Az eheti volt az eddigi legrosszabb Doctor Who rész a sorozat újjáélesztése óta, annak ellenére, hogy a sorozat fő írója Russel T. Davies neve fémjelzi a részt. A legfőbb ok, amiért nem tetszett ez a rész, mert hiányzottak belőle a legfontosabb visszatérő történeti elemek: nem szerepelt benne a Doktor társa, hiányzott a probléma rendes lezárása, és a Doktor viselkedése nem hozta a megszokott dinamikát, nem volt túlságosan hősies.
Ezekhez nagyban hozzájárult, hogy az egész történet egy vonatszerű jármű utas kabinjában zajlott, gondolom azért tették be ezt a részt, hogy spóroljanak a nagy háromrészes sorozatzárás előtt - jobb lett volna, ha inkább egy résszel rövidebbre tervezik az évadot, mint hogy terhelik a nézőket feleslegesen.
Figyelem: alább a cselekmény részletei következnek, akár a végkifejlete is szerepelhet!
Az epizódban feltűnő ellenségről nem tudunk meg semmit, csak a tetteit követjük, ahogy átveszi az irányítást az egyik utas felett. Először csak a hangját irányítja, utánozva a körülötte levő hangokat, ezzel tanulva. Ugyanakkor a tanulási folyamatot nem viszi tovább ez a lény, hanem inkább átveszi az irányítást a Doktor fölött, és elszívva az erejét úgy csinál mintha kiszállt volna belőle a lény. Az így lábra kelő nő viselkedésén egyértelműen látszik, hogy még benne van az idegen entitás, de ezt a kabin utasai fájóan nem veszik észre, amíg el nem szólja magát a lény, miután a maradék eszét megőrző utaskísérő (aki addig végig kardoskodott a lény, később a lény és a Doktor kidobása mellett, míg a Doktor szinte már szánalmasan próbálta lebeszélni az utasokat erről) végül feláldozza magát és Dugovics Tituszt játszik a lénnyel, a Doki felszabadulva átmegy egy sokkos állapotba, és nagyjából ennyi a rész.
Összefoglalva ez egy nagyon rossz rész, amit érdemes egyszerűen kihagyni, mert többet árt a sorozatról alkotott véleménynek, mint amennyit használ. Az idei évadban szerencsére vannak nagyon jó részek is, és az elkövetkező három is nagyon izgalmasnak ígérkezik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése