Back in Budapest

Pár napja már Pesten vagyok, de eddig még keveset mászkáltam a nagyvárosban részben mert követett a tartui hideg, részben mert lejárt a diákom és drága a közlekedés – nem lehet mindent elérni gyalog. Mindenesetre jártamban keltemben igyekszem felszívni azt ami megváltozott és ami ugyanolyan maradt, de elszoktam tőle (például a nyüzsgés, az elő-elő bukkanó pesszimizmus [ha volt is ilyen Észtországban, a nyelvi akadályok gondosan megvédtek tőle], és az utcán cigarettázók és a kocsik bűze).

Az egyik ilyen változás az, hogy a Margit híd kicsikét úgy néz ki, mintha bombatalálat érte volna. Ennek utórezgései nyomukat hagyták a híd alatti HÉV megállóban is.

Szintén a híd kapcsán szembesültem azzal, hogy másfél oldalas leírások jelentek meg az ajtónyitó gomb használatával kapcsolatban a Combinok összes ajtajánál, úgy látszik időnként emlékeztetni kell az embereket, hogy az ajtók még mindig a nagy zöld gombbal nyílnak. Szerencsére a mindent ellepő új matricák egész stílusosak lettek és van köztük egy-kettő, ami még humoros is.

A főváros felfedezését azt hiszem a Belvárossal folytatom majd, ahol egyes hírek szerint elképesztő meglepetések várnak egyetemem környékén.

Csomag a hóban

Legelőször a könyvek mennek haza, körbeutazva Európát, megállva minden logisztikai központban és elosztó állomáson...