mindenesetre jó alkalom volt ez, hogy kiderüljön a cápák még soha nem ettek meg egészben egy embert.
Szlovákia
A hétvégén egy radikalizmusról szóló szemináriumon vettem részt Szlovákiában, ahol nagyon jól éreztem magam. Különösen érdekes volt az iszlám radikalizmus kialakulását bemutató előadás egy angol származású izraeli politológus kutatótól/professzortól.
Az előadások egy Pöstyén melletti szállódában voltak egy dombon, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt az egész vidékre, és amikor nem volt semmilyen előadás betervezve, ellátogattunk Vrbovéba.
Vrbové Benyovszky Móric szülővárosa, aki nagyon eseménydús életet élt, csak címszavakban: harcolt a lengyel nemesi felkelésben az oroszok ellen, kamcsatkai fogság/száműzetés, szökés, Franciaországban a király kegyei közé kerül, Madagaszkár királyává választják. A városka másik érdekessége az volt, hogy bemehettünk a helyi több mint száz éves zsinagógába, mely a helyi zsidó közösség apadásával együtt az összeomlás közelgő jeleit mutatja: az ablakok hiányoznak, a tető ázik, a mennyezetfreskók málnak az időjárás viszontagságaitól, bútor nincs; szóval el lehet képzelni. Érthető okokból nincs is nyitva se a hívők, se a túristák előtt, így exkluzívnak számító képeket készíthettünk bent, melyek talán adakozásra bírnak egy nagyon gazdag embert.
A zsinagógában készült képeim megtalálhatóak a Wikimedia Commonson.
Az előadások egy Pöstyén melletti szállódában voltak egy dombon, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt az egész vidékre, és amikor nem volt semmilyen előadás betervezve, ellátogattunk Vrbovéba.
Vrbové Benyovszky Móric szülővárosa, aki nagyon eseménydús életet élt, csak címszavakban: harcolt a lengyel nemesi felkelésben az oroszok ellen, kamcsatkai fogság/száműzetés, szökés, Franciaországban a király kegyei közé kerül, Madagaszkár királyává választják. A városka másik érdekessége az volt, hogy bemehettünk a helyi több mint száz éves zsinagógába, mely a helyi zsidó közösség apadásával együtt az összeomlás közelgő jeleit mutatja: az ablakok hiányoznak, a tető ázik, a mennyezetfreskók málnak az időjárás viszontagságaitól, bútor nincs; szóval el lehet képzelni. Érthető okokból nincs is nyitva se a hívők, se a túristák előtt, így exkluzívnak számító képeket készíthettünk bent, melyek talán adakozásra bírnak egy nagyon gazdag embert.A zsinagógában készült képeim megtalálhatóak a Wikimedia Commonson.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)