Bizony, bizony, a nyár elején fontolgattam hogy a belépek a BKV kötelékébe és nyelvtudásomat felhasználva már hajnalban kiállok valamelyik forgalmas állomás kapujába, és közvetítek a turisták és a BKV ellenőrök között.
Jelentkeztem is az állásra (melyet nem mertek ilyen nyíltan meghírdetni a diákszövetkezetben, csupán annyit írtak, hogy „két európai nyelv ismeretét igénylő munka” [mely kritérium kevésbé riasztotta el a két nyelvet nem igazán beszélőket, mint az, hogy meghallották, hogy a BKV-nál van a munka]) életrajzzal, mindennel ami kellett. A jelentkezést követte volna egy tájékoztató a munkáról, a BKV-nál, de hogy mikor és hol, azt nem tudták elárulni, hanem majd „értesítettek.” Lehet, hogy az értesítőjük elakadt a spam közt, én mindenesetre máig várok rá, hogy megírják, hogy „bocsi, hiába beszélsz legalább olyan jól de inkább jobban mint a többi jelentkező, mivel a lelked nem a vállalaté és nyaralni mersz menni, ezért nem tudunk felvenni.”
Így esett, hogy nem ismerhettem meg a BKV-t belülről, nem segíthettem a turisták életét jobbá tenni a köztük és az ellenőrök közt fennálló nyelvi akadály elhárításával. Talán jövőre egy olyan vállalatnál, vagy diákszervezeten keresztül, ami a képességeket fontosabbnak tartja, mint a nyári rendelkezésre állást, és amely alkalmazottai veszik a fáradtságot, hogy elutasító levelet írjanak, ha valakit nem vesznek fel. Abba már bele se merek gondolni, hogy válaszoltak, de ösztönösen rossz címre küldték az e-mail (mely megesik a nevemmel), hiába volt az meg nekik az adatbázisukban is és olvashatóan kinyomtatva is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése