Ubuntu telepítés: első kör

Megpróbáltam ma felinstallálni az Ubuntut egy olyan gépre, amiben elég kevés memória van, de ez eddig több nehézséget okozott. Egy Live CD-m van, amiről csak úgy lehet telepíteni, ha az ember betölti a teljes grafikus rendszert a memóriába és rákattint az eredeti elgondolás szerint működő rendszerben a Telepítés ikonra (bár a felírata magyar nyelvi beállításokkal is Install az ikonnak...). Ez szép és jó lenne, ha nem lenne a memóriahiány, aminek következtében 10 perc, míg feláll a rendszer, és utána még az egér mozgatás is csak pár másodpercnyi hörgés után sikerül...
Nem hagytam magamon kifogni, elindítom valami Driver módban, de ugyanez az eredmény; majd jön a biztonságos grafikai mód amivel elfogadható lassúságra gyorsul a rendszer, el is indul a telepítés.
A terv, a meglévő Windows mellé telepíteni, a Windowsos partíció összenyomásával. Na de ha az olyan egyszerű lenne! Előszőr rájön a gép, hogy automatikusan nem tud az üres helyre költözni, partícionáljak kézzel. A kézi particionáló a telepítőn belül felajánlja, hogy töröljem le teljesen, vagy mondjam meg milyen néven mount-oljon a Windows, átméretezésről szó sincs. Gondolom ravasz leszek, kihajtom szegény gépből a beépített gparted partícionálót.
A gparted tud mindent, meg is mondom mit hova tologasson, klikk a csinálja gombra és jön a nagy kopp. Ő azt nem tudja, kattintsak a részletekre, hogy megtudjam az okát, egy bibi, nincs részletek gomb(!). Újraindít, hátha a telepítő bezavart a partíciókba, de így se tudja, és részletek gomb még mindig nincs.
Holnapra maradt, hogy megpróbáljam Windows felől összehúzatni magát, vagy az egész Windowst törölni (hátha úgy már feltelepül az Ubuntu). Abban bízom, hogy ha nem memóriából kell futnia, akkor nem lesz halállassú, és védve lesz a vírusok felől; az eddigi Windows kényelemből talán csak az MSN-es emotikonok átültetésének a gondját kell még megoldanom, hogy a felhasználói élvezet ne csorbuljon a váltással.
(Ha esetleg más is tapasztalt ilyet, vagy van ötlete Ubuntus partícionálásra, azt szívesen meghallgatnám, nem először ütközöm ebbe a falba...)
[Frissítés]: Felcsillant a remény újra telepítés közben, egy kohabitációra, de hamar el is illant, így a Windows ment az örök vadászmezőkre.

Nagy könyvek a neten

Már régen volt a Nagy Könyv választás (annyira, hogy a hivatalos honlap már be se töltődik...), de azért gondoltam érdemes feleleveníteni a tényt, hogy a megválasztott 100 könyvből 40 ingyen elérhető a MEK-ben, köztük olyanok is, amik még nem számítanának közkincsnek, pl. Orwell 1984-e, vagy Rejtő Jenő könyvei.
Ajánlom mindenkinek az elérhető könyvek listáját.
Nem tartozik teljesen a hírhez, de érdekes és fontos fejlemény, hogy a MEK-nek van saját felolvasó programja, eléggé géphangú, de mégis nagyon fontos, azoknak, akiknek valamiért nehéz lehet a hosszabb szövegek végigolvasása a neten.

[Frissítés]: Most olvastam a HVG-ben, hogy bezárták az A Nagyy könyv honlapját, mert nincs pénz üzemeltetni, így pont lemaradtam róla. Annyit azért megtehettek volna, hogy a listát valahol fenthagyják a neten...

Két nap az élet

Elolvastam Robert Merle: Két nap az élet című könyvét, egy második világháborús regényt, mely a Dunquerque-nél várakozó francia katonákról, különösképpen egyről, szól, akik várják, hogy jöjjenek a németek, és fogságba essenek, miközben az angolok behajóznak, úgy hogy nem vesznek fel franciákat. Kilátástalanul, az ellenséges tüzérségi támadások és bombázások keresztűzében próbálnak életben maradni.
Ez a két nap megváltoztatja a főhős életét, és minden reménye ellenére tehetetlenül, megmozdulni képtelenül éri a halál, a második nap végén. Innen a magyar cím, "ebben a két napban manifesztálódik életének esszenciája", az eredeti cím ennél kicsit prózaibb Week-end à Zuydcoote, nem foglalja magában a halál szelét (szójátékként felfogva, a kötőjeles week-end utal a halálra), csak az időtartamot, és a helyszínt (a Zuydcoote szanatórium környékén játszódik).
A könyv nekem tetszett, üzenete talán a háború értelmetlensége, az egyes emberre tett hatása lehet, ami szerencsére talán nem kell, hogy személyesen érintsen; ugyan nem érintett meg a könyv, azért érdekes volt, és az olvasási listámra felvettem még pár háborús regényt.

Lip Dub

Lip Dub - Flagpole Sitta by Harvey Danger from amandalynferri and Vimeo.
A CollegeHumor honlap készítőítől, vágás nélkül felvett "klipp" és tátogás Harvey Danger Flagpole Sitta című számára.
[Via Bigyóblog v4.0 és korábban talán Doransky]

Négyemeletes WC

Chonggqing-ban Kínában építettek egy négy emelet magas WC komplexumot, több mint 1000 WC-vel. Az egészet nem azért csinálták, mert a kínaiak sokan vannak, és sokat sz*rnak, hanem hogy bekerüljenek a Guinness Rekordok Könyvébe, de ez nem volt a kínaiaknak elég, meg kellett mutatniuk, mit tudnak. Az épület egy egyiptomi hatású homlokzatot kapott kívülről, és belül a WC-k, piszoárok, kézmosók különbözőnél, különbözőbb, de leginkább giccses formákat öltenek. A vizuális élményt nyugtató háttérzene, és TV-k fokozzák.
A kínaiak terveznek még egy szupermarketet is a négy emeletes, ingyenes nyilvános mellékhelyiség mellé, ami kifejezetten a szomszédos épület témájához kapcsolódó árucikkekeket árusítana.

Személyesen ami meglepett a hírt olvasva, hogy az nem Japánból érkezik...
[Forrás: Boing Boing, CNN, videó]

Száll a kakukk fészkére

Elolvastam a Száll a kakukk fészkérét, Ken Kesey 1962-es regényét, mely egy korabeli elmegyógyintézet egyik osztályának történéseit meséli el, az egyik bentlakó szemszögéből. Az előzetes percepcióm a könyvvel kapcsolatban az volt, hogy egy olyan osztály bemutatása következik, ahol nem lehet kitörni, és a betegeken a legbrutálisabb és számunkra már elképzelhetetlen "gyógymódokat" alkalmazzák. Kb. olyan szinten, mint a Mechanikus Narancs című film alábbi képkockája mutatja:Nekem az egyik nagy félelmem az ilyen kiszolgáltatottság, akár egy külső erő által, akár az önkéntesen vállalt feladása az önkontrollnak (pl. halucinogén drogok segítségével, lásd: Félelem és reszketés Las Vegasban).
No, a könyv az előzetes elképzeléseimmel ellentétben nem a tehetetlenségről és kínzásról (bár az elektrosokk terápia visszatérő elem) szól, hanem az ellenállásról, és arról, hogyan bír egyvalaki példamutatással erőt adni a többségnek. És nem csak erőt ad a lázadás, hanem felszabadító ereje van, pl. a narrátor mintegy évtizednyi hallgatás után megszólal az osztály életébe a pezsgést hozó McMurphy hatására, és a félelemben eltöltött ideje után végre beilleszkedik a többiek közé.
A történet azért nem ennyire felemelő a másik aspektusa miatt, mégpedig az Üzem által megtört sorsok miatt (aki ellenáll, beleértve a pezsgést hozó McMurphy-t és elődeit végül zöldséggé változtatják, azzal, hogy lobotómiát hajtanak rajtuk végre), és az elvesztegett évek miatt, amit a benntlakó a jelek szerint egészséges, de a társadalomra semmiképp nem veszélyes betegek életéből elvettek, akik nem mutatják a gyógyulás (ha egyáltalán betegek) semmi jelét, a romlásét (köszönhetően az elektrosokkterápiának, a gyógyszerezésnek, a pszihológialiag romboló csoportterápiának), mely nem ritkán öngyilkosságként manifesztálódik annál inkább.

Meg nem értettség

Crunchgear to Budapest

John Biggs a CrunchGear bloggere Budapestre jön valamikor a jövőhéten, és elvileg lesz nála egy iPhone, amit megmutat az érdeklődőknek. Elvileg ott lesz a Webisztános Szabó Gergely is. A találkozóról gondolom olvashattok majd mindkét blogon, csak azért írom ezt, mert én voltam az első, aki szavazott arra, hogy Budapestre jöjjön Biggs.

Berlin, Berlin

Ma este az M2-ön 20:40-kor elkezdik adni a négy évadot megélt Berlin, Berlin című német sorozat harmadik évadát.
Az alaptörténet a következő:
Lolle (Felicitas Woll; valamelyik Hangyák a gatyában filmben szerepelt ) a középiskola után követi barátját Tom-ot Malentéből Berlinbe, ahol rájön, hogy Tom megcsalta egy másik lánnyal. Ahelyett, hogy visszaköltözne, Lolle az unokatesójával Sven-nel (Jan Sosniok), unokatesója legjobb barátjával Hart-tal és Rosalie-val összeköltözve Berlinben marad. A sorozat Lollét követi különböző kalandjain keresztül (főiskola, barátok, szerelmek stb.).
A sorozat sajátossága, hogy Lolle kommentálja az eseményeket, leginkább a saját lelkiállapotát, melyet gyakran képregényként, vagy rajzként ábrázolnak a képernyőn. A szereplőkkel, de leginkább Lolléval a főszereplővel, igen könnyű azonosulni, ezt segíti a humor, és a narráció is.
Ajánlom mindenkinek aki egy kis kikapcsolódásra vágyik, nem késő még bekapcsolódni ebbe a humoros német sorozatba, melyet máshol nem lehet megtalálni, csak a köztévén.

Lenyűgöző japán tömegtánc

Néztem, és elállt a lélegzetem, kb. a Domino Day-eket tudnám hozzá hasonlítani, csak most a dominók élő emberek...

Kalózöböl és a svéd király

A The Pirate Bay a világ talán legnagyobb Bittorrent oldala oklevelet adományozott a svéd királynak annak örömére, hogy már több mint félmillió kulturális kincset követnek és ebből több mint 200 ezret a polgárok adományoztak (töltöttek fel).
Az oklevél mellett kihallgatást kértek XVI. Károly Gusztáv svéd királytól, vagy inkább legfiatalabb lányától Madeleine hercegnőtől.
A TPB egyébként nem csak arról híres, hogy ők a legnagyobbak, hanem arról is, hogy van humoruk és bátorságuk szembeszállni a jogvédőkkel, amit mutatnak válaszleveleik a különböző nagy cégekhez és a részben magukról készült dokumentumfilm a Steal this film (lopd el ezt a filmet).
[Forrás és az oklevél szövegének angol fordítása: Véleményemvan blog és TPB blog]

Horn Gyula

Sokan beszélnek most Horn Gyuláról, így vagy úgy. Én azt szeretném mondani, hogy szerintem méltánytalan ahogy meghurcolták ezt az embert a kitüntetési hercehurcával az utóbbi időben. Biztos sokat jelentett volna számára a kitüntetés, hogy saját hazája elismerje végre, miután a Nyugat már többször megtette, számomra kicsit rossz íze lett volna a kitüntetésnek amiatt, hogy egy baloldali miniszterelnök terjesztette fel, és nem a homályos múlt miatti vélt vagy valós tevékenységével (kit érdekel 1956?!). Azzal, hogy a köztársasági elnök adta volna át a kitüntetést, főleg, hogy van joga megtagadni, visszakapta volna a kitüntetés az értékét.
Be kell valljuk szellemi ereje már kicsit elhagyta, de ez nem szabad, hogy elfelejtesse velünk az érdemeit, és nem szabad, hogy ez a kép égjen be a tudatunkba róla. Attól félek, ez a visszautasítás és hercehurca(köztük a nénikézés) még évekre beárnyékolja majd volt miniszterelnökünk objektív megítélését, vagy legalábbis a Vasfüggöny átvágása körüli tetteinek méltatását, legalább az ország lakosságának felében. Nagyon nem szeretem, amikor a legnagyobb tiszteletre méltó emberek esnek áldozatul az ország ideológiai megosztottságának, csak azért mert nem él Magyarországon, ami Amerikában remélem, hogy még él: "I didn't vote for him, but he is my president, and I hope he does a good job". Félek, ahogy a magyarok többsége nem tudja ezt a John Wayne-i kijelentést alkalmazni a miniszterelnökökre, úgy tudom én egyre kevésbbé alkalmazni elnökünkre. Mert, azzal, hogy a munkájában hibázik vagy hibázott a múltban, vagy egyesek véleményében hibázik (ha ezek az egyesek egy politikai oldalra tömörülnek) az ország egységének megteremtése helyett annak megosztásához járul hozzá...
Végül visszatérve Horny Gyulára, el kell fogadnunk, hogy talán ez volt az utolsó alkalom, hogy felterjeszhessék erre a kitüntetésre, mert félek a jövőben (80. születésnapján) már nem lesz olyan állapotban, hogy átvegye.
(A kép a Wikimedia Commonsról CC-BY-SA licenc alatt)

Live Earth

A Live Earth közvetítést én is néztem, ahogy állítólag még két milliárdan tették a Földön (már abba beleborzongok, hogy ez a kétmilliárd néző mennyire megterhelte a környezetet..; a fellépők okozta jelenlegi és múltbeli környezetkárosítások már meg lettek bocsátva...). A közvetítés minőségéről osztom a Comment:Com-osok véleményét, az egész egy katasztrófa volt, ami igen nagy kár, mert engem a zene maga kevésbbé is érdekelt, mint a kisfilmek, amiket csináltak hozzá. Zseniális Cool-os műsorvezetőinknek sikerült többször lemaradni az elejéről, azzal, hogy belebeszéltek (miért nem bírták élő műsorvezetés nélkül közvetíteni, rejtély számomra), de a szinkrontolmács se volt épp a talpán, azontúl, hogy lemaradt dolgokról, többször konzisztensen félrefordított (pl. a milliót következetesen milliárdnak fordította). (Egyébként a netet bejárt Horn Gyula beszédés videóban engem az fogott meg, hogy a fiatal szinkrontolmács milyen tehetséges, még ha meg is izzasztották már a végére).
A koncerten mindenképp érdekes volt, a különböző sztárok összefogása a cél érdekében, egy olyan összefogás, aminek a G8 vezetők közt kellene megismétlődnie a témával kapcsolatban, nem csak zenészek jelentek meg, hanem amit én láttam, pl. az Office főszereplője Ricky Gervais is (aki egyébként már más jótékonysági akción is részt vett).
A Föld védelme valóban nagyon fontos, és nem lehet várni arra, hogy más lépjen (talán ezt kívánná jelképezni Madonna üzenete a bejegyzés elején), nekünk is lépnünk kell, és a krízist két oldalról kell megközelíteni: globálisan, a vezetők által, és lokálisan, általunk.

Dickens: A Tale of Two Cities

Amióta meghallottam az egyik Star Trek részben Picard kapitányt idézni a Két város regényét, elhatároztam, hogy elfogom olvasni. Meg is vettem a könyvet úgy két éve angolul. és a hatvanadik oldalig el is jutottam a könyvben, kétszer újrakezdve (mindannyiszor túlszárnyalva az öreg kapitányt, aki csak kb. odáig jutott, mint amennyi a blog mottójában idézve van, bár nagyon szép, bőrkötéses kötete volt a müanyaglapba épített elektronikus papír korában), mert kicsit kifogott rajtam a nyelv, meg nem voltam kellő lelki akarattal felvértezve az olvasáshoz.
Tegyük is hozzá, sajnos nagyon sok fontos és klasszikus könyvet nem olvastam eddig el, és hiába mondhatom hogy sokáig műveltnek tarthattam magam, igen komoly aggályaim lettek efelől mostanában, hogy csökkent a könyvek iránti fogékonyságom.
Ráérezve műveletlenségemre, egyfajta önsegítésként úgy döntöttem, hogy mentem ami még menthető, és visszatérek az olvasáshoz, hogyha felületesen is, de ismerjem a klasszikusokat, és a többi fontos kortárs könyvet.
Kezdetnek elolvastam Fejes Endre Rozsdatemető című családregényét (melyet egyik volt tanáromtól kaptam ajándékba), majd most a még hiányzó 300 oldalt a már említett Dickens könyvből. Ha művelt egyelőre nem is lettem két könyvtől, de tekintve, hogy nekem erősen kell szuggesztálnom magam, hogy belekezdjek egy könyvbe (megfelelő számú, és kellően ismert személynek kell tanúsítania, hogy jó könyv [pl. : Pickard kapitány, de ha ő nincs kéznél, akkor valamelyik családtagom], és emellett nem árt, ha előzetesen tudom, hogy miről szól), ez jó kezdet. A számítógépfüggőségemen talán segít, és az unalmat is elűzi a nyári pangás idején, amikor semmi sincs a TV-ben; és jól jön a gyakorlás mind magyarul, mind angolul.
A következő könyv még nem tudom mi lesz, talán a Száll a kakukk fészkére, vagy valamelyik klasszikus angolul, melyeket kb. 800 forintja darabja lehet venni a Libriben (a lejárt szerzői jogok miatt gondolom), vagy akár a Gutenberg projekten is olvashatnék, ha nem tartanám lehetetlennek a könyvek monitoros élvezetét jelen környezetemben (nehezíti a koncentrálást a számítógép zúgása).

Google és a számok

Pár napja érzékelem azt a hibát a Google Readerben, hogy a nulla nem nulla nála, hanem jelen esetben 35... (katt a képre, hogy ne legyen olyan nyomi)[Frissítés]: Nem mintha olyan érdekes lett volna ez a számolási hiba, de jelentem, már újra nulla a nulla.

Black Books

A sorozatjunkien volt mostanában két cikk is, amiben sorozatokat ajánlanak a nyárra, eddig én is ajánlottam már pár sorozatot össze vissza a hónapok során, de olvasva ezeket eszembe jutott egy talán elfeledett sorozat a Black Books.
Egy brit szitkomról van szó, ami egy könyvesboltban játszódik. A főszereplők egy embergyűlölő ír, az aszisztense aki lenyelte és "magáévá tette" a Nyugalom kis könyvét és a barátja a szomszéd boltból, ez megspékelve töménytelen fekete humorral és helyzetkomikummal. Nagyon ajánlom a jó humor kedvelőinek, én biztos újra elkezdem nézni a nyáron, ha másképp nem a YouTube-on, ahol gondolom fent van az egész sorozat, de az első rész biztosan:

Élvezzünk együtt és nézzünk európai filmeket

Ez az a kisfilm amivel az Európai Unió reklámozza az európai filmeket, illetve, hogy az EU támogatja a filmgyártást. Különböző filmekből összeválogatták a szexjeleneteket és a végén a szlogen "Let's come together" - Jöjjünk össze / Élvezzünk el együtt.
Nincs egy perces az egész, tehát nem orgiáról van szó, ahogy azt az egyes híradásokból gondolná az ember, megmutatja, hogy az EU-nak van humora, és hogy nyitott az újdonságok felé: a klippet is az EUsok rakták fel a Youtube-ra, és nem valami kósza rajongó.

