Nem leszek Mekis, nem leszek tanár, és nem a büféből végzem az egyetemet. A világ egyik legszebb és legnehezebb nyelvét beszélem, és rajtam kívül még több ezren értik, hogy mire gondolok, amikor azt mondom: proficiency exam.
Az év végi beadandók közvetlenül megelőzik a vizsgaidőszakot, és utálom, ha beszólnak hogy mennyit fogok keresni. Büszkén gondolok a nyelvészet előadómra, a HÖK-re és az egyetem színvonalára. Szeretem a heti bulikat, a letölthető óraanyagokat, a Burger Kinget a sarkon és a Gólyavár kávéját. Itt tanulok Budapest szívében, két alapszakosok számában mi vagyunk a császárok, és igenis fogok tudni valamit kezdeni a diplomámmal
ELTE anglisztika, én így szeretlek!
A fentiekkel ellentétben sajnos úgy gondolom, hogy az angol szak jelen állásában elég kilátástalan, amit az egyetem gazdasági színvonala és embertelensége sem segít.
Egy felmérés alapján amit egy ELTE-s poszterversenyre készített egy doktorandusz hallgató, a BA-sek többsége úgy gondolja, hogy egy anglisztikás diploma önmagában semmit sem ér és kb. kétharmaduk szerint a diploma értéke alacsony vagy nagyon alacsony a munkaerőpiacon.
A diploma hasznosságára nem csak annak van kihatása, hogy mennyi bölcsészre van szükség, hanem az oktatás színvonalának és felépítésének is. Ellentétben az ide kerülő hallgatók elvárásaival és a kívülállók elképzeléseivel az egyetemen nem történik semmilyen érdemi nyelvi készségfejlesztés, a szak elvégzése nem jelent semmilyen garanciát a nyelvtudásra és nem is lenne szabad annak venni. Ami kevés készségfejlesztés történik, az is teljesen differenciálatlanul, így alacsony hatásfokkal (a 4 kötelező kurzuson együtt van jelen a kanadai anyanyelvi beszélő és az a hallgató is akinek a középfokú nyelvvizsgáját be kellene vonni; aki az átlagnál jobb képességű, annak semmi esélye sincs, hogy egy magasabb színvonalú csoportba kerüljön vagy bármilyen egyéni igényeire építő kurzuson vegyen részt).
Amire valójában jó a képzés, hogy növeli a hallgatók műveltségét, semmi többre. Azon belül is kifejezetten az angol irodalmi műveltségét. A három éves képzés alatt a diákok jó esetben elolvassák a nagy angol és amerikai klasszikusok egy kisebb-nagyobb hányadát és legalább névről felismerik azokat, amelyekre nem jutott idő. Ez az aspektus számomra igencsak szimpatikus a képzésből, mert egyéb kulturális rész nem igazán van (vagy ha igen, akkor sem olyan formában, hogy az érdekes vagy hasznos legyen).
Talán az ELTE is felismerte ezt, mert mostanában megpróbálták kicsit feldobni a képzéseket opcionális modulokkal, amelyeknek talán lehet valami gyakorlati hasznuk, pl. angol az EU-ban címmel. Azonban jelenlegi tapasztalataim nem túl pozitívak. Egyrészről, a megadott kurzusokat lehetetlen elvégezni, mert kb. 10 fős limitet határoznak meg, évente csak egyszer hirdetik meg őket és általában három kurzust, négy különböző tanszéktől, ugyanazon időpontban. Másrészt, a „nyelvtanárok tanítsanak úgy az EU-ról, hogy nem feltétlenül vannak tisztában azzal, miről van szó, vagy mit kellene tanítaniuk” hozzáállás nem igazán nyerte el a tetszésem, de ez még megváltozhat, amint elvégeztem az 1928 Angliában és a kontinensen című kurzust – alig várom már, hogy megtudjam ez hogy kapcsolódik az akkor még tuti nem létező Európai Unióhoz. Feltételezem, hogy ha valaha is EU-s versenyvizsgára adom a fejem, akkor annak sikeréhez nem sokat fog hozzátenni az amit az ELTE-n oktattak.
Időnként hasonlóan elgondolkodom a nemzetközi tanulmányokról is, mely kifejezetten büfészak, mégis kevesebb kétségem van a jövőről és nem merül fel bennem, hogy elhallgassam, hogy ezt tanulok.
Örülök, hogy rábukkantam egy ilyen írásra a neten. Tulajdonképp beírtam a keresőbe ezt a címet. ELTE anglisztikás vagyok. Most lennék másodéves, ha nem halasztanék. A helyzet az, hogy én is rendszeresen feltettem magamnak ugyanezt a kérdést. Tudtam jól, hogy van mindenféle érdekes szakirány, meg ott a minor lehetősége is, de mégis elgondolkodtam rajta, hogy az első három év után mit csinálhatok. Van egy olyan emlékem, hogy egy BA-s diplomával az embert már felvehetik nyelviskolába. (Nem tudom, igaz-e.) Én mindenképpen tanár szeretnék lenni, méghozzá jó tanár. Kíváncsi vagyok, hogy a tanári MA-n mennyire járulnak ehhez hozzá.
VálaszTörlésAmi a nyelvfejlesztést illeti: én figyeltem, mikor elmondták, hogy ez nem nyelvtanfolyam, de sokan mások még most is azt gondolják, hogy a Language Practice I. órán a tanárt meg kell kérdezni a 2nd conditional használatáról. Teljesen rendben van, hogy a nyelvet nem a suliban kell fejleszteni alapvetően, viszont ha jól tudom, a BA-s dimplomával egy C1-es nyelvtudást várnak el legfeljebb. Ez viszont már aggasztó. Én (kivételes diákként) letettem a C1-es vizsgát viszonylag jó eredménnyel középiskolában. Ezek szerint számomra valóban nem fog a nyelvészeti és irodalmi terminológián túl sokkal többet nyújtani a szak, ami a nyelvtudást illeti. Innentől kezdve valóban „csináld magad” az egész.
A konklúzió (e szerint) pedig az, hogy csak akkor jöjjön ide az ember, ha komoly céljai vannak és párhuzamosan dolgozik a nyelv fejlesztésén. Máskülönben ott fog állni a diplomaosztó végén, és amikor megkérdezik, hogy hogyan tovább, akkor elnéz a távolba, mint a Harry Potter sorozat végén a fiatalok, és ott elsötétül a kép.