Egyébként nem csak a szexre kiélezett reklámot csináltak, bár eltörpül 80 000-es nézettségével az előbbi 1,8 milliósához képest, de van romantikás változat is az erotikás mellett.

És kb. 250 megnézéssel egy boldogságra játszó...

Végül egy a szomorúságról.


Az egyes felhasznált filmek címeit itt kigyűjtötték.

Érdemes még megnézni az EU többi videóját is, ha az ember ráér egy kicsit. Nem csak filmklippek összevágásával foglalkoznak, vannak beszélgetések, környezetvédelmi és információs/reklám videók.

Burn Notice

Találtam végre egy új sorozatot, ami jónak ígérkezik a nyárra, a USA Network csatornán, ahol a Monk, a 4400 és a Psych is megy, a Burn Notice-t.
Az alapsztori egy kém, akit kirúgnak, kiteszik Miamiban, letiltják a bankkártyáját és megfigyelik. A muki nem tudja miért rúgták ki, ezért nyomoz maga után, de a megélhetés miatt is beáll egyszerű magánnyomozónak.
A sorozatot a főszereplő narrációja kíséri, és tele van MacGyveres és akció jelenetekkel, kellő kémes kacatokkal és zsargonnal, nosztalgiával a hidegháborúra. Az első rész alapján egy nagyon jó és nézhető sorozatnak tűnik, és ha a többi rész is rendben van, akkor mindenképp továbbra is nézni fogom.

Doctor Who: Last of the Time Lords

A Doctor Who harmadik évadjának fináléja nagyon jól indult, a posztapokaliptikus Föld, és az ellenállás élére álló egyedül, magányosan harcoló Martha Jones egy mozifilmnek is jó alap volt.Az epizód percről percre jobb lett, az ember hátán borsódzott a bőr, ahogy az egyes szereplők helyzete annyira elviselhetetlen lett, hogy nem tudtam elképzelni az írók hogy tudják helyrehozni a "kárt" amit okoztak (hogy csak a nagyobbakat említsem: Föld lakosságának kiírtása, az egyik főszereplő megöregítése, illetve szószerint kutyaként tartása; és ezek csak a nagyobb dolgok, amik mellé csöpögtették az apróbb szívszórító jeleneteket), lévén hogy gyerekműsorról van szó, de mégis a BBC-n, ahol abszolút nem félnek kinyírni egy-két főszereplőt a történet kedvéért (lásd Spooks..).
A zseniális forgatókönyv mellett azért kell kiemelnem ezt az epizódot, mert a végjáték részeként beetették a főgonosszal (a Mesterrel, a Doctor Who világának egyik sokat visszatérő főgonoszával), hogy van egy fegyver, ami meg tudja ölni, mely négy vegyszert fecskendez bele, és ezek szét vannak szórva a Földön, és az egyik komponens Budapesten lett elrejtve.
Akit érdekel a teljes történet, az kiváncsi lehet, a sorozat utolsó három részére, de az utolsó rész majdnem megáll magában is, mint egy rövidebbre sikerült sci-fi film.

Érettségi

Letudtam az érettségit ma, eredmény hirdetés holnap délután. Kb. háromnegyed 11-kor kerültem én sorra, de már 8-ra be kellett menni, hogy meghallgassuk az ünnepélyes megnyitót ("az érettségi olyan mint a házasságkötés"), így volt egy kis üresjárat.
Jellemző a korunkra, hogy a várakozást egy laptop előtt ülve töltöttük, és szétröhögtük magunk a Eurotrip (Euro túra) című filmen. A filmet már legalább hússzor láttam, így a poénokon már szinte előre nevettem, de 21-szerre is tökéletesen élvezhető volt (bár a végéről és a legjobb részről pont lemaradtam, de így is...).
Lehet, hogy a hétvégén még egyszer-kétszer megnézem, nehezen bírok betelni vele